DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz)

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló '93. évi LIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5117. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5117/1-4. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő módosítást nem az általános felülvizsgálat vagy a koncepcionális változtatások szándéka indokolta, hanem egy alkotmánybírósági határozat tette szükségessé, ennélfogva célja és terjedelme is korlátozott.

Az Alkotmánybíróság 7/2001. számú határozatával ugyanis megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseinek egy részét, amelyek az ombudsmani vizsgálat alá vonható, a törvényben a "hatóság" gyűjtőfogalmával jelölt szervek körét határozzák meg; törölte az "államhatalmi" és az "igazságügyi szerv", továbbá a "bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv" meghatározásokat. Tette mindezt azért, mert e kifejezések tartalmát a jogbiztonságot sértő mértékben bizonytalannak ítélte. Az indokolás a hatásköri szabályokat értelmezve azt is kifejtette, hogy az országgyűlési biztosok az Országgyűlés szervei, ezért hatáskörük az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének vizsgálatára nem terjedhet ki. Az említett rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 2001. december 15. napjával semmisítette meg, időt és lehetőséget adva ezzel a jogalkotónak az alkotmányos követelményeknek megfelelő rendelkezések megállapítására.

Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság határozata körültekintő elemzés elvégzését tette szükségessé. Bár a határozat a törvény egyetlen rendelkezésének néhány elemét érintette, ezek alapvető jelentőségűek, mert az ombudsmanok hatáskörének terjedelmével, annak egyértelmű meghatározásával vannak összefüggésben. A javaslat tervezetét széles körben egyeztettük, az országgyűlési biztosok pedig közvetlenül és tevékenyen részt vettek a jogszabály előkészítésében. A benyújtott törvényjavaslat a velük folytatott többszöri, szóbeli és írásbeli egyeztetés eredményeként alakult ki, javaslataik döntő többségét tükrözi.

A javaslat legfontosabb vonása, hogy a hatályos törvény szerinti megközelítésmódot megőrizve, az Alkotmánybíróság iránymutatását követve pontosabban határozza meg az országgyűlési biztosok által vizsgálható szervek körét. Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy a javaslatnak nem célja az eddigi hatáskörök szűkítése, de ugyanígy azok bővítése sem. Azokban az esetkörökben, ahol bizonytalanság merülhet fel az értelmezés során, alapvetően az ombudsmanok által eddig követett törvényértelmezés és gyakorlat figyelembevételével törekedtünk a meghatározás egyértelműségére.

Az Alkotmánybíróság határozata alapján elvégzett elemzés során bizonyossá vált, hogy az ombudsman által vizsgálható szerveket nem lehet egyedileg meghatározni, az államszervezet fejlődése ugyanis újabb és újabb szerveket hoz létre, míg másokat megszüntet; az egyedi jellegű felsorolás gyakori törvénymódosítást igényelne, ennek elmaradása pedig számtalan jogértelmezési problémát okozna. Ezért a továbbiakban is csak az lehet a járható út, ha a törvény általános jellegű meghatározást ad. Ez az általános meghatározás egyes esetekben a szervtípust, máshol pedig a feladatkört jelöli meg megkülönböztető ismérvként, az általános jellegű meghatározás ugyanakkor bizonyos esetekben óhatatlanul igényli a jogalkalmazói értelmezést.

Annak érdekében tehát, hogy az eltérő értelmezéseknek a lehető legszűkebb tere legyen, a javaslat kettős meghatározással él a törvényjavaslat szervi hatályának rögzítésekor: egyrészt tartalmaz egy pozitív felsorolást a vizsgálható szervekről, illetve feladatokról, másrészt - és ez újdonság - tartalmaz egy negatív felsorolást is. Ez utóbbi azokat a szerveket sorolja fel, amelyeket az országgyűlési biztos semmiképpen sem vizsgálhat, még abban az esetben sem, ha netán olyan tevékenységet végeznek, amely a pozitív felsorolás körébe tartozóként is értelmezhető volna. Csakis ezzel a megoldással lehet összeegyeztetni a szükségképpen általános jellegű szervi meghatározást az Alkotmánybíróság határozatának azzal a parancsával, hogy a szabályozás kellően egyértelmű legyen. A negatív taxációs megoldás emellett különösen a jogkereső állampolgárok egyértelmű tájékoztatásának szempontjából indokolt és előnyös, mert egyértelmű eligazítást nyújt az országgyűlési biztosnak az alapvető jogokat érintő hatásköréről, illetőleg annak korlátairól.

