Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. december 5-i számából
 
A fiataloknak mindig van mondanivalójuk
Nemrég ünnepelte első születésnapját az Újvidéki Rádió ifjúsági műsora

Bizonyára sokak számára furcsán hangzik ez az alcím, s valóban némi módosításra is szorul, vagy legalábbis magyarázatra. Ez a kijelentés kizárólag a Kifigyelő című műsorra értendő, hiszen tudni kell, hogy az Újvidéki Rádiónak korábban is voltak ifjúsági műsorai. A kifigyelőt a leginkább szívünkhöz nőtt Szombati találka előzte meg.A Kifigyelő munkatársai tehát, akik bizonyára sokakat ültetnek szombat délelőttönként a rádiókészülékek elé, október végén ünnepelték a műsor fennállásának első évfordulóját. Erről és a dolgok hátteréről kérdeztem Figura Teréziát, aki egy személyben a műsor kiötlője, háziasszonya és szerkesztője.

– A Szombati találka fogalom volt Vajdaságban. Amikor megkezdődtek a bombázások, sok más műsorral együtt ezt is megszüntették, s ez az állapot '99 májusától egészen szeptemberig tartott, amikor az akkori főszerkesztő jelezte, hogy fel kellene újítani, de a korábbi, szombat délelőtti terminus helyett csak egy szerda estit kaptunk. Ezt követően novemberben el is indítottuk Takarodó után címmel, de ez sajnos tiszavirág-életűnek bizonyult, mert a főszerkesztőnek nem felelt meg a koncepció, nem felelt meg a politika bevonása, ezért kb. két és fél hónap után Muci Attila kollégámmal együtt menesztett bennünket a műsorból. Akkor úgy döntöttünk, hogy otthagyjuk a rádiót. Emellett a döntés mellett egészen 2000. október 22-ig ki is tartottunk, amikor újraindíthattuk az ifiműsort, visszakaptuk a szombat délelőtti terminust azzal, hogy a régi másfél óra helyett a műsoridő immár kétórásra terebélyesedett. Mikor úgy döntöttem, hogy elvállalom, úgy gondoltam, megszervezem a műsort, toborzok fiatalokat, bevezetem őket a munkába, azután pedig észrevétlenül, nagy bölcsen lelépek… De ez mindmáig nem történt meg, teljesen ittragadtam…

– Mennyire volt súlyos döntés, amikor teljesen abbahagytad a rádiózást, hiszen akkor még nem tudhattad, hogy ez nem végleges?

– Nagyon nehéz volt meghozni, mert hatéves korom óta létezem a rádióban. Emlékszem, hogy hatévesen, pöttömke gyerekként mindig két ládára kellett felállnom, hogy elérjem a mikrofont. Tehát amikor meghoztam ezt a döntést, már tizenkilenc évnyi rádiózás állt mögöttem. Valóban sokáig vívódtam, de abban a pillanatban ezt láttam az egyetlen járható útnak… Akkor megfogadtam, hogy a lábam be nem teszem többé, amit kb. három hónapig be is tartottam, ezután viszont már nem bírtam tovább, és "benéztem". Majd egyre többször "benéztem", beugrottam egy kávéra a volt kollégákhoz. Az októberi események után behívtak egy beszélgetésre. Nem volt nehéz meggyőzniük, hiszen alig vártam a pillanatot. De visszagondolva, ha nem következtek volna be a változások, abba a régi légkörbe semmiképp sem mentem volna vissza. Mindez tehát október hatodikán történt, a műsorral pedig 22-én indultunk, s én a 22-e előtti hétfőn adtam be végleg a derekamat, ami annyit jelent, hogy mindössze öt nap állt rendelkezésünkre az egésznek az előkészítéséhez. Kíméletlen munka volt, nemalvás, telefonálgatás, szaladgálás, meg hasonlók, de végül sikerült.

– Gondolom, hogy a felkérést vezetőségváltás előzte meg.

– A forradalom után leváltották a régi főszerkesztőt, de még nem nevezték ki az újat, hanem egy háromtagú szerkesztőbizottság látta el a teendőket. Láttam bennük lendületet, úgy éreztem, hogy szívesen lennék a csapatuk tagja, s emiatt mondtam igent a felkérésre.

– Az kiderült-e, hogy miért éppen rád esett a választásuk, hiszen elmondtad, hogy korábban is többen csináltátok az ifiműsort?

