Mécs Imre s Dávid Ibolya vitája az 56-os emlékezők tiltakozásáról

ELNÖK: Megadom a szót Mécs Imre frakcióvezető-helyettes úrnak, aki a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kívánja napirend előtti felszólalását elmondani.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tegnap volt negyvenöt éve, hogy a Szovjetunió lerohanta a kis Magyarországot, hogy a világ legnagyobb szárazföldi hadserege brutálisan vérbe fojtotta szabadságharcunkat, és nemcsak a magyarok, de a többi elnyomott nép reményeit és a közösségi gondolat megújulásának lehetőségeit csírájában elfojtotta. E napon több százan mentünk el a Kerepesi temetőbe a Nemzeti Panteonba, hogy kegyeletünket lerójuk az ott nyugvó elesett szabadságharcosok és az agresszió áldozatai előtt.

A méltóságteljesen emlékező és gyászoló közönség soraiban azonban nem csekély számban szélsőséges rendzavarók is ágáltak, akik ocsmány közbekiáltásokkal (Csurka István: Csőcselék!), pfújolásokkal illették a nekik nem tetsző politikusokat. Igen, csőcselék. (Zaj.) S nemcsak a Magyar Szocialista Párt elnökét és társát, hanem Demszky Gábor főpolgármestert, valamint az én személyemet is. Mindezt a Magyar Köztársaság vezetőinek, Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnak, Áder János házelnök úrnak és Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a jelenlétében. Azt a Demszky Gábort gyalázták, aki a Charta '77. szerzői, Vaclav Havelék letartóztatása elleni tiltakozást többek között velem együtt aláírta; aki a szamizdat sajtó előállítását szervezte, amely először adott helyet Magyarországon az '56-osoknak; aki illegális kiadót hozott létre, és aki velem együtt még a hatvanas évek végén kiment a 301-es parcellába, amikor még a hozzátartozók is riadtan bújtak meg a bokrokban; akit 1988. június 16-án a Batthyány-örökmécsesnél feleségével együtt brutálisan összevertek.

Kislányomat, a tizenhárom éves Annát is elvittem magammal, hiszen az eddigi tizenegy évi megemlékezések mindig méltóságteljesek voltak. Azt akartam, hogy lássa a halottainkat, és vegyen részt ebben, és megriadva, megdöbbenve hallotta, hogy apjának azt kiabálják: "Kár, hogy nem akasztottak fel!" Azt az apját pocskondiázzák, akit legalább négyszer kirúgtak állásából, aki Péterffy Miklós temetésén 1983-ban először nevezte nyilvánosan forradalomnak a forradalmat, és reményét fejezte ki, hogy a történelem csavarmenete kiássa eltemetett igazságainkat.

Folytathatnám a sort, de minek? A közönség nagy része megdöbbent az ocsmány közbekiáltásoktól, és tiszteletre méltó módon elkezdték az Úr imáját mondani, majd amikor erre sem csillapult a közbeordítozás, akkor a "Boldogasszony, anyánk..." népéneket kezdték el énekelni, ami aztán tényleg tompította a rendzavarást. Köszönet a valóban emlékező, gyászoló, jó érzésű és jóakaratú embereknek.

Sajnos, az ott lévő politikai vezetők nem találtak módot arra, hogy a felháborító rendzavarást elítéljék vagy legalább tompítsák annak hatását, vagy megpróbálják a megemlékezés méltóságát helyreállítani. Nem talált módot Orbán Viktor miniszterelnök, a kormány felelős vezetője sem, nem tett semmit, hogy elhatárolja magát nemcsak a szélsőséges elemektől, de a szélsőjobbtól is. (Zaj.) Hol van az az Orbán Viktor, aki 1992-ben október 23-án tüntetően elhagyta az operaházi díszelőadást akkor, amikor Antall József nem volt hajlandó a köztársaság elnökét, Göncz Árpádot megkövetni azért, ami vele délután történt?! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Te hol vagy? Azt nézd meg! - Közbekiáltások az SZDSZ soraiból: Szégyen!) Hol van ez az Orbán Viktor?! Sehol! (Dr. Hankó Faragó Miklós: Szégyen!) A tőlünk balra álló Orbán Viktor és a Fidesz átment a szélsőjobboldalra, és a szélsőjobbal tartják a kapcsolatot. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Úgy van! - Moraj a Fidesz soraiban.) Ha azt mondom, amit Orbán Viktorék tanultak a római jogban, hogy "Cui prodest?", kinek használ mindez, akkor látjuk, hogy a hatalom megtartása érdekében Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével (A mikrofonja nem működik.) a Fidesz minden eszközt felhasznált arra, hogy a hatalmát megtartsa. (Közbekiáltások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Hangot! Szégyen! - Dr. Dornbach Alajos: Tessék visszaadni a hangot! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Kis figyelmet kérek! Én nem tiltottam le a képviselő urat, tehát itt valami technikai hiba van, úgyhogy egy kis türelmet kérnék a képviselő úrtól. (Közbeszólás a MIÉP soraiból: A szélsőjobb merénylete!) Bocsánat, figyelmet kérnék! Kérem a kollégákat, hogy a hangot biztosítsák a képviselő úr felszólalásához. Fejezze be, képviselő úr, a felszólalását!

MÉCS IMRE (SZDSZ): (Hordozható mikrofonba:) Igen, elnök úr. Tehát arról van szó, hogy azt láttuk az elmúlt három és fél évben, hogy a kormánynak csendestársa volt a szélsőjobboldal, épített rá, és sunyi módon fölhasználták arra, hogy a hatalom megtartása és kiszélesítése érdekében alkalmazzák. Ez a vetés érett be most akkor, amikor nem lehet már köztéren tisztességes megemlékezéseket tartani, amikor egy olyan '56-ost is kifütyülnek, aki halálra volt ítélve, aki végigcsinálta a negyven esztendőt, és akit az utolsó pillanatig megfigyelt a III/III-as, aki közellenség volt. Úgy gondolom, hogy Orbán Viktornak meg kell találni a módját, hogy elhatárolja magát attól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami történt.