A javaslatnak az ombudsman hatáskörét szervezeti oldalról megalapozó "hatóság" fogalmából kiemelném a következőket:

A vizsgálható hatóságok között változatlanul szerepelnek a közigazgatási feladatot ellátó szervek, a közigazgatási jogkörben eljáró egyéb szervek, a fegyveres erők és a nemzetbiztonsági szolgálatok. Külön nevesíti a javaslat a helyi önkormányzatokat, a kisebbségi önkormányzatokat - amelyeket az ombudsmanok egyébként eddig is az önkormányzatok körébe tartozónak értelmeztek és ekként vizsgáltak -; az alkotmánybírósági határozat által bizonytalannak ítélt "rendészeti szerv" helyett pedig a más törvények által alkalmazott "rendvédelmi szerv" gyűjtőfogalom kerül a törvénybe - tudjuk, hogy nagy számú korábbi terminológiában a fegyveres testület tartozik ebbe a körbe.

Új elem a javaslatban a nyomozó hatóság mint az ombudsman által vizsgálható szervezet nevesítése. A nyomozó hatósági funkció az alapvető jogok szempontjából igen nagy fontosságú, mert ez az a közhatalmi megnyilvánulás, amely súlyos alapjogi visszásságok forrása is lehet. A nyomozó hatóságok kifejezett szerepeltetése egyértelmű helyzetet teremt e szervek vizsgálatának kérdésében, világossá teszi, hogy az ombudsmannak nemcsak a közigazgatási feladatkör vagy a rendészeti szervi minőség alapján, hanem kifejezetten a nyomozati jogkörre tekintettel is van vizsgálódási jogköre. Ezért külön kiemeli a javaslat a nyomozást végző ügyészségi szervet is, hiszen az ügyészségi nyomozás tartalmilag ugyanolyan tevékenység, mint más nyomozó hatóságoké. Ugyanakkor világossá teszi a javaslat azt is, hogy az ügyészség csak e tevékenysége körében vizsgálható.

A pozitív hatásköri felsorolás végül nevesíti a kötelező tagság alapján működő köztestületet is, e köztestületek ugyanis ellátnak tagjaik felett olyan, szakmai és etikai jellegű felügyeleti jogkört is, amely nem sorolható be aggálytalanul a közigazgatási jogkörök közé, de ezek esetében is felmerül az alapjogi sérelem veszélye.
Az ombudsman által vizsgálható szervek körének negatív oldalról való meghatározása az Alkotmánybíróság határozatainak gondolatmenetét veszi alapul. Az Alkotmánybíróság korábban a bíróság tekintetében mondta ki, hogy azt az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság a jelen törvényjavaslat alapjául szolgáló határozatában az Országgyűlés vizsgálhatóságát zárta ki. Megsemmisítette az "igazságügyi szerv" kategóriáját is, mert tisztázatlan e fogalom tartalma, gyakorta ebbe a körbe értik ugyanis az igazságszolgáltatás szerveit, noha a bíróság eleve nem vizsgálható.

Elemzésünk kimutatta, hogy az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódóan működő egyes szervek feladatköre is olyan, amely megkérdőjelezi az országgyűlési biztos jogkörét. Ilyen elsősorban a közjegyző és a bírósági végrehajtó. Mindkettő ugyanis nem peres eljárásokat folytat le, vagyis tevékenységük a tágan értelmezett igazságszolgáltatási funkció fogalomkörébe tartozik.

Megállapítottuk, az országgyűlési biztosok eddigi gyakorlata is ezt mutatta, eddigi tevékenységük során ugyanis egyszer sem vizsgálták a végrehajtókat és a közjegyzőket.

