A parlamentből jelentjük
2001. december 18.
Npirend előtt
Karácsony és a mindennapok ellentéte

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz)
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A karácsony nem a dicsekvés, hanem a szeretet és a számvetés ünnepe. Amikor asztalhoz ülnek a családok, mindenki a másik szemébe néz. Ehhez pedig nem bátorságra, hanem őszinteségre van szükség. Tudjuk jól: másként csillog a szempár, amikor szívből jövő, őszinte a beszéd, és másként, amikor a mézédes szószobrok gyűjteményét a megszerzés taktikája kötötte csokorba. A szeretet, a másik megbecsülése nem talmi rajongás, hanem gyakorlati viszony, amely az ember feltétlen tiszteletén alapszik. Szeretetet ezért nem lehet osztogatni és nem lehet kicsikarni; kierőszakolni sem lehet, mint ahogy gyűlölve szeretni sem.

Az igaz ember igaz szeretet nélkül nem élhet, de a szeretettel mégsem zsarolható. Jegyezzük meg jól: az ember nem a politika zsákmányállata, és nem lehet hajtóvadászatot indítani ellene még a választási kampány idején sem. Az ember nem csak annak hisz, amit mondanak neki, inkább annak, amit nap mint nap tapasztal. A ma embere hiszi, hogy érdemes volt áldozatot hozni, és azt is, hogy ezt nem csak tőle várták. A kitartás, az elszántság, a magyar polgár tenni akarását siker koronázta, és ezért egyre inkább komfortossá válhat a családok élete. Sok még a dolgunk, de nem éltünk hiába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor karácsony estéjén fellobban a gyertyaláng, mindenki szeretteire gondol. Azokra, akik mellette állnak, s azokra, akik bár számára mindennél fontosabbak, nincsenek ott, de mégis velük vannak. Arra gondolunk, hogy a fény mindig legyőzi a sötétséget, és csak az őszinte szeretet tudja kioltani a gyűlölet tüzét. Tudjuk, minden ember szeretetre született, de némelyik mellé rossz értékű útitársként szegődött a gyűlölet. Nekik segítenünk kell.

Ne feledjük, egy borzalmas szeptemberi nap mindennél pontosabban megmutatta az ember kiszolgáltatottságát. A terrorizmus pillanatok alatt leértékelt mindenféle politikai villogást, háttérbe szorított korábban fontosnak tartott kérdéseket. A legfontosabbra, az emberre hívta fel a figyelmet. Kiderült, semmi sem drága annak, aki az embert veszi semmibe. Mi azt vállaltuk, hogy az emberekért és nem az emberek ellen politizálunk. Kár lenne vitatkozni azon, hogy ki és melyik oldalról gyűjtött több rokonszenvpontot. Azt javaslom, vegyük komolyan ígéreteinket. Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel vetjük magunkat a választási küzdelembe. Az eddig történtek sajnos nem adnak okot bizakodásra. Van még idő azonban, hogy ezen változtassunk. Ne csak ígérjük, tartsuk is be, hogy nem engedünk a féktelen acsarkodásnak, az embert nyomorító zsarolásnak, pocskondiázásnak és az esztelen gyűlöletnek! Az érveket választási kampányban sem helyettesíthetik az indulatok, a tetteket pedig a hangzatos kritika.

Nem kértem volna szót csupán karácsony ünnepe okán, bár bevallom, nekem ez a legszentebb ünnepem. Mindig nagy várakozással készültem, és nem csak a szokásos ajándékozás miatt. Akkor is így volt ez, amikor ajándékra nem nagyon futotta. A karácsony azért is különösen fontos, mert erre az ünnepre mindenkinek készülni kell. A felkészülés, a csönd, az elmélkedés, az imádkozás és a bűnbánat mindig sokat jelent. Feltölt a hétköznapokra, sugározza a család melegét, szüleim aggódóan vigyázó tekintetét és gyermekem többet akarását. És amikor karácsony este meggyújtjuk a fenyőfán az első gyertyát, hihetetlen békesség költözik a lelkembe. Ezt is megértük. Tettük, amit megtehettünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most mégis aggódom egy kicsit. Nem azért, mintha a karácsony kevésbé fontos volna, mint korábban, bár az évek tagadhatatlanul elszállnak, s a szeretet ünnepe a legszebb marad. Én azt akarom, hogy ez mindig így legyen, békességet szeretnék a lelkekben. Az előjelek azonban nem a legkedvezőbbek. A meggyőzést felváltotta a mindenáron való legyőzés kényszere. Mindennaposak a sértegetések, az otromba vádaskodások, a politikai retorikát áthatja a "nem baj, ha nem igaz, de jól hangzik" elve. Attól tartok, hogy így a választási küzdelemben a szeretet hatalmát gyorsan felváltja a hatalom szeretete. Ez pedig, mint korábban sokszor kiderült, nagyon rossz tanácsadó.

