A harcok fogolylázadássá alakulnak, s az Egyesült Államok amerikai életek feláldozására általában nem hajlandó vezetése már a tengerészgyalogosokat is bevetette. (A hosszú hetek óta zajló támadás sorozat amerikai veszteséglistája nagyon rövid. Egy halottról és néhány sebesültről van tudomásunk.) Komoly ellenállásra az amerikai katonaság nem számíthat, a bujkáló terrorista vezért viszont repülőről nem lehet elfogni.

Ahogy a kérdés katonailag eldőltnek látszik és a politikai rendezés körvonalai is jól kivehetőek a bonni tárgyalásokon, a világ figyelme az emberi tényező felé kezd fordulni. A Time magazin a táborokban lévő éhségről és reménytelenségről ír.

Megrázó képek járják be a világsajtót. A Netscape honlapjáról is a kiábrándultság szívszorító érzése  tekint ránk.
Ezek megmutatják, hogy a tőlünk távol élőket ugyanúgy gyötri a hideg, keseríti az éhség, űzi a gyermekekért való felelősség, mint bármelyikünket hasonló körülmények között. Ebben a lehetetlen helyzetben mindannyian szolidárisak kell legyünk Afganisztánnal, nem a terrorizmus érdekében tett lépéseit támogatva, de gyorssegéllyel biztosítva a túlélést. Remélhetően a politikai megoldás kimunkálásával együtt azok a tervek is megszületnek, amelyek Afganisztánt a működő és fejlődő, állampolgárairól megfelelően gondoskodni képes államok sorába emeli.
De addig segítenünk kell. Te mit teszel ezért?
 

Vissza a kezdőlapra