Horn Gyula, az MSZP „magyar hangja”

Az MSZP az utóbbi hetekben kétféle üzenetet küldött a katolikus egyháznak: egyszer azt, hogy politizáljon (ezt Medgyessy képében „közös munkálkodást” ajánlva), egyszer pedig azt, hogy ne merészeljen politizálni, főképpen ne az MSZP-vel szemben (ezt Horn Gyula képében, fenyegetően). Ha nem ismernénk az MSZP vezető politikusainak múltját, még zavarba jönnénk, nem tudván, hogy melyik ennek a pártnak az igazi hangja? Szerencsére azonban ismerjük őket régebbről, s így biztosak lehetünk benne: valójában Horn Gyula az MSZP „magyar hangja”, Medgyessy csak tátog hozzá. Lehetséges, hogy a párt mögött álló nagytőkés réteget képviselő Medgyessyvel kezdetek óta elégedetlen MSZP-s „bázis” szólalt most meg (miután a párt miniszterelnök-jelöltje nevetségessé vált a maga ájtatoskodó hangvételével), s elérkezettnek látta az időt arra, hogy elővegye a keményebb stílust.

Horn Gyula üzenetéről eszembe jut a régi vicc a feleség által kordában tartott férjről, akinek keveset szabad, de amit szabad, azt muszáj. Horn-MSZP valahogy így képzeli a dolgot a katolikus egyházzal is: szabad politizálnia, de muszáj ezt neki az MSZP szájízének megfelelően tenni.

Csakhogy ennek a kikényszerítéséhez ma már (szerencsére) hiányoznak náluk a korábbi eszközök: a kezdeti pufajka és géppisztoly fázistól a puha diktatúra rágalom és zsarolás módszeréig. Ezért Horn-MSZP erőlködése ugyanúgy nevetséges, mint Medgyessy-MSZP ájtatoskodása.

A katolikus egyház fellépését pedig a választások idején – ugyanúgy, mint más időszakban – kétezer éves értékrendje, és nem a múlt rendszer politikusainak igénye fogja meghatározni.

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra