DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Én is kénytelen vagyok néhány módosító indítványról szólni. Azt gondolom, hogy a téma fontossága az idő előrehaladottsága ellenére is ezt szükségessé teszi.

Lezsák Sándor képviselő úrhoz csatlakozom a tekintetben, hogy a gyermekvédelmi törvénynek igenis foglalkoznia kell azzal, hogy milyen hatások érik a médiából az ifjúságot. Ez nem újdonság, az eredeti, ma hatályos törvénynek is volt erről mondanivalója, akkor azonban úgy gondolták, hogy elegendő, ha a közszolgálati médiára vonatkozik ez a jelzés, a gyermekvédelem szempontja. Ha ma egy kicsit belenézünk és végigkattogtatunk a televízión, akkor éppen ellenkező lesz a véleményünk, talán sokkal inkább fontosabb a kereskedelmi médiákra is valamilyen fajta szabályt hozni.

Egy csatlakozó módosító indítvány még világosabbá teszi azt, hogy mit szeretnénk elérni. Bár a bizottságban támogatásban részesültünk az első ötletünkkel is, de kormánytámogatást akkor nem kaptunk. A kapcsolódó módosító javaslatunkban egyesítjük, nem választjuk ketté a kereskedelmi és a nem kereskedelmi dolgot, médiáról kell beszélni, és teljesen mindegy, hogy annak ki a tulajdonosa és mik az egyéb feladatai.

Természetesen kellenek a pozitív jelzések, hiszen ez a közeg arra való, hogy ismeretet, értéket, kultúrát közvetítsen, de mikor, ha nem most, szeptember 11-e után kell felemelnünk a szavunkat a gyűlöletkeltés és az erőszak ellen. Nagyon remélem, hogy ez a kapcsolódó módosító indítvány el fogja nyerni a parlament támogatását is.

A következő pontban azzal szeretnék foglalkozni, amit Göndör képviselőtársam említett. A törvény jelenlegi formája, illetve a kormány által előterjesztett változatok (Szabó Sándorné: Hányas?) - a 15. pontra gondolok - arról szólnak, ha a gyermek nagykorúvá válása előtt is részesült kiegészítő családi pótlékban, akkor ezt nagykorúvá válása után is kaphassa meg, ha tanul. Ez eddig rendben van, ez eddig is így volt.
Az volt az elgondolás, ha viszont tartásra kötelezett házastársa van, akkor ez a kiegészítő támogatás szűnjön meg. Ez helyes akkor, ha a tartásra kötelezett házastárs tartásra képes. Nem lehet azonban kizárni, hogy hasonló sorsú emberek - suba subához, guba gubához alapon - kötik össze az életüket. Igen nagy baj lenne, ha ekkor az egyébként nekik nem házas állapotukban járó támogatást elvonnánk. Ez megítélésünk szerint a kormány gondolkodásával ellentétes, nem büntethetjük a házasságot, nem kergethetjük élettársi kapcsolatba azokat, akik egyébként szívesen vállalnák a tartósságot jelentő házasságkötést is. Módosító indítványunk már egy szerkesztettebb, erőteljesebb formában kapcsolódik a korábban benyújtottakhoz. Több képviselőtársunk több frakcióból vetette fel, hogy értelmes lenne ezen változtatni. Azt gondolom, hogy ezt meg fogjuk tudni oldani és ez a változtatás megtörténik.

Be kell vallanom önöknek, a másik, szerintem nagyon fontos kérdés a képviselői fogadóórák sorozatából származó tapasztalat. Választókörzetemben nagyon sok olyan nagymamával találkozom, aki gyermeket nevel, a saját unokáját, esetleg távolabbi rokonát. Miért? Árvaság miatt. De más szétesett, roncs családoknál is előfordul, hogy a gyámhatóság az erre a feladatra vállalkozó nagyszülőt bízza meg a gyámi feladatok ellátásával. Ezek a nyugdíjas korú és nyugdíjas állapotú emberek viszont olyan terheket vállalnak, amelyek normál átlagos esetben a munkavállaló korú korosztályra vonatkoznak, következésképpen kiesnek abból a támogatási rendszerből, amely a gyermektámogatás legerőteljesebb vonulata, nevezetesen, ők nem tudnak a személyi jövedelemadójukból semmit leírni, tekintettel arra, hogy ilyen nekik nincs. Én nem a nyugdíjak megadóztatásával szeretném ezt a kérdést megoldani, hanem egy emelt összegű kiegészítő családi pótlék nyújtásával, amely reményeim szerint ugyancsak bírni fogja a parlament támogatását. Azt gondolom, ebben a formában ez megoldható kérdés, és jelentős előrelépést jelent az egész szociális ellátás területén.

