Kis előny nem elegendő a szocialistáknak
A Századvég-Tárki mandátumbecslése a szeptemberi közvélemény-kutatások alapján

A Századvég Politikai Elemzések Központja és a TÁRKI szeptemberi közös adatfelvétele alapján elvégezte a parlamenti mandátumok megoszlására vonatkozó számítógépes szimulációkat. A tesztek során a szimulációs modell a Fidesz – Magyar Polgári Párt és az Magyar Demokrata Fórum választási szövetségének ismert tartalmi jellemzőit is figyelembe vette. A szimulációk azt vizsgálták, hogy egyfelől az Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Igazság és Élet Pártja küszöbátlépése, másfelől a kis pártok – akár az első fordulós sikertelenség, akár a visszalépési megállapodások következtében – saját jelölt nélkül maradt választói miként alakíthatják a választások kimenetelét. E tesztek egyes részeredményeit mutatjuk be a következőkben. A közölt forgatókönyveket a szövegben tett utalások érthetősége kedvéért számokkal jelöltük, ezek alapján azonosíthatók a táblázatok eredményoszlopai.

Vezetés a listán, relatív mandátumtöbbség

A forgatókönyvekben a két nagy párt közötti csekély támogatottsági különbség, 1,5-1,6 százalékos listás szocialista párti előny szerepel. Már a korábbi tesztek alapján kitűnt, hogy a kis pártok szavazóinak empirikus alapon becsülhető második fordulós preferenciái miatt a Magyar Szocialista Párt számára akkor nyílik meg a kormányalakítás esélye, ha legalább három százalékpont körüli előnyt szerez az első forduló listás eredményét tekintve a Fidesszel szemben. Az ennél kisebb szocialista párti előnyt a Fidesz második fordulós támogatottsága az egyéni választókerületekben nemcsak kompenzálná, hanem nagy valószínűséggel a Fidesz számára relatív mandátumtöbbséget biztosítana. Lényeges, hogy a szavazatok és a mandátumok megoszlásának ez a dinamikája a két nagy párt esetében csakis akkor érvényes, ha “alul” – konkrétan az öt százalék körüli támogatottsági szinten – két párt helyezkedik el, a közepes szintű támogatottság tartományában pedig egy párt sem szerepel. Ilyen helyzetet tükröz a Századvég és a TÁRKI szeptemberi adatfelvétele során regisztrált támogatottsági struktúra.

A szeptemberi tesztek során a forgatókönyvek a Kisgazdapárt vonatkozásában abból a feltételezésből indultak ki, hogy a párt szavazói – ha részt vennének a második fordulóban – 60-40 százalékos arányban a Fidesz, illetve az Magyar Szocialista Párt jelöltjeit támogatnák. Az SZDSZ szavazóira vonatkozó feltételezés szerint a második fordulóban részt vevők 80-20 százalékos arányban az MSZP, illetve a Fideszt jelöltjeit támogatnák. Ezek a feltételezések a közölt forgatókönyvek mindegyikére érvényesek.

Differenciáló tényezőként az 1-4., illetve az 5-8. forgatókönyvek között a MIÉP második fordulós cselekvése szerepel. Az 1-4. forgatókönyvek azt a feltételezést tesztelik, hogy a MIÉP a második fordulóban visszalépteti jelöltjeit az MSZP mandátumszerzésének akadályozása érdekében. A visszalépés hatékonyságával kapcsolatban a közölt szimulációk azt feltételezik, hogy az első fordulóban részt vevő MIÉP-szavazók mintegy kétharmada voksol a második fordulóban, és gyakorlatilag egységesen a Fidesz-MDF jelölteket támogatják. Az 5-8. forgatókönyvek azt a helyzetet modellezik, amikor a MIÉP, illetve a párt szavazóbázisa semmilyen támogatást nem nyújt a Fidesz-MDF választási szövetség jelöltjei számára a második fordulóban.

A MIÉP visszalép a Fidesz-MDF javára a 2. fordulóban

A MIÉP nem lép vissza a Fidesz-MDF javára a 2. fordulóban

A tesztek alapján az SZDSZ küszöbátlépése önmagában véve (2., illetve 6. forgatókönyv) azonos módon befolyásolná mindkét nagy párt mandátumainak számát. A Fidesz és az MSZP esetében egyaránt hat-hét mandátumnyi csökkenést eredményezne. Az SZDSZ küszöbátlépésének befolyásoló faktora önmagában nem biztosítaná egy MSZP–SZDSZ többségi kormány megalakításának lehetőségét. Még a Fidesz-MDF választási szövetség számára a MIÉP-szavazók által nyújtott második fordulós támogatás hiányát feltételező 6. forgatókönyv is Fidesz–MDF önálló többségi kormány alakításának esélyét mutatja, igaz, mérsékeltebb mandátumtöbbséggel. A szabad demokraták ötszázalékos listás támogatottsága tehát az ellenzéki pártok kormányalakítási esélye szempontjából irreleváns.

