Jonathan Sunley - Kovács Tibor
Két év a kormányrúdnál
Mérlegen a Horn- és az Orbán-kabinet első félideje
(Részletek a 2000-ben megjelent kiadványból)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

1. A családok helyzete
   1.3. Demográfiai következmények
   1.4. Céltalan megszorítások
    1.5. A családtámogatási rendszer kiépítése
 
 

1.3. Demográfiai következmények

Nem árt újból hangsúlyozni, hogy itt nem túlnépesedő, de nem is stagnáló születésszámú, hanem fokozatosan hanyatló számú népességről van szó. A demográfiai változások kisebb részben a születések visszaeséséből, nagyobb arányban az idő előtti halálozásból adódnak. Ez utóbbi köztudomásúan leginkább a középkorú férfilakosságot sújtja, de európai összehasonlításban a nőknél is tragikus a helyzet. Rövid távon igen nehéz bármit is tenni az ellen, hogy kevesebben haljanak meg szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségekben. A rendszerváltás óta a kormányok legfeljebb a programok kidolgozásáig jutottak el. A forrásigény nagysága és az eredményeknek a befektetéshez viszonyított 10-15 éves csúszása mindenkit visszariasztott a szükséges lépésektől. Ebben a helyzetben került a születések száma a középpontba, elsősorban azért, mert a politikusok azt remélik, itt sokkal rövidebb idő alatt, és főként az állam számára jóval kisebb befektetéssel lehet eredményeket elérni. A demográfusok szerint pozitív változások csak rövid távon lehetségesek, az állami támogatásokkal legfeljebb azt lehet befolyásolni, mikorra időzítik a családok a gyermekek születését, de a vállalt gyermekszám végül változatlan marad. A Bokros-csomag azonban bizonyította: fordítva ez nem feltétlenül van így, negatív irányba módosítani, károkat okozni sokkal könnyebb.

Az élve születések száma 1995-ben 3500-zal esett vissza, egy év múlva hétezres, majd egyre kisebb mértékű, de tartós maradt a visszaesés. 1994 és 1999 között összességében mintegy 18 ezer gyermekkel született kevesebb. A folyamat szerencsére az utóbbi hónapokban megtörni látszik, de erre később térünk vissza.

Az abortuszok számában is hasonló a változás, csak éppen ellenkező irányban. 1995-ben kettőezer-ötszázzal több terhességet szakíttattak meg, mint egy évvel korábban. Első ízben állt meg a terhesség-megszakítások csökkenésének folyamata. Bár azt követően évről évre hallhatjuk, hogy folytatódik ez a tendencia, figyelembe kell vennünk, hogy a terhesség-megszakításoknak a születések számához viszonyított aránya a Bokros-csomag óta sajnos folyamatosan romlik.

1.4. Céltalan megszorítások

Mint láttuk, a Bokros-csomag tragikus módon felgyorsította a születésszám csökkenését. A "stabilizációs" csomag családpolitikai részét illetően ugyanakkor nagyon is kérdéses, hogy az elérte-e célját. Legkönnyebben a családi pótlékban részesülök számának alakulását követhetjük nyomon. Ebből kitűnik, hogy 1996 első három hónapjában még 191 ezer gyermekkel több volt jogosult családi pótlékra, mint áprilistól. Mindez az előző évi kiadásokhoz képest ötmilliárdos visszaesést okozott, és 1995-ben is volt már egy csaknem hárommilliárdos visszalépés az előző évhez képest. Így összességében legalább hétmilliárdos megtakarítással számolhatunk.

A gyed megszüntetésével és a gyermekgondozási segély jövedelem-határhoz kötésével a stabilizáció évében semmilyen megtakarítás nem keletkezett. Egyrészt azért, mert az Alkotmánybíróság 1996-ra halasztotta a hatálybalépést, másrészt - mivel az 1996. április 15-e előtt születettekre nem vonatkoztak a megszorítások - ténylegesen csak 1998 áprilisában fejeződött be a gyed folyósítása. Emiatt igen nehéz megmondani, valójában mekkora összeget spóroltak meg, és hogy az mennyiben múlott magán a közvetlen megszorításon, illetve a születésszámra gyakorolt közvetett hatáson. Az előző évhez viszonyított adatokból azt láthatjuk, hogy összességében sem az igénybevevők számában, sem az ellátás összegében nincs drámai visszaesés, főként ha figyelembe vesszük, hogy idő közben a születésszám is kisebb lett.

1.5. A családtámogatási rendszer kiépítése

A polgári kormány helyesen mérte fel, hogy az előző kabinet idején a legnagyobb áldozatot ismét a gyermekes családok szenvedték el, ezért programjukban célul tűzték ki a Bokros-csomag előtti családtámogatási rendszer visszaállítását, s noha még csak a parlamenti ciklus felénél tartunk, az ígéretet teljesítették. A továbblépést nem a korábbi ellátások összegének emelésében, hanem a gyermekek után járó adókedvezmény növelésében látják.

(Az alanyi jogú családi pótlék) Már az első költségvetési évtöl,1999. január elsejétől alanyi jogúvá tették a családi pótlékot. Ezzel megszüntették a korábbi rendkívül bürokratikus rendszert, amivel a gyermekek kevesebb mint tíz százaléka maradt ki a támogatásból; viszont az adminisztratív költségek igen tetemesek voltak. (A szülök egyébként is rögtön felmérték, hogy több mint kétmillió gyermek után képtelenség ellenőrizni a jövedelem-bevallásokat, sokan kozmetikázott számokat írtak be.)

(Alanyi jogú gyed) Ugyancsak visszaállították az alanyi jogon járó gyedet is, aminek révén minden három évnél fiatalabb gyermekkel ismét otthon maradhat az édesanyja. Erre annál is nagyobb szükség volt, mert egészségügyi okokból két évnél fiatalabb gyermeket nem ajánlatos közösségbe vinni. A bölcsődei hálózat számottevő szűkülése miatt igen gyakran nem is volt hova beíratni a gyermeket, ráadásul jelentős díjat is elkértek a gondozásért. (A Horn-kormány ugyanis nem számolt azzal, hogy a bölcsődék harmada megszűnt 1990 és 1994 között. Az Antall-kabinet ugyanis a bölcsődei hálózat leépítésével szerette volna elérni, hogy az anyák maradjanak otthon gyermekeikkel.)

A gyed visszaállítása 2000. január elsejével történt meg, ez volt a leginkább várt családpolitikai intézkedés, hiszen az előzetes remények szerint ez érintette a legtöbb családot, és mindez a születésszám növekedéséhez is vezetett, bár egyelőre nagyon kis arányban. A demográfusok szerint néhány hónap adataiból még nem lehet messzemenő következtetést levonni, de reményteli, hogy 1990 és 1991 után - tehát csaknem tízévi szünet után - talán ismét nőhet a születésszám. Az ezer élve születésre jutó abortuszok számát újra sikerült 700 alá nyomni, összességében tízezerrel alacsonyabb volt ez az érték 1999-ben, mint a Bokros-csomag évében az azóta tartó, egyre gyorsuló ütemű csökkenés következtében. Megjegyzendő, hogy 1949 óta sosem fordult még elő, hogy egy év alatt "mindössze" 65500-an kérték volna terhességük megszakítását. (Ez azonban még mindig többszöröse több nyugat-európai ország átlagának.)

Úgy tűnik, a lakosság érzékenyen reagál a kormányzati szándékra. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy az első hónapokban a vártnál kevesebben igényelték a gyedet. Hiszen e juttatást lényegében a korábbi szabályok változatlanul hagyásával állapították meg, miközben a nők jelentős része minimálbéren van, vagy egyáltalán nincs bejelentve, és a várandós anyák munkahelyükön nemegyszer annyira kiszolgáltatottak, hogy azonnal elbocsátják őket, amikor kiderül, hogy gyermeket várnak. Emiatt sokan nem tudják teljesíteni azt a feltételt, hogy a szülés időpontjában biztosítottnak minősüljenek.

(Családi adókedvezmény) Az Orbán-kormány ez idáig nem emelte a családi pótlék összegét, de jelentős adókedvezményt biztosít a gyermekes, elsősorban a több gyermeket nevelő családoknak. Elsősorban tehát - szemben baloldali elődjével - a munkából élő családokat kívánja kiemelten támogatni.

(Gyermekvédelmi támogatás) Felismerve a gyermekeket sújtó nagyarányú szegénységet, a kabinet tekintélyes összeget fordít a gyermekvédelmi támogatásra, melynek keretét egy esztendő alatt 30 százalékkal növelték. A Horn-kormány alatt bevezetett juttatásban az Orbán-kormány idején immár 850 ezer olyan gyermek részesül, akinek családjában nem éri el az egy főre eső jövedelem a mindenkori minimálnyugdíj 80 százalékát.

Vissza a kezdőlapraVissza a tartalomjegyzékhez