– Igen. Miután a Szombati találka megszűnt, az azt készítő emberek fokozatosan otthagyták a rádiót, és más munkahelyekre kerültek. A gárda leépült, s lehetlenné vált a műsor újbóli beindítása. A Takarodó után csapatát szintén leépítették. S mivel mindenki szétszéledt, én viszont ott voltam, talán láttak bennem fantáziát, de most már tudom, hogy ez őrült bizalmat jelentett részükről, hiszen nem volt egyszerű megszervezni, s ők ezt bizonyára jól tudták.

– Huszonkettedikén tehát újra beindult az ifjúsági műsor Kifigyelő címmel. Honnan ez az elnevezés?

– Amikor Muci Attilát is rávettem, hogy társuljon, akkor kezdtünk el gondolkodni a címen. A régi nem maradhatott, pedig nagyon találó volt, meg mindenki tudta, hogy mit takar. Álmatlan éjszakáim voltak emiatt, sok lehetőség megfordult a fejemben, de egyik rosszabb volt, mint a másik. Egy reggel eszembe jutott az a szó, hogy figyel, figyelni valamit. Azon töprengtem, hogyan lehetne összekapcsolni, hogy rövid, hangzatos, de velős is legyen egyben. Jött a szinonímaszótár: figyel-néz; mi figyelünk, kilesünk, kikukkolunk valakiket, kifigyelünk valakiket; s így született meg a Kifigyelő…

Amikor ez megvolt, ki kellett találni a konkrét koncepciót. Arra jutottunk, hogy olyan műsort kell készíteni, ami a fiatalokról szól, a fiataloknak szól, feldolgozva az őket érdeklő kérdéseket, de megspékelve olyan intrikáló témákkal, amelyek nemcsak őket kötik le, hanem a szélesebb körű hallgatóságot is.

– Hogyan alakult ki a csapat?

– A bombázások előtt voltak olyan fiatalok, akik be-bejártak a rádióba, s amikor elvállaltam ezt a munkát, összehívtam őket egy megbeszélésre. Szerencsére nem kellett őket sokáig győzögetnem, hamar ráálltak a dologra. Ez a kis csoport elsősorban középiskolás és egyetemista fiúkból, lányokból állt, akik már rendelkeztek valamilyen alapokkal. Megkönnyítette a dolgomat, hogy nem kellett velük a legelejétől kezdeni, valamint azt is éreztem, hogy ha egyszer Attilával belefáradunk, akkor lesz utánpótlás.

– Megkezdődhetett a munka…

– Igen, huszonkettedikén indultunk. Nagyon kemény volt. Be kellett bizonyítanunk, hogy érdemes teret adni egy ilyen jellegű műsornak, és a hallgatóság figyelmét is újra ki kellett érdemelnünk úgy, hogy komolyak is legyünk, szórakoztassunk is, kicsit politizáljunk is, de ne vigyük túlzásba, mert azt a fiatalok nem szeretik.

Tényleg nem lehet azt mondani, hogy lazán indultunk, hiszen már abban a bizonyos első adásban feldolgoztuk a forradalom történéseit, főként telefonkapcsolások és élő beszélgetések segítségével. S annak ellenére, hogy egyáltalán nem lett nagydobra verve, bizony sokan jelentkeztek, s bekapcsolódtak a műsorba.

– És azóta mi dominál, mi az, ami a leginkább jellemzi a Kifigyelőt?

– Azóta voltak lazább műsorok is, mint például az újévi, amely tele volt nyereményjátékokkal, bulizással… de valahogy szinte az egész január még ennek jegyében telt el. Azt követően fokozatosan csempésztük be a komolyabb témákat is, az utóbbi időben viszont teljesen bekeményítettünk. Rengeteg belföldi és külföldi kapcsolatot szereztünk. Tudósítóhálózatunk most már kiterjed az egész Kárpát-medencére: felvidéki, erdélyi, horvátországi, szlovéniai, magyarországi, ausztriai és svájci tudósítóinkat is rendszeresen adásba kapcsoljuk, ők pedig mindig tájékoztatnak bennünket az aktuális és érdekes eseményekről.

A nyáron mélyen beleszántottunk a politikai témákba- ami azóta is tart-, mert elérkezettnek láttuk az időt, hogy demokráciára tanítsuk a fiatalokat. Bármennyire is azt mondják, hogy a fiatalok lusták, érdektelenek, mi megpróbáljuk bebizonyítani az ellenkezőjét, hogy igenis minden érdekli őket. Akik azonban továbbra sem szeretik a politikát, azokat azért megnyugtathatom, nem csak ebből áll a Kifigyelő.

Még egy jellemzőnk, hogy bár nem rendszeresen, de vendégül látunk együtteseket. Ezúton is felhívok mindenkit, akik együttesben zenélnek, és szeretnék élőben bemutatni a tudásukat, hogy jelentkezzenek, mi pedig teret adunk nekik az élő műsorban, felvételt is készítünk, amit később akár promóciós anyagként is használhatnak.