Nem szokásunk ugyan, de olykor előfordul, hogy egy-egy módosító indítvány ellen beszélünk. Engedjék meg, hogy ezt is megtegyem. A kormány a gyermektartásdíj megelőlegezésének a kérdésében bizonyos megszorító lépéseket tett, szűkebb most ez a törvény, mint eredeti állapotában volt. Emögött nyilván gyakorlati tapasztalatok vannak. Az én képviselői tapasztalatom ellentétes a kormányéval. Ugyanakkor azt láttam a módosító indítványok sorában, hogy vannak, akik még további szűkítésekre tettek javaslatot. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt ne tegyük.

Miről van szó? Ha van tartásra kötelezett személy, aki megpróbál kivonulni ez alól a kötelezettsége alól, akkor az előírásaink nagyon helyesen arról szólnak, hogy megfelelő bírói út után az állam előlegezze meg ezt az összeget. Az állam persze mondhatja azt, hogy az állampolgárok egy része ezzel visszaél, eltűnik és kivonja magát, de hát az államnak azért van erőszakszervezete, hogy utolérje ezeket az embereket, nem pedig azért, hogy azt mondja: de ha eltűnt, akkor már nem is fizetek. Csabai Lászlóné képviselőtársam a 20. pontban azt javasolja: "ha a kötelezett belföldi tartózkodási helye ismeretlen és felkutatása nem járt eredménnyel". Úgy érzem, hogy ez életveszélyes javaslat, mert nem tudom, hogy a rendőr mikor mondhatja azt, hogy a felkutatás nem volt eredményes. Ha egy hétig ült egy irodában és nem jelentkezett a kötelezett? Jogi értelemben is kezelhetetlen ez a dolog. A bizottságok jelenlegi állapotában, úgy látom, nincs nagy veszély, hogy ez megvalósuljon, de jó lenne, ha ezzel tényleg nem kellene számolni.

Ugyanakkor remélem, hogy az a támogatás, amit a bizottságokban megkapott egy olyan elem, ahol mi egy kicsit lazítani szeretnénk a kormány által beterjesztett szigorításokat, valóban meg is maradna támogatásnak. Miről beszélek? Azt mondja a javaslat, hogy "a gyámhivatal hat hónapra felfüggesztheti a gyermektartásdíj folyósítását, ha a gyermek munkavégzéssel járó tevékenységéért rendszeres jövedelmet kap".

Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ne büntessük a munkát! Arról szól a szociálpolitika új hulláma, hogy jutalmazzuk azokat, akik a maguk boldogulásáért megteszik, amit megtehetnek. Ha egy fiatal a nyári szünetben munkát vállal és jövedelmet kap, vagy valami más formában jövedelemhez jut, amit egyébként a munka törvénykönyve megenged - hiszen a fiatalkorúak munkája azért erősen korlátozott -, akkor köszönjük meg neki, hogy ő a maga és a családja boldogulásáért tesz. Teljesen mindegy, hogy az a szülő, aki tartásra kötelezett, de kilépett a családi kötelékből, fizet vagy nem fizet. Szerintem köteles fizetni, de ha nem tudtuk utolérni, az a mi hibánk és előlegezzük meg. Nagyon fontos ezen a téren az empátia, ezek a családok, legalábbis az én választókörzetemben nagyon sok nehézséggel küszködnek. Biztos, hogy sokat kellene tennünk családterápiásan is, hogy ne jöjjenek létre ezek a helyzetek, de ez nem ennek a törvénynek a tárgya.

Ugyancsak ellene beszélek annak a gondolatnak, hogy "készpénzvagyonába a fiatal felnőtt árvaellátásból és keresményből származó megtakarítását ne számítsuk bele - ez eddig rendben van -, de csak abban az esetben kapjanak otthonteremtő támogatást, ha készpénzvagyonukat is otthonteremtésre fordítják" - javasolja ugyancsak Csabai Lászlóné képviselőtársam. Az előbb azt hallottuk, hogy növelni kellene a lakáshoz jutás lehetőségét, amivel egyetértek. Maga a törvényjavaslat is ezt teszi, megemeli a rendelkezésre álló összegeket. De hát annyi minden helyre kell a pénz az életkezdéshez, és ha van egy kevéske, akkor bízzuk már rá, hogy mire költi azt az életkezdés nagyon nehéz időszakában.

