Adalékok a moldvai magyarság történetéhez
 
MOLNÁR JUDIT: Szabó T. Ádám: A moldvai katolikusok és A Moldvai Csángó Nyelvjárás Atlasza. In memoriam: Domokos Pál Péter 1901-1992. In: Kozocsa Sándor Géza - Laczkó Krisztina szerk.: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Budapest, 1992: 214-231.

Elöljáróban

Sokan kérdezhetik, miért ismertetek egy kilenc évvel ezelőtt megjelent tanulmányt. Erre a kérdésre igen egyszerű a válasz: a moldvai csángóság sorsának kérdése talán még soha nem volt olyan aktuális, mint napjainkban, a csángók kultúrájának, nyelvének, hitéletének megmentésén minden eddiginél többen fáradoznak. A szakirodalom azonban a legtöbb lelkes segítőhöz nem, vagy csak részben jut el. Ezzel az ismertetéssel egy sorozatot kívánok elindítani, mellyel az ő munkájuk sikeréhez szeretnék hozzájárulni.

A tanulmány első része a moldvai magyarság történetével foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mióta vannak jelen magyarok Moldvában, a nyelvészet, a történelemtudomány és a településtörténet nem tud teljes mértékben kielégítő választ adni.

A honfoglalás idején ez a terület nagyállattartásra igen alkalmas volt, ezért az új hazát kereső magyarok a régészet tanúsága szerint át is vonultak rajta. Másról vallanak viszont a névtan eredményei: a szóban forgó területen nincsenek törzs- vagy személynévből keletkezett helynevek, melyek más területeken a magyarság helynévkincsének legrégebbi rétegét képezik(1). A moldvai magyarok helyneveinek legrégibb rétege abba a -falu és -vásár végű típusba tartozik, amely csak a 13. század végén bukkan föl a magyar helynévadásban. A legrégibb magyar moldvai települések ezek szerint a tatárjárás utáni időkben keletkezhettek, s a 14-15. századtól oklevelesen is adatolhatók.

Az 1541-ben megalakult Erdélyi Fejedelemség főképpen a Báthoriak alatt (1571-től) fokozatosan megfosztja a székelyeket szabadságjogaiktól, sokat közülük jobbágysorba taszít. A székelyek ekkortól tömegesen vándorolnak ki Moldvába.

A tanulmány a továbbiakban arra kérdésre keres választ, hogy mely területekről települtek be katolikusok Moldvába.

Nyelvi jegyek alapján az első magyar telepesek, akiket 1242 után az ország keleti határainak megerősítése céljából költöztettek ide, minden bizonnyal a Mezőségről származtak.

Mária Terézia a székelyeket további kiváltságaiktól kívánja megfosztani. Ez ellen 1764 januárjában a székely székek Mádéfalván összegyűlt képviselői tiltakoznak, ám a császári seregek ágyúval lövetnek közéjük. Ennek következményeképpen újabb tömegek kényszerülnek kivándorolni, akiket Hadik András tábornok telepít le Bukovinában (Andrásfalva, Hadikfalva, Fogadjisten, Istensegíts, Józseffalva).

A moldvai csángók nyelve teljesen elszigetelődve fejlődik tovább. A magyar nyelvújítás szókincse a legősibb csángó nyelvjárásokból hiányzik, Külso-Rekecsinben például száz nyelvújítási szavunk közül egy sem ismert. Ennek okát a tanulmány szerzője a magyar nyelvoktatás teljes hiányában látja. 1883-ban, majd 1889-ben Szerbiába telepítenek be nagy számú moldvai magyart (Hertelendifalva/Vojlovica, Szákelykeve/Skorenovac, Sándoregyháza/Ivánovo, Pancsova/Pancova, Kubin/Kovin, Hertelend/Vojlovica), 709 andrásfalvi, 800 istensegítsi, fogadjisteni és józseffalvi székely költözik ide tudatos telepítéspolitika eredményeképp.

A cikk szerzője a következőkben röviden bemutatja azokat a kutatókat és munkákat, amelyek a 19. század végétől fogva a moldvai magyarság életével, helyzetével, nyelvével, kultúrájával foglalkoznak. Palettája igen széles, nem lenne célszerű valamennyi nevet és művet felsorolni, ezért itt csak a legfontosabbakat említem.

Yrjö Wichmann finn nyelvész, több finnugor nyelv kiváló ismerője, 1907-ben látogatott el Moldva magyar falvaiba, s ennek az útnak az eredményeképp jelent meg 1936-ban Helsinkiben Yrjö Wichmanns Wörterbuch des Ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes nebst Grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt című könyve, az első jelentős regionális magyar nyelvjárási szótár(2).

Domokos Pál Péter a két világháború közötti időszakban járta be Moldva magyar falvait, népdalokat és balladákat gyűjt, melyeket 1931-ben maga ad ki Csíkszeredán. A kötet azóta négy újabb kiadást ért meg. Domokos Pál Péter ösztönzésére fog Bartók Béla a csángó népzene gyűjtésébe.