Köszönöm. (Hosszan tartó taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Rozgonyi Ernő: Éljen a vörösterror! - Horn Gábor: Te sötét! Nem szégyelled magad?!)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak. (Zaj.) Figyelmet kérek!

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Fájdalmas volt látnom tegnap a temetőben azt az ellentétet, amely az ön személyes sorsa - mint egy 1956-os halálraítélt sorsa - és az ön pártjának a megítélése között feszült. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) Nagyon szépen megkérek mindenkit, ne tapsoljanak! (Dr. Kis Zoltán: Ilyenek ülnek mögötted! Ilyenek!)

Tisztelt Képviselő Úr! Én végigálltam azt a megemlékezést, és mögöttem '56-osok álltak. Azok az '56-osok, képviselő úr, akikkel együtt voltam, önnel együtt a Kisfogházban, és ha a kormányzatnak felelőssége van, akkor én azt a felelősséget vállalom, amiért én önt felkértem, hogy a kisfogházi bizottságnak legyen tagja, vegyen részt abban az ünnepségben a személyes tapasztalatával, tudásával, ismeretségével, hogy egy olyan emlékhelyet tudjunk létrehozni, amely 1956 és '61 közötti kivégzéseknek... - úgy a bitófák helyreállításában, mint a halálos zárkák helyreállításában az ön segítségét igénybe vettük, és ezt ezúton is szeretném megköszönni.

Tegnap, amikor a temetőben voltunk, és mögöttem '56-osok, többségükben 1956-osok álltak, számomra is furcsa volt ez a feszültség, és furcsa volt lemérni azt, hogy azok az emberek, akik ott voltak, hittek abban, hogy az SZDSZ a rendszerváltozáskor a legkommunistaellenesebb párt volt; az a párt, amelyik a zászlajára sokkal hangosabban tűzte bármelyik rendszerváltó pártnál azt, hogy a kommunista eszmék ellen van, és azzal nem vállal közösséget.

Nem önt, hanem pártjának a koalíciós kapcsolatrendszerét ítélte el tegnap mindenki, aki ott mögöttünk kiabált. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Horn Gábor: Megemlékezésen?!) Higgye el nekem, képviselő úr, én hátrafordultam, kérem szépen, én ott álltam, Horn úr nem állt ott. Hátrafordultam, én beszélgettem velük. Ez a pártkapcsolat volt az, ami miatt tegnap az emlékhelyen, a megemlékezéskor nemcsak önt, de az MSZP képviselőit is ugyanilyen nemtetszés kísérte. (Folyamatos közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Avarkeszi Dezső: Tessék körülnézni a kormányban!)

Szomorú volt számomra, de ha ön föltette azt a kérdést, hogy hol van az az Orbán Viktor, aki annak idején, akkor szeretném megkérdezni: hol van az a Mécs Imre, akinek a háta mögött ül ma Bauer képviselőtársam, aki nemrégiben azt publikálta (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Juhászné Lévai Katalin: Szégyen!), azt publikálta egyik napilapunkban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke a jobboldal köztársasági elnöke. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra egyébként az is fájdalmas volt, hogy ez a megemlékezés a 301-es parcellában is úgy végződött, ahogy végződött. Fájdalmas, de ha felülemelkedünk egyéni fájdalmainkon, és megpróbáljuk kívülállóként végiggondolni azt a helyzetet, akkor érezzük át a kétféle fájdalmat. Az egyik az önöké, hogy egy temetőben vannak emberek, akik egyébként - és ezért nem a kormány felelős - véleményt nyilvánítanak, és ott állnak önök, akiket nem lehet elfogadtatni a társadalom egy rétegével, mert azt mondják, hogy az MSZMP-nek nemcsak jogi utódpártja, hanem az a párt és az a frakció, amelyiknek soraiban karhatalmista van (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Keller László: Miről beszélsz? Ott ül a Boross!), nehezen... - nagyon szépen megkérem önöket is, hogy szíveskedjenek végighallgatni! (Az elnök csenget.) -, karhatalmista miniszterelnökkel együtt, volt miniszterelnökkel, rendkívül nehéz megfordulni és azt mondani egy volt halálraítéltnek, aki ugyanolyan sorson osztozott, mint Mécs Imre képviselőtársam, hogy kérem szépen, ne tessék tetszést nyilvánítani vagy nemtetszést nyilvánítani. Mert egyet azonban tudnunk kell, amit tegnap egy 1956-os mondott nekem, amikor megfordultam a koszorúzás közben, aki azt mondta, hogy mi csak azt kiabáltuk, hogy menj haza!, de minket otthonról kirángattak, évekre elvittek. A másik pedig azt mondta, elhangzott a "gyilkos" a 301-es parcellában, de ők gyilkoltak, miniszter asszony; miközben a kezét fogtam, és próbáltam megérteni őt, hogy miért kiabál. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból. - Taps a MIÉP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy a temető a halottaké, a temető a holtak temploma, ahol az emberek leróják a kegyeletüket. A temetőben nem szokás tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani, a temető az bizony arra való, hogy a holtak nyugalmát ne zavarjuk, és adjunk kegyeletet. De az áldozatokra való emlékezés akkor őszinte, ha annak az igazság teremti meg az alapját, különben az egész színjáték, és az egész egy folytonos hadakozás. Az igazságot azonban tudni kell kimondani, különösen akkor, amikor politikai áldozatokra emlékezünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

Vissza a kezdőlapra