Tartsunk tehát önvizsgálatot, nézzünk szembe a tényekkel, de mindenekelőtt önmagunkkal; lelkünk békéjéért, mások boldogulásáért, a jövő emberiségéért és a szeretet tartós hatalmáért.

Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A kormány nevében kíván válaszolni az elhangzottakra Harrach Péter miniszter úr. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hátam mögött elhangzott megjegyzések is arra utalnak, hogy nem illik ez a téma a durva hangnemben megfogalmazott politikai viták sorába. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Igaza van!) Köszönöm az együttérzést és az egyetértést. Azok a gondolatok, amelyeket a képviselő asszony megfogalmazott, merem remélni, mindnyájunk közös gondolatai. Nem szeretném a karácsony üzenetét tovább folytatni, hanem annak egy olyan kérdésével foglalkoznék, amely beleillik abba kormányzati felelősségbe, amit nekem kell vállalni, vagyis társadalmi kérdésekről és az emberért történő feladatvállalásról van szó.

Az ünnepek hozzátartoznak az egyén és a társadalom életéhez. Még emlékszünk arra - természetesen a jelen lévő képviselő asszonyok erre nem emlékezhetnek, de mi igen -, amikor még csak családban és legfeljebb egyházi közösségben ünnepelhettünk, amikor a közösség, a nemzet egésze a rákényszerített ünnepeket volt kénytelen megülni. A közösség és az ünnep összetartozik. Mi nem individuumban gondolkodunk, hanem személyben, amely közösségben formálódik: közösségben, családban, egyházban, civil közösségben, nemzetben. Ezeket a közösségeket építjük és támogatjuk, nem szeretnénk helyettük elvégezni a feladatokat, de lehetőséget szeretnénk számukra teremteni, mozgásterüket biztosítani. Családban gondolkodunk, mint a társadalom legkisebb természetes egységében, abban a közösségben, amely egészséges felnőtté formálja a gyermeket, és amely biztonságot jelent a felnőttnek is. Nemcsak azzal segítjük a családokat, hogy anyagi támogatást adunk a gyermekneveléshez, hanem a családi kohéziót erősítő civil és egyházi kezdeményezéseket támogatjuk.

Nem alkalmas ez a pillanat arra, hogy felsoroljak konkrét eredményeket, de egyet hadd mondjak el. Ezerhatszáz olyan civil és egyházi szervezetet tudtunk az elmúlt évben támogatni, akik éppen a családok érdekében tesznek, a családi közösséget erősítik. Beszéltem az egyházakról. Arra is emlékszünk, hogy a kollektivizmus idején az egyházakat beszorították a templomfalak közé, nem jelenhettek meg a társadalomban. Ma a társadalom egésze javára tudnak dolgozni közösségként. Hadd említsem meg azt a legutóbbi akciót, amellyel tudtuk támogatni kistelepülések lelkészeit, tevékenységüket, hiszen ők az ottani közösség egyszemélyes építői és animátorai.

De szólhatnék egy másik nagy közösségről, aminek persze megvannak a kis helyi csapatai, csoportjai, magáról a nemzetről, a nemzet egészéről, és itt nem kell mást mondani, csak azt az ünnepségsorozatot, ami a helyi közösség értékeit egyesítette a nagy közösségével, és bemutatta azt, hogy egy ezeréves magyar keresztény nemzeti állam polgárai vagyunk, és ezt mindenki átélhette.

Végül, befejezésképpen, engedjék meg, hogy egy gondolattal megemlékezzek azokról, akik kénytelenek egyedül ünnepelni, az idősekről, a magányos emberekről. Most kimondtam egy szót, amit nem lehet összekeverni az egyedülléttel: a magányt. Ne tévesszük össze, hiszen van, aki kénytelen egyedül ünnepelni, de aki képes túllépni önmagán, képes legalább egy jó szót szólni a másik emberhez, az már nem magányos, az már közösségben van, még ha nem is fizikai értelemben, hanem lelki értelemben tartozik valahová, mert, még egyszer mondom, ünnepelni csak közösségben lehet. Az a szándékunk, és ezt kívánom így karácsony közeledtével mindenkinek, hogy tudjon közösséget építeni ebben az országban, legyen az a legkisebb családi közösség, legyen az a helyi társadalom közössége, vagy szolgálja az egész nemzetnek a közösségét. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Ezzel a gondolattal zárva a mondataimat. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok! (Taps.)

Vissza a kezdőlapra