Még mindig a Karácsony hangulatában

Krisztus fényét őrzi a Karácsony
Interjú Jelenits Istvánnal

Magyar Nemzet on line 2001. december 24. 18:36

Gianone Péter

"A Karácsony valahol, még akkor is, ha csak az ajándékokat látjuk, Krisztus fényét őrzi és az megjelenik ezekben a gesztusokban" - mondta az MNO-nak adott karácsonyi interjújában Jelents István piarista szerzetes-tanár.

 Tanár Úr, mit ünnepel a kereszténység Karácsonykor?

 Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten emberré lett. Más vallásokban is léteznek olyan mítoszok, amely szerint az istenek közül egyik-másik emberi alakot öltött, mert segíteni akart egy emberen, akit szeretett. Mi, keresztények abban hiszünk, hogy Isten önmagát nyilatkoztatta ki, nemcsak egy-két ember előtt, hanem az egész emberiség előtt. Nem egyszerű emberi szavakba önteni azt, amit az Isten gondol, mert a szavak félreérthetők, kiüresednek. Ezért Isten nem egy-két mondatba foglalta össze, amit el akart mondani, hanem az egész Ószövetségben, évszázadokon keresztül tanította a kiválasztott népet, aztán pedig emberré lett. Nem csak egy-két hétre jött el, hogy tanítson minket, hanem megosztotta velünk életünket, az anyaméhtől a gyermekkoron át a halálig. Közben rengeteget tanított, aminek hitelét éppen ez az emberi élet adta meg.
 Ennek a vállalkozásnak a kezdetét ünnepeljük Karácsonykor. Már rögtön a kezdet is nagyon szép. A mai világban a technika vívmányainak jelentős része még a legszegényebbek számára is elérhető. Az Isten fia akkor jött el a Földre, amikor ilyen lehetőségek még nem voltak: nem volt televízió, repülő, internet. Jézus mégis azt mondta pár száz embernek, hogy ég és föld elmúlnak, az én igéim nem múlnak el. És valóban, amit ő akkor ott csöndben kimondott, nem csak papírra írva maradt fent, hanem az emberek szívében is. Igaz, Isten igéi ma sem olyan harsányak, mint a reklámok üzenetei, mégis nagyon elevenek.
 A Karácsonynak pedig pont ez a csendesség az üzenete a mai ember számára. Nem azt jelenti, hogy bűnös, vagy hibás ami ezen túl van. De ennek a csöndben kimondott szónak a szelíd hatalma nagyobb és maradandóbb, mint a hangosan kiáltott mondatoké.

 A legtöbb embernek manapság a Karácsony, illetve a Karácsonyra való készülődés állandó rohanásból és vásárlási kényszerből áll. Tanár Úr szerint ez már mindig így lesz, vagy elképzelhető, hogy “lenyugszunk” egy kicsit?

 Bízom abban, hogy mint egy-egy heveny betegség ellen, szervezetünk a vásárlási láz ellen is kitermeli a védőanyagokat. Az embernek az izgalmas, ami új, amihez még nem szokott hozzá, ami a szenzáció erejével hat. Annak nem veszi észre a veszélyeit. Azonban lassanként minden újdonsághoz hozzászokunk. Magyarországon még szokatlan az árubőség. Nyugaton kisebb a karácsonyi hajsza, nincs akkora meglepetésértéke, mint itthon. A nyugati országokban már az állandó árleszállításokat is megszokták a vásárlók, az sem izgatja őket.  Nálunk még egyszerre van jelen a régi szegénysége és az újnak a lehetősége. Ezek között őrlődik a mai ember. Biztos vagyok benne, hogy ez rohanás, ez az őrlődés nem fokozódik, hanem csendesül majd.

 Széttöredezett családok, egyedül élő emberek: akiknek nem ünnep a Karácsony, hanem feszültség forrása vagy éppen keserűség. Vagy olyan fiatalok - például szakmunkások akiket a Tanár Úr is tanított -, akik már nem értik a Karácsony jelentőségét, akiknek nem öröm, ha együtt van a család. Hogy maradhat így a Karácsony a szeretet, a család ünnepe?

 Biztos, hogy sok minden történt és történik, ami maradandóan roncsol. Sokak életében megszakadt egy hagyomány, amit újra helyreállítani nem lesz könnyű. Mégis bízom abban, hogy sikerülhet.
 Egy Németországban élő ismerősöm mesélte, hogy a náluk nem olyan zárt a Karácsony, mint Magyarországon. Sok család meghívja magához Szentestére egyedül élő rokonát, jó ismerősét. Ez Nyugaton már természetes, mindig van egy-két vendég. És mivel ez megszokott és nem nyögvenyelős, a vendég is jól érzi magát. A Karácsony valahol, még akkor is, ha csak az ajándékokat látjuk, Krisztus fényét őrzi és az megjelenik ezekben a gesztusokban.

Hogyan ünnepli egy szerzetesközösség a Karácsonyt? Mit csinálnak ilyenkor a piaristák?

 Egy szerzetesrend tagjai elsősorban nem egymásért vannak, hanem az emberekért. Karácsony környékén, amikor nincs tanítás, sok fiatal rendtársam falvakba megy, ahol nincsen pap, és az ott élő emberekkel tölti az ünnepeket. Ez egy kicsit zavaró, főleg azoknak, akik a rendházban maradnak, mert így az egyik legfontosabb ünnepen nincs együtt a közösség. Mégis, nagyon fontos, hogy a falvakban legalább ilyenkor legyen lelkipásztor. Ez a szerzetesrendnek egy közös szolgálat. Aki marad, azzal vesz részt benne, hogy nem háborog, amikor a többiek elmennek.
 Karácsony napján megújítjuk fogadalmunkat. A fiatalok is és az idősek is, együtt. Ahogy a pásztorok vitték ajándékaikat Jézus felé, úgy visszük mi is Isten elé életünket és fogadalmainkat, amikkel a szolgálatába szegődtünk.

Vissza a kezdőlapra