Ki néz kancsalul, festett egekbe?
Nyugati kancsal-látás címmel jelent meg Határ Győző cikke az Élet ÉS Irodalomban 2001. szeptember 28-án.

A szerző az iszlám kultúra kissé hosszadalmas és unalmas elemezgetése után filozofikusan közelíti meg a világ szeptember 11-e utáni állapotát:

"Ha igaz, hogy az iszlám fundamentalizmusa és az atomarzenál oly kombináció, amely a világ fennmaradó részére végzetes lehet, akkor kilátásaink nem valami biztatóak."

Ezt követően olyan mondatok jönnek, amelyek olvasóink közül talán sokaknak fájók, de kérem minden ellenérzés ellenére gondoljuk végig az alábbiakat:

"A zsidókeresztény Nyugat keresztes hadjáratra képtelen.
Ennek oka az, hogy nálunk a mindent penetráló teokrácia a XVII. században megszűnt, a Nyugat már rég nem keresztény. A Nyugat zömmel demokráciákban él; jórészt sikerült elválasztania az egyházat az államtól (az államnak sikerült leráznia az egyházat, annak minden visszakapaszkodási kísérlete ellenére). A kereszténység: afféle side-show; díszlet és maskarádé; son et lumiere. Ösztöneiben és reakcióiban a nyugati társadalom szekuláris társadalom, az elpengőben, kifele-haladóban lévő zsidókereszténység abszurd szellemi batyujával fegyverbe szólítani, a „hit” (?) védelmében mozgósítani nem lehet  "

Ha valaki fontosnak tartja társadalmunk keresztény gyökereit és hisz annak életrevalóságában, akkor hajlik arra, hogy zagyvaságnak, a helyzet nem ismeretének esetleg egyéni lelki sérülés okozta tudatos torzításnak fogja fel a fentieket.

Ám - ha más köntösben is - ezek az idézett sorok mintha rímelnének II. János Pál azon gondolatára, amely Európa újra-evangelizációjáról beszél. És valljuk meg, a pápa üzenetét ugyancsak hallatlanra vettük, ugyanazzal a struccos elemzésképtelenséggel, amivel elutasítjuk Határ Győzőt.

Határ gondolatait joggal vethetjük el, ha a mi kereszténységünk nem vetített előadás, nem díszlet, nem hang és fény játék, hanem megélt, megkínlódott belső valóság. Ám ekkor az a csapda fenyeget, hogy a megtapasztalt egyedi ellenpélda miatt nem foglalkozunk az egésszel, a tényleg szekularizált, a kereszténységre nem nyitott, sőt azt elutasító, tehát újra evangelizálandó társadalommal.

Határ pontosan írja le a mai Európát (Amerikástúl). De még sincs igaza. Ő megmásíthatatlannak látja a helyzetet, visszafordíthatatlannak az elkereszténytelenedést. Pedig nem az.

Mit tettél ma, hogy ne maradjon így a világ, ahogy van? Tedd fel ezt a kérdést minden nap magadnak.

Surján László

Vissza a kezdőlapra