A MIÉP küszöbátlépése ugyancsak azonos mértékű, hat-hét mandátumnyi csökkenést eredményezne a két nagy párt számára – de csakis abban az esetben, ha a MIÉP szavazói egyáltalán nem támogatnák a Fidesz-MDF választási szövetség jelöltjeit a második fordulóban. Ha a MIÉP visszalépteti jelöltjeit, és szavazóinak kétharmada a Fidesz-MDF-jelölteket támogatja a második fordulóban, úgy a MIÉP küszöbátlépése a Fidesz-MDF mandátumainak számát már nem érinti, az MSZP-eredményét viszont mintegy 13 mandátummal csökkentheti. Önmagában a MIÉP küszöbátlépése ugyanakkor a MIÉP-szavazók második fordulós döntésétől függetlenül is csak nagyon kis statisztikai valószínűséggel veszélyeztetné a Fidesz-MDF szövetség többségi kormányalakításának lehetőségét.

Együttes küszöbátlépés, második körös stratégia

Az SZDSZ és a MIÉP együttes küszöbátlépése a Fidesz-MDF választási szövetség eredményét 7-11 mandátummal, az MSZP-ét viszont 11-16 mandátummal csökkentené, attól függően, hogy a MIÉP visszalépne, illetve nem lépne vissza a második fordulóban a Fidesz–MDF szövetség javára.

A MIÉP visszalépésével a Fidesz–MDF mandátumok száma mérsékeltebben, a szocialista párt mandátumai viszont fokozottabban csökkennének a két kis párt együttes küszöbátlépése esetén. A MIÉP és a szabad demokraták együttes küszöbátlépése és a MIÉP második fordulós stratégiája igen jelentős tényezőként kalkulálható a többségi kormány alakításának esélyeit tekintve.

A 4. és 8. forgatókönyv eredményoszlopai jelzik, hogy az SZDSZ és a MIÉP öt százalék körüli listás támogatottsága esetén a Fidesz-MDF választási szövetség mindenképp megszerezné legalább a relatív mandátumtöbbséget, ám az abszolút többség megszerzésében a MIÉP-szavazók második fordulós preferenciái meghatározó jelentőségűek lehetnek. A szimulációk azt mutatják, hogy a MIÉP első fordulós szavazóinak mintegy kétharmada már kényelmes kormánytöbbséget biztosíthatna a Fidesz számára a második fordulóban.

A MIÉP számára ugyanakkor a viszszalépés semmilyen veszteséggel nem járna, hiszen a szimulációk szerint – hasonlóan az SZDSZ-hez – amúgy sem jutna egyéni választókerületi mandátumhoz. A MIÉP a visszalépéssel ugyanakkor közvetlenül az MSZP-től vonna el mandátumokat, vagyis direkt módon csökkentené az MSZP kormányalakítási esélyeit.

Közös jelöltek és töredékszavazatok

A Fidesz-MDF választási szövetség tényét tekintetbe vevő szimulációk azt is kifejezik, hogy a jelenlegi Fidesz-MDF közös választási fellépésnek már nincs mérséklő hatása a Fidesz által megszerezhető mandátumok számát tekintve. Ha a két párt közötti választási szövetség értelmében a listák és a jelöltek is közösek, úgy a töredékszavazatok a közös országos listára kerülnek.

Ez teljesen eltér az 1998-as szituációtól, amikor a töredékszavazatok egyharmada az MDF országos listáját gyarapította volna – ha az MDF átlépte volna az ötszázalékos küszöböt. A küszöb elbukásával az MDF a választási szövetség számára mandátumveszteséget okozott. A két párt közötti jelenlegi választási megállapodás ennek a veszteségfaktornak az érvényesülését kizárja, egyben a Fidesz–MDF választási szövetség számára a listás mandátumok számának mérsékelt növekményét eredményezi.

---

Századvég Politikai Elemzések Központja; TÁRKI

A közölt előrejelzések a Kenneth R. Benoit (Trinity College, Századvég) által kifejlesztett számítógépes szimulációs modell alkalmazásával készültek. A modell az 1994-es és 1998-as országgyűlési választásokon tapasztalt statisztikai megoszlási sajátosságokat veszi figyelembe, aktualizálva azokat az országos listás közvélemény-kutatási adatokkal. A szimulációk eredményátlagai minden egyes párt számára meghatározzák a parlamenti mandátumok várható számát, megadva a mandátumszámhoz 90 százalékos megbízhatósági szinten tartozó hibahatárokat is.

Népszabadság
2001. október 16.

Vissza a kezdőlapra