A Magyar Köztársaság Elnöke 2001. október 23-a alkalmából a magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntette ki Dobai Sándor atyát, a belgiumi magyarság főlelkészét. A kitüntetést Trócsányi László dr. belgiumi nagykövetünk adta át. Az átadó ünnepségen a kitüntetett méltatása után dr. Surján László köszöntötte Dobai atyát és mintegy száz főnyi ünneplő közönséget.Főtesztelendő Úr, Nagykövet Úr, tisztelt ünneplő közösség!
Furcsa nemzet a miénk, három nemzeti ünnepet ülünk évente. Szerencsésnek tartom, hogy erre a kitüntetésre épp most, október 23-a alkalmával került sor. Ha ugyanis nincs október 23-a, akkor nincs vagy csak minimális létszámú a belgiumi magyarság, s talán nem is került volna sor erre az ünnepségre.
Magáról a kitüntetésről két dolog jut eszembe. Először is, az, amit Dobai atya is említett. Nem tett ő semmi különlegeset, végezte a dolgát, mindazt, ami a pillanatnyi helyzetből következett, amit egy lelkésznek, Isten szolgájának tennie kellett. S ez az állandó szolgálat most mégis elismerést hozott. Igen, a kereszténység már oly mértékben visszaszorult a világban, hogy mindennapi megélése kitüntetést érdemlő dolgokra sarkalja az Istenben szeretőket. Dobai atya Isten-követése tanulság mindannyiunknak, a napi helytállás kitüntetést érdemlő cselekedetekre vezet. Bárcsak minél több követője akadna az ő helytállásának.
A másik gondolat túl mutat Dobai atya személyén és túl mutat Belgiumon is. Az a tény, hogy Dobai atyát, aki 1944 óta él Belgiumban magyarul köszöntjük, s a jelenlevők értik szavainkat, a vallás nemzetmegtartó szerepére is utal. Arra szerepre, amelyet hitünk az Atlanti óceán partjától a messzi Csángóföldig betölt. Aki magyarul dicséri Istenét, az magyarul és magyarként gondolkodik.
Végezetül valami a mai ünnep gondolataiból. A nemzeti ünnep alkalmából miniszterelnökünk felhívással fordult a magyar nemzethez. Talán először fordult elő, hogy egy ilyen alkalomból a miniszterelnök az egész nemzetet megszólította, tehát nemcsak az otthon lévőket vagy a Kárpát-medencebelieket, hanem a szétszórtságban élőket is. Másodszor nagyon fontos, hogy ez a felhívás a megbékélésre hív fel, s a Jó Istenhez fohászkodik, adjon erőt a bocsánatkérésre és a megbocsátásra egyaránt.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm az ünnepeltet és köszöntök mindenkit nemzeti ünnepünkön.
