Márta István az új Nemzeti Színház nyitóelőadásának zenéjéről
Zenei-színházi utazásnak, egyben nehéz, de izgalmas zeneszerzői feladatnak tekinti az új Nemzeti Színház nyitóelőadása, Az ember tragédiája zenéjének megkomponálását Márta István, aki tervei szerint novemberben kezd hozzá a "szimfonikus költemény" megírásához.

    A zeneszerző, muzsikus és színidirektor az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy nagyon szereti Madách Imre drámáját, amelyhez a mostani felkérés előtt már három alkalommal komponált zenét. A rendező két esetben Csiszár Imre volt: az egyik előadást Miskolcon, a másikat Kolozsváron állították színre. Harmadszor Jeles András Angyali üdvözlet című, gyermekszereplőkkel forgatott filmje kapcsán találkozott zeneszerzőként a darabbal.

     Ennek ellenére, mint mondta, biztos abban, hogy az új Nemzeti 2002. március 15-ei nyitóelőadásának zenéje egészen más lesz, mint a Tragédiához általa írt eddigi kompozíciók.

     Felkérése kapcsán a zeneszerző jelezte, hogy Szikora János, a nyitóelőadás rendezője, akivel főiskolás kora óta számos alkalommal dolgozott együtt, tavasszal kereste meg.

     Szavai szerint legfőképpen a darab, valamint a rendező személye miatt vállalta el a feladatot, de megerősítette döntésében az is, hogy a három főszereplő: Szarvas József, Pap Vera és Alföldi Róbert. Márta István hangsúlyozta, hogy nem hajlandó tudomást venni az új Nemzeti Színház körüli politikai csatározásról.

     - Egyetlenegy dolog számít, az, hogy egy színházépületben megpróbáljuk előadni Az ember tragédiáját - mondta, hozzátéve: szeretné, ha a megmérettetésnél pusztán az előadás milyensége dominálna.

     Úgy látja: az előadással kapcsolatos előítéletek és különböző prekoncepciók ellen csak a minőséggel, csak egy érdekes és izgalmas produkcióval lehet felvenni a harcot.Márta István szerint a Tragédia napjainkban ismét aktuálissá vált, többek között a világpolitikai események alakulása miatt.

     A szakmai feladatról szólva kiemelte, hogy a zenei anyagot Szikora Jánossal együttműködve komponálja meg, figyelembe véve a próbák tapasztalatait, a szereplőket, a díszletet és a jelmezeket. Mint mondta, a Tragédia lehetőséget ad arra, hogy zenetörténeti utazásokat tegyen. Mégsem pusztán aláfesteni szeretné a különböző színeket az azokhoz korban illő zenével, hanem a drámához kíván valamit a hangok által hozzátenni.

MTI
Vissza a kezdőlapra