A törvényjavaslat a negatív listát tehát azoknak a szerveknek a köréből meríti, amelyeknél fogalmilag kizárt az ombudsman jogköre. Rögzíti, hogy az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a bíróság, az ügyészség - kivéve annak nyomozó szervét -, valamint a közjegyző és a bírósági végrehajtó nem minősül a törvény "hatóság" fogalmába tartozónak, így az országgyűlési biztos nem vizsgálhatja tevékenységüket.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a törvénynek az alkotmánybírósági határozat által nem érintett részei tekintetében is tartalmaz néhány módosítást. Így pontosítja a törvénynek az országgyűlési biztos által kérhető tájékoztatásra vonatkozó szabályait. Ezenkívül kiemelem azokat a rendelkezéseket, amelyek a törvény megalkotása óta nyomozati, illetve titkos információgyűjtési jogot nyert szervek irataiba való betekintés korlátait és az ilyen iratokkal kapcsolatos eljárás rendjét szabályozzák. A törvény ugyanis jelenleg az 1995. évi állapotnak megfelelően tartalmazza a nyomozó hatóságok iratai tekintetében az országgyűlési biztos vizsgálati jogának korlátait. Az azóta ilyen jogkört nyert szervek hasonló iratai tekintetében azonban nem rendelkezik. A törvénymódosítás abból indul ki, hogy a jogbiztonság megköveteli az azonos jellegű tevékenységet folytató szervek azonos kezelését, az ombudsmani vizsgálhatóság szempontjából is.

Ahogyan a nyomozóhatósági jogkör megléte irányadó a vizsgálhatóság során az ügyészség esetében, ugyanúgy az iratok vizsgálhatóságánál is az egységes megközelítés alkalmazása indokolt. Erre figyelemmel a törvényjavaslat az APEH, a vám- és pénzügyőrség és az ügyészség nyomozati és titkos információgyűjtő tevékenységéhez szabja a törvény garanciarendszerét. Ennek során a rendőrségre irányadó hatályos szabályozást alapul véve fogalmazza meg az újonnan bekerült szervekre vonatkozó rendelkezéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat célja az Alkotmánybíróság határozata által jelzett bizonytalanságok feloldása. Ismételten hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat messzemenően figyelembe veszi a hivatalban lévő ombudsmanok törvényértelmezését, hat éve követett gyakorlatát és javaslatait.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a tárgybeli törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint tíz-tíz perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Salamon László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény módosítása tárgyában előterjesztett törvényjavaslat alapvetően kettős célkitűzés megvalósítását szolgálja. Egyrészről eleget kíván tenni az Alkotmánybíróság 7/2001. számú határozatából következő törvényalkotási feladatoknak, másrészt az eredeti törvény elfogadása óta szükségessé vált néhány fontos módosításra tesz javaslatot.

Az Alkotmánybíróság említett határozata az Országgyűlés számára anélkül is törvényalkotási feladatot szab, hogy azt maga a határozat kifejezetten előírná. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság által a törvényből ez év december 15-ei hatállyal törölni rendelt részeknek helyes jogi rendelkezésekkel, illetve fogalmakkal történő pótlása mellőzhetetlen. A törvényjavaslat elsősorban ezt a feladatot kívánja elvégezni, mire is tekintettel a törvényjavaslat szükségessége, így az eredeti törvény módosításának a szükségessége aligha vitatható.

Az eredeti törvény módosítása alkalmat ad arra is, hogy az intézmény szerepének és működésének egyes tapasztalatai okán, illetve jogrendszerünk bizonyos változásai következtében szükségessé vált változásokat megfontolás tárgyává tegyük, és azokat az eredeti törvény további módosításaként megvalósítsuk.

A kormány helyesen jár el akkor, amikor az intézményrendszer átfogó felülvizsgálatát nem tűzi ki célul. Ilyen felülvizsgálatra, ha az egyáltalán szükséges, az intézmény életében eltelt rövid idő még messze nem nyújt sem kellő alapot, sem megfelelő tapasztalatokat. Ez azonban nem állhat útjában annak, hogy az eddig szerzett ismereteink alapján a szükségesnek látszó módosításokat végrehajtsuk. Ez a szempont általánosságban ugyancsak az előttünk fekvő törvénymódosítás szükségességét igazolja.

A törvényjavaslat mindkét kérdéskörben helyes, jól végiggondolt terveken alapszik. Egyetértünk azzal, hogy az országgyűlési biztosok hatásköre az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének vizsgálatára ne terjedjen ki. Ez már önmagában következik abból az alkotmányügyi konstrukcióból, hogy az országgyűlési biztosok az Országgyűlés ellenőrző funkcióját gyakorolják, és hogy feladatuk az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgáltatása és orvoslása. E tekintetben egyébként az Alkotmánybíróság számunkra világos mezsgyét szab.

Egyetértünk továbbá azzal is, hogy a bíróságok, illetve az úgynevezett kvázi bíróságok - például a választottbíróságok, békéltető testületek - tevékenysége ugyancsak nem kerül ombudsmani ellenőrzés alá. Az Alkotmánybíróság döntése egyébként az eredeti törvény 29. § (1) bekezdése f) és h) pontjai megsemmisítésével megint csak a jogbizonytalanságot eredményező kodifikációs probléma kiküszöbölését célozta, azzal az előttünk fekvő javaslatban szereplő megoldás nem áll ellentétben, és megfelel az alapvető alkotmányossági és jogállami követelményeknek. Meggyőzőnek látszanak azok az érvek is, amelyek a törvényjavaslatnak az Alkotmánybíróság határozatán túlmutató részei alátámasztására, akár a javaslat írásbeli indokolásában említésre kerültek vagy akár most itt, az expozé során elhangzottak.

Támogatjuk a törvényjavaslatban jelentkező azon elvi meggondolást, hogy a jogrendszer változásainak konzekvenciáit az ombudsmani intézmény tekintetében is levonjuk. Így támogatjuk, hogy az időközben nyomozati jogkört kapott szervek tevékenységére az országgyűlési biztosok hatásköre kiterjesztésre kerüljön. Ezzel a rendelkezéssel az alkotmányos jogok védelme kap a jogi változásokra tekintettel teljesebb körű védelmet.

Támogatjuk azt az elgondolást is, hogy a jövőben tartozzanak a vizsgálható szervek közé a kötelező tagságon alapuló köztestületek is. Egyetértünk azzal, a jogvédelmet legalábbis jelzésértékűen tágító javaslattal is, hogy az ellenőrzés alá tartozó hatóságok körében a szűkebb államigazgatási jelző helyett a tágabb közigazgatási jelző jelenjen meg a törvény szövegében. Ez a rendelkezés tulajdonképpen pontosító jellegű is egyben, amiképpen hasonló a törvényben a rendőrség és a rendészeti szervek szövegrész helyett a rendészeti szervek szövegrész felvétele is. Elnézést, itt tévedtem, rendfenntartó szervek, ha jól emlékszem. (Dr. Hende Csaba: Rendvédelmi!) Rendvédelmi - köszönöm a segítséget, államtitkár úr. Tehát még egyszer mondanám, pontosító jellegű ugyancsak a törvényben a rendőrség és a rendészeti szervek szövegrész helyett a rendvédelmi szervek szövegrész felvétele is.

Üdvözöljük, hogy a törvényjavaslat a közigazgatási jogorvoslat fogalmának értelmezésénél olyan megoldást tartalmaz, amely szélesíti az országgyűlési biztosok hatáskörét. Fontosnak tartjuk annak kimondását is, hogy az országgyűlési biztos az általa nem vizsgálható szervektől is kérhet írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot vagy más véleményt. Elvi jelentőségűnek tartjuk annak kimondását is, hogy az országgyűlési biztoshoz fordulása miatt senkit nem érhet hátrány.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból következően a törvényjavaslat azon túl, hogy eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatából következő törvényalkotási feladatoknak, az eredeti törvényt számos ponton javítja, mégpedig az alkotmányos jogok védelmét szélesítő, erősítő irányban. Lényegesnek tartom azt is, hogy a törvényjavaslat megalkotása során a kormány - miként azt képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondotta, és itt az államtitkár úr többször is hangoztatta - beszerezte az országgyűlési biztosok véleményét a javaslatról, akik a törvényjavaslat megoldásaival egyetértettek, illetve, hogy az előttünk fekvő javaslat több esetben is az ombudsmanok kifejezett jelzése és felvetése alapján kívánja rendezni a felmerülő kérdéseket.

