Más az elmélet – más a gyakorlat

Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitó rendezvényén kijelentette: „…a kiemelkedően jó 2001-es év bizonyítja, hogy egy időben elérhetőek azok a célok, amelyek a tankönyvek szerint egyszerre nem teljesíthetőek. A magyar modell eredményeként egyszerre csökkent az infláció, a munkanélküliség, bővült a fogyasztás, javult a gazdasági egyensúly.” A gyakorlatias gazdaságpolitika mellett érvelve ehhez még hozzátette: „Sikeres országokban nem elméleti közgazdászok alakítják a gazdaságpolitikát, ha a gazdaságpolitikai doktrínákat rászabadítják a gazdaságra, annak a gazdasági élet szereplői isszák meg a levét.”

A Népszabadság február 15-i számában (ahol az eseményről szóló tudósítás megjelent) nyomban nyilatkozatot közöltek két jeles közgazdásztól – természetesen olyanoktól, akik rendszerint az Orbán-kormány gazdaságpolitikai felfogásával ellentétes nézeteket képviselnek. Csaba László közgazdász, egyetemi tanár kinyilatkoztatta: „Téves és önbecsapó megközelítés a közgazdasági elméletek elvetése, gyakorlati alkalmazhatóságuk megkérdőjelezése.” Majd saját kinyilatkoztatását maga is megