Történt pedig a 2001. év vége felé, pontosan december havának 21. napján, hogy a román és a magyar miniszterelnökök személyes megbízottjai kialakították a román-magyar egyetértési nyilatkozat szövegét.
Ennek a nyilatkozatnak a kiadására azért került sor, mert feszültség alakult ki a két ország között a határon túli magyarokról szóló úgynevezett státustörvényről vagy kedvezménytörvényről. Az egyetértési nyilatkozat kiadása előtt, és azelőtt, hogy Nastase miniszterelnök elindult volna az ünnepélyes aláírásra, a magyar kormány egyeztetett a parlamenti pártokkal.
Az MSZP képviseletében a téma fontosságához illően Kovács László pártelnök jelent meg. A kormány részéről Orbán Viktor miniszterelnök végezte az egyeztetést. Kovács jónak tartotta a szöveget, mindkét nép érdekének nevezete az aláírást és a foglalkoztatáspolitikai részekben sem látott veszélyt.
Alig teltek el az ünnepek, a szocialista párt és csatlósai támadásba lendültek, s alapjaiban elhibázottnak és a magyar érdek feladásának tekintették a nyilatkozatot. A vita elemeiről a MHL is beszámolt.
Az MSZP részéről sokan megszólaltak, Kovács hallgatott.
December 30-án Pokorni Zoltán hazugságnak nevezete azokat a kijelentéseket, amelyek szerint a magyar munkaerőpiac korlátozás nélkül megnyílt volna a román állampolgárok előtt, és sajtótájékoztatóján pontosan idézte, mit mondott Kovács László a miniszterelnöknek.
Ekkor már Kovács sem hallgathatott tovább. Nyilatkozata még nevetségesebb helyzetbe hozta, mint eddig volt.
Milyen magyarázatok vannak a történtekre? Több is adódik:

1. Kovács László őszintén helyeselte a nyilatkozatot, mert azzal, mint külpolitikus egyetértett. Véleményét nem vagy csak későn közölte a pártjával. A beindult gépezetet Kovács képtelen volt megállítani. Ez azt jelenti, hogy Kovács László már csak díszelnök, nincs hatással a pártra.
2. Kovács kezdettől fogva rossznak tartotta a nyilatkozatot, de ezt nem merte megmondani. Lényegében most erre hivatkozik, amikor arra utal, hogy a kész szöveget látta, amelyen már nem lehetett változtatni. (Kicsit ügyetlen módon tájékoztatásnak minősíti az egyeztetést. Ennek értékeléséhez tudni kell, hogy a tájékoztatásnak tökéletesen megfelelt volna, ha a miniszterelnök vagy a tárgyaló államtitkár megküldi a nyilatkozat szövegét. Nem ez történt, hanem személyesen leült tárgyalni a pártvezetőkkel, tehát lett volna mód még azzal fordulni a románokhoz, hogy ezen vagy azon a ponton az ellenzéki pártok követelésére még változtatni kell.) Ez a lapítás tökéletesen megfelel annak, ahogy a létező szocializmusban a külügyérek viselkedtek.
3. Ez utóbbi, gyávaságnak nevezhető helyzettel formailag rokon, de erkölcsileg rosszabb helyzet, ha Kovács rossznak tartotta a nyilatkozatot, de tudatosan viselkedett úgy, mintha támogatná, hogy később támadhassák a kormányt.

Erőtlen, gyáva, avagy hazug? E három lehetőség közül nehéz megtalálni az igazit. De kell-e tovább kutakodni? Bármelyik jelző a helyes, a történet mindenképp Kovács László pártelnöki alkalmatlanságát bizonyítja. Sokan mondják, suszterként maradnia kellett volna a külpolitikai kaptafánál. Nem maradt. Az eredmény: az ország második pártja alig száz nappal a választások előtt vezetetlen és megbízhatatlan, még a pártelnök kijelentéseiben sem lehet megbízni.

Surján László

Vissza a kezdőlapra