Összegezve, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a törvényjavaslatot támogatom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Köszönöm figyelmüket. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Abban közmegegyezés születhet ebben a parlamentben, hogy a törvényjavaslat hátterében egy alkotmánybírósági döntés húzódik meg. A 7/2001. számú alkotmánybírósági határozat a jogbiztonság elvére hivatkozva megsemmisítette az ombudsmanokról szóló 1993-ban elfogadott törvény 29. § (1) bekezdésének néhány elemét, s ennek következtében joghézag állna elő akkor, ha 2001. december 15-e után nem lépne hatályba ezek helyébe új törvényi rendelkezések sora. Ennek következtében az Országgyűlés valóban kényszerhelyzetbe került, döntenie kell, ám ezt a döntést megfelelő széles politikai konszenzus alapján kell meghoznia.

Közismert, hogy kétharmados törvényről van szó, ugyanakkor ennek a kétharmados törvénymódosításnak a benyújtását nem előzte meg hatpárti egyeztetés. Egy hatpárti egyeztetés lehetővé tette volna, hogy olyan javaslat kerüljön a Ház elé, amely valamennyi parlamenti politikai erőnek a támogatását bírja. Ennek hiányában az ellenzéki pártoknak csupán arra nyílik lehetőségük, hogy módosító indítványokkal fejezzék ki saját álláspontjukat, s egyben kérjék a kormányzati többséget arra, hogy ezeket a módosító indítványokat fogadják el. Ám ebben az esetben, éppen azért, mert kétharmados törvényről van szó, az ellenzék politikai ereje, súlya jóval nagyobb.

Semmiképpen nem célunk az, hogy joghézagok maradjanak, de az sem célunk, hogy olyan törvény szülessen, amely nem bírja a Házban a széles körű konszenzust; olyan törvény szülessen, amely bizonyos területeken azért mégiscsak csorbítja az országgyűlési biztosok feladat- és hatáskörét - gondolok itt természetesen nemcsak a biztosra, hanem általános helyettesére is.

Abban az alapkérdésben, hogy úgynevezett államhatalmi szervvel, más szóval, az Országgyűléssel kapcsolatosan lehet-e az állampolgári jogok országgyűlési biztosának bármiféle jogosítványa, ezzel összefüggésben úgy gondolom, nem lehet arról beszélni, hogy nincs megegyezés, hiszen - minden ellenkező vélekedéssel szemben - az Országgyűlés tevékenységét a biztosok közvetlenül nem érintették.

Az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen kimondta, hogy az államhatalmi szerv egy meghaladott államelméleti felfogás meghatározó jelentőségű kategóriája, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezt a kifejezést a ma hatályos alaptörvény tartalmazza. Az alkotmány 19. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az államhatalmi szó tehát benne van a hatályos alkotmányban, része a mai alkotmányos fogalmi rendszerünknek. Meg kell jegyeznem, hogy az államhatalmi kifejezésnek természetesen van egy szélesebb értelme: átfogja valamennyi állami szervet, mint erre egyébként az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában utal is, de ennek ellenére mindenki világosan tudja, hogy ez a kifejezés az alkotmányban kizárólag az Országgyűléssel kapcsolatosan fordul elő.

Milyen is valójában a parlament és az ombudsmanok viszonya? Kétségtelen - erre az előbb már utaltam -, hogy az ombudsman közvetlenül nem járt el a parlament döntéseivel kapcsolatosan, ám a ma hatályos törvény 22. és 25. §-a közvetett lehetőséget biztosít az országgyűlési biztosnak arra, hogy a parlament tevékenységét valamilyen módon mégiscsak befolyásolja. A 22. § alkotmánybírósági indítványozási jogokat ad az ombudsmannak, olyan esetekben is, amikor korlátozott az indítványozók köre, mint például az alkotmányértelmezésnél, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatánál. Mind a két esetben arról van szó, hogy parlamenti döntést, akár törvényt is, az ombudsman megkérdőjelezhet, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, és az alkotmányértelmezés alapvetően befolyásolhatja a törvényhozás tevékenységét, a döntéseit. Ez egyébként meg is történt 1997 szeptemberében, amikor az ombudsman alkotmányértelmezést kért a népszavazással kapcsolatosan, és az alkotmánybírósági határozatnak nagyon komoly belpolitikai következményei voltak.