– Akadtak-e már valamiféle problémák a politikai "mélyszántások" kapcsán?

– Bajunk ebből még nem volt, de bármikor lehet. Volt egy pont, amikor voltak negatív irányú előérzeteim, hiszen egyik műsorban tényleg a velejéig belemásztunk…De akkor sem fenyegettek meg bennünket, voltak akik figyelmeztettek bennünket, hogy vigyázzunk, meg informatív beszélgetésre is hívtak bennünket…

– Milyen irányból?

– Nem a rádió! A szerkesztőség nagyon is támogat bennünket, s nagyon örülök, hogy teljesen szabad kezet kapunk, ami a kezdetektől feltétele volt az eredményes együttműködésnek. Mi tudjuk a határt. Trágárságok, káromkodások nem hangozhatnak el, senkit nem akarunk befeketíteni, senkit nem akarunk megbántani, egyértelműen objektivitásra törekszünk. Minden témánál megpróbáljuk mérlegelni a dolgokat, megkíséreljük mindkét felet megszólaltatni, betartva az etika szabályait.

– Vannak-e konkrét adatok a hallgatottságra vonatkozóan?

– Készült egy nemhivatalos felmérés, amely szerint a vajdasági ranglétra csúcsán állunk, de hivatalos felmérésekről nem tudunk. A visszajelzések szerint egyre többen hallgatnak bennünket, immár az egész Vajdaság területén, sőt a határon túl is hallhatóak vagyunk egészen Bajáig. Meglepő, de örömteli, hogy az idősebb korosztály képviselői is egyre többen vannak a hallgatók táborában. Azért örömteli, mert azt jelzi, hogy támogatják a fiatalságot, s ez bizony fontos. Ezekről a dolgokról leginkább azáltal tudunk tájékozódni, hogy van egy nyereményjátékunk, amelyben a megszokott nevek mellett állandóan újakat is hallunk; a másik bizonyíték pedig az, hogy egyes tematikus műsorok idején izzanak a telefonvonalak.

Visszatérve a műsorra, külön jellegzetessége, hogy nincs nyári szünet…

– Hát…igen… Valamikor a nyáron nagyon jajongtunk, hogy jó lenne egy kis pihenés, kikapcsolódás… Valójában azért nincs, mert a Kifigyelő már olyan folytonosságot képvisel, amit nem lehet megszakítani. Nyáron rengeteg esemény van, ami érdekli a fiatalokat, kezdve a különböző táboroktól, találkozókon át egészen az ifjúsági játékokig, s ezeknek a történéseit nekünk végig kell kísérnünk. Az ifjúságnak mindig van mondanivalója, s nekünk is van mondanivalónk az ifjúságnak.

– A születésnapokat általában meg szokták ünnepelni…

– Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Szülinapi műsorunk az egyes szám jegyében zajlott, mivel éppen egy éve indultunk el. Fő attrakcióként vendégül láttuk az elsőéves színésznövendékeket, akik valóban bulit csináltak a stúdióban, ezenkívül beszámolót készítettünk egy táncháztalálkozóról, és telefonon beszélgettünk Betty Love-val, de persze a megszokott dolgok akkor sem maradhattak ki… Egy nagyon laza, jó hangulatban eltöltött két óra volt ez, ami szerintünk minden hallgatót felvidított.

– Most volt egyéves a Kifigyelő, mit várhatnak a hallgatók a következő egy évben?

– Szeretnénk továbbra is terjeszkedni, mind területileg, mind pedig tematikailag. Megpróbálunk továbbra is szabadszájúak maradni, persze a jó ízlés határain belül maradva. A továbbiakban is készek leszünk segíteni mindenkinek a különféle események felderítésében, felkutatásában.

Itt kell elmondanom, hogy van egy e-mail címünk, a kifigyelo@yahoo.com , ahova bármilyen hozzászólást várunk, de a 064-120-80-99-es számot is tárcsázhatják vagy küldhetnek SMS-t. Ez a szám állandóan hívható, műsoridő alatt pedig a 021-21-121-es számon vagyunk elérhetők. Nagyon nagy szeretettel fogadjuk az új ötleteket, esetleg a kritikákat is, a lényeg, hogy a hallgatóktól ilyen módon is kapjunk visszajelzéseket.

Tehát minden szombaton 10 óra 5 perctől délig várunk mindenkit a Kifigyelőben, a 90,5 vagy a 92,5 MHz-en. Vigyázat, senkinek sem árt résen lenni, mert mindenkit kifigyelünk…

Máriás Endre
Vissza a kezdőlapra