1967-ben Constantin C. Giurescu román történész ad ki könyvet a 10. és 16. század közötti Moldváról, a moldvai katolikusokról szólva megállapítja, hogy magyar és német származásúak, s részben beolvadtak a román lakosságba. 1970-ben jelent meg Kallós Zoltán balladagyűjteménye (Balladák könyve.

Kolozsvár/Bukarest), közzétett anyagának legnagyobb részét a moldvai katolikusok körében gyűjtötte.

1991-ben jelent meg Budapesten a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékén összeállított A Moldvai Csángó Nyelvjárás Atlasza. A tanulmány szerzője a következőkben ennek a munkának a szóanyagából mutat be igen érdekes példákat, melyek közül jelen recenziómban csak néhányat ismertetek, mintegy "étvágygerjesztőül".

Már az 1466-ból származó Müncheni Kódexben(3) előfordul például ősi finnugor eredetű 'tyúktojás' jelentésű szavunk tikmonyat alakban, amely a csángómagyarság szókincsében ma is él (csukmony, tyukmony). A vasmester vagy vasverő szavakat egyéb területeken már rég kiszorította a szláv eredetű kovács.

A tanulmány szerzője felhívja ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy a moldvai csángóság nyelvéből szinte teljesen kivesztek a hosszú magán- és mássalhangzók(4), s ez, valamint az a tény, hogy a közigazgatás szavai, illetve a nyelvújítás utáni magyar szavak (gyufa, vonat) megfelelői Moldvában mind román jövevények, a nyelvvesztés irányába mutat.

A cikk nem foglalkozik a régies és az újabb, székelyes csángó nyelvjárások közötti különbségekkel, példáinak zöme az archaikusabb északi és déli nyelvjárásokból származik.

A cikk talán legfontosabb megállapításait célszerű szó szerint idézni: "A magyarság kisebbségként nyelvileg Moldovában magáramaradt: a moldvai és bukovinai németeket 1940-ben kitelepítették, a zsidókat itt a román vasgárda irtotta ki, a Vatikán pedig egyházpolitikailag mindig is a latinhoz közelebbi román nyelvet részesíti a Szeret, a Tázló és a Tatros mentén, talán a moldvai románság katolizálásának reményében . (...) Így félnyelvű, félkultúrájú, gyökértelen fiatalok születnek torz történelmi és nyelvi tudattal Moldovában, a beolvasztottak pedig jövőbéli újabb feszültségek újabb hordozói. A népek közötti megértés, a keresztény közeledés helyett a magyarellenes janicsár fanatizmus szóvivőivé válhatnak e szellemileg megtévesztett, megzavarodott emberek... (222)." A szerző a románság körében is nemzeti hősként tisztelt Hunyadi János és fia Mátyás példájára hivatkozik, akik a népek közötti megértés, türelem és közeledés hívei voltak.

A szerző a továbbiakban felsorolja azokat a moldvai falvakat, ahol katolikusok élnek, megadja templomuk, illetve plébániájuk alapításának évét, lélekszámukat, illetve azt, hogy melyik püspökséghez tartoznak. A tanulmány végét pedig a moldvai csángók jövőjének szenteli, s ismerteti a sepsiszentgyörgyi Csángó Újság 1. évfolyamának 4. számának (1990 június) cikkét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéről.

A tanulmányt kimerítő irodalomjegyzék és térképek egészítik ki.

Ajánlás.

Az általam ismertetett cikk nagyon rövid, ilyen rövid tanulmányokat általában nem is szokás recenzálni. Hogy miért tettem mégis? Mert hiszem és vallom, hogy a tudás megmenthet egy népet, és a tudást a politika is kénytelen elismerni. E cél felé az első lépés lehet Szabó T. Ádám cikkének elolvasása.

Lábjegyzetek

(1) - A hagyomány szerint a honfoglalásban hét magyar törzs vett részt (Jeno, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Megyer, Nyék, Tarján), melyekhez három - törökségi nyelvet beszélo - kabar törzs is csatlakozott (Tárkány, Várkony, Varsány). Az elfoglalt területeken a településnevek jelentos része ezen törzsek nevébol keletkezett (Nyék: 25, Megyer: 30, Kürt: 21, Gyarmat: 19, Tarján: 14, Jeno: 25, Kér: 41, Keszi: 40, sok Kabar, Várkony, Tárkány, Varsány, Székely elemu név) (Balázs 1997, 95)
(2) - A könyv ismertetésére az elkövetkezo hónapokban kerül sor.
(3) - A kódexet, mely az Új Testamentum négy evangéliumát tartalmazza, Tatros városában másolta Németi György. A Müncheni Kódex egyik legértékesebb nyelvemlékünl, a Bayerische Staatsbibliothek állományában található.
(4) - A hosszú-rövid oppozíció a magyar nyelv hangrendszerének alapveto jegye.
(5) - Kiemelés tolem (M. J.)!

Felhasznált irodalom

Balázs, Géza 1997: The Story of Hungarian. A Guide to the Language. Budapest. Corvina.

Markus Szirmay
D-50354 Hürth; D-37077 Göttingen
szirmay@t-online.de

Vissza a kezdőlapra