A 25. § pedig azt mondja ki, az országgyűlési biztos jogosult arra, hogy joghézag vagy más jogi anomália esetén a jogalkotó szervhez forduljon, ez a szerv lehet maga az Országgyűlés is. Ennek következtében valójában nem oldottuk meg azt a problémát, amit meg akartunk oldani, nem is lenne helyes egyébként ezt a problémát a maga teljességében megoldani, tudniillik ezekben az esetekben az ombudsman, éppúgy, mint más jogosítványait is gyakorolva, nem ügydöntő szervként, hanem figyelemfelhívó, szignalizáló, a közvéleményt támogató, tájékoztató szervként tevékenykedik. Mint közismert, az ombudsman fő fegyvere a nyilvánosság, és ezeket az eszközöket, a nyilvánossághoz fordulás különféle formáit ilyen esetekben akár az Országgyűléssel kapcsolatosan is alkalmazni tudja.

Nagyon röviden kitérnék arra, hogy a megszületendő törvény, a mostani törvényjavaslat, mint erre Kósáné Kovács Magda képviselőtársam már az előző felszólalásában utalt, valóban egyfajta korlátozást kíván megállapítani mind az ügyészség esetében, mind a közjegyzőknél, mind a bírósági végrehajtóknál. Jeleznem kell, nem azt kifogásolta az Alkotmánybíróság, hogy ilyen szervekkel kapcsolatosan jogosítványai lehetnek az ombudsmannak, hanem azt kifogásolta, hogy az alkalmazott kategóriák nem feleltek meg a jogbiztonság követelményének. Van olyan ombudsman Európában, a svéd ombudsman, akinek a bíróságokkal kapcsolatosan is vannak bizonyos jogosítványai, és ez a svéd igazságszolgáltatási rendszerben semmiféle ellentmondást nem idéz elő.

Nagyon röviden utalnom kell arra is, hogy a taxációnak is megvannak a maga csapdái. Akármennyire is fontos egy pozitív taxáció, és mellétéve egy negatív taxáció, előfordulhat, hogy valamely szerv például mind a kettőből kimarad; ez történt például a briteknél, ahol 1967-ben szabályozták a parlamenti biztos intézményét, s mind a pozitív taxáció, mind a negatív taxáció olyan volt, hogy nem tartalmazta például az állami közszolgáltató szerveket, amelyek monopolhelyzetben voltak. Ennek következtében rendkívül nehéz volt abban a kérdésben állást foglalni, hogy ezekre az ottani parlamenti biztos jogköre kiterjed-e, avagy sem.

Végezetül nagyon röviden érintenék egy olyan kérdést, amely mellőzhetetlen, s amely lényegében egy olyan kiterjesztő lépést eredményez, amely az ombudsmani jogosítványokat valóban elég erőteljesen korlátozza. Ez pedig az, hogy a titkos információgyűjtést végző szervek körének szélesedésével egyben növekszik az a kör is, amely az ombudsman számára iratbetekintési jogkorlátozást jelent. Eddig 37 pont sorolta fel ezeket, most 58 pontban lennének felsorolva azok az irattípusok, amelyekbe az ombudsman nem, vagy csak korlátozásokkal tekinthet be.

Ebből a körből külön kiemelném az APEH Bűnügyi Igazgatósága helyzetét. Az Alkotmánybíróság ugyanis az idén nemcsak az ombudsmantörvény néhány elemét semmisítette meg, hanem a 31/2001. számú, július 11-ei határozatával - igaz, 2002. december 31-ei hatállyal - megsemmisítette az 1998. évi XCIII. törvény több rendelkezését; azokat a rendelkezéseket, amelyek felhatalmazzák ezt a szervezetet arra, hogy titkos információgyűjtést folytassanak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem megfelelő többséggel születtek ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezendő rendelkezései, ezeket kétharmaddal kellett volna elfogadni. Alkotmányellenes volt az, hogy a rendőrségi törvényből a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat átemelték az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló új törvénybe. Ennek következtében ma is alkotmányellenesen folytatja a titkos információgyűjtést ez a nyomozó hatóság. Annak pedig nem látjuk lehetőségét, hogy egy alkotmányellenesen működő szervet még külön védjünk oly módon, hogy az ombudsman számára az irataiba való betekintés jogát korlátozzuk. Ennek következtében a törvényjavaslatnak ez az eleme a szocialisták számára elfogadhatatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Végezetül jelzem: a szocialisták csak akkor tudják elfogadni ezt a törvényjavaslatot, ha a módosító indítványait a többség figyelembe veszi.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Vissza a kezdőlapra