Egyébként, kedves képviselőtársaim, volt egy nagyon furcsa módosító indítványom, amelyben egy szakasz teljes elhagyására tettem javaslatot. A bizottsági ülésen jeleztem, hogy ezt nem gondolom komolyan, hanem ez egy technikai lépés volt. Kerestük ugyanis - és időre volt szükségünk, hogy megtaláljuk - azt a megoldást, hogy az otthonteremtési támogatásra rendelkezésre álló összegeket fel lehessen használni annak érdekében, hogy a most meginduló otthonteremtési támogatási sorba be tudjon csatlakozni, és a Széchenyi-terv adta lehetőségeket a gondozásból kikerült fiatalok magukra is alkalmazni tudják. Időközben ilyen irányú csatlakozó módosító indítványt szintén beadtunk.

Ugyancsak Lezsák képviselőtársam gondolatához csatlakozom. Úgy néz ki, ha csak valami jogi akadály nem támad, akkor az a módosító indítványunk, amelyben bizonyos esetekben természetben rendeljük oda a gyermekek számára a támogatást, el fogja nyerni a parlament megerősítő szavazatát. Arra gondolunk ugyanis, hogy a helyi önkormányzat dönthetett eddig is és döntsön ezután is adott esetekben a természetbeni támogatásról. De ha védelembe vett gyermekről van szó, akkor ez legyen kötelező, hiszen akkor már olyan sok probléma merült fel a gyermek körül, hogy az állam köteles arról gondoskodni, hogy valóban a gyermekhez és a gyermek szükségletéhez jussanak el azok a pénzek, amelyeket erre a célra rendelkezésre tudunk bocsátani.

Engedjék meg, hogy arra is felhívjam a figyelmet, hogy a gyermekek átmeneti házi gondozásánál egy olyan megoldást is szeretnénk támogatni, amelyben gondozó segíti azt, hogy a gyermek otthon, családi körében maradjon, ha testi vagy lelki betegsége miatt helyettes szülőnél vagy bentlakásos gyermekintézményben nem oldható meg az elhelyezése, és ha a gondozó útján családi körben való elhelyezés valóban a gyermek érdekét szolgálja.
Ez is egyfajta új és családcentrikus előbbre lépés. Reméljük, hogy a gyakorlatban is meg fog tudni valósulni.

Kedves Képviselőtársaim! Elég sok módosító indítványt nyújtottunk be mindannyian, úgy értem, hogy minden frakció részéről. Ugyanakkor az volt a tapasztalat az általános vitában is, a bizottsági üléseken is és itt, ebben a késői órában, hogy valójában ez a törvény nem lett áldozata az egyébként már erőteljes választási szeleket fújdogáló időszaknak, hanem sikerült talán szakmai területen tartani a vitáinkat. Nem föltétlenül értünk egyet mindenben. Van, amit meg tudunk tenni most, van, amit szívesen megtennénk, de most nem látjuk a lehetőségét. De alapvetően, azt gondolom, egy jó törvénytervezetet kaptunk, és a beérkezett módosító indítványok érzésem szerint még jobbá teszik.

A most általam elmondottakból a nyugdíjas gyámok számára juttatott többlettámogatást tartom talán a legkiemelkedőbbnek, és a természetbeni ellátásra is fölhívnám a figyelmet. Ez is olyan terület, amelyet polgármesterek - hogy így mondjam - nyomására gondoltam előhozni, akik érzik azt, hogy az az elem, hogy adhatnak természetben, nem elég súlyos. Kell nekik iránymutató, hogy mikor menjen ebbe az irányba a dolog. Hiszen ha ezt túl erőteljesen visszük, és olyan családokba is bejuttatjuk, ahol ez nem kell, az nagy hiba. Viszont ha nem tesszük meg azokban az esetekben, amikor kell, az szintén nagy hiba.

Kedves Képviselőtársaim! Szép jó reggelt kívánok mindenkinek, és köszönöm megtisztelő figyelmüket.
 
 

Vissza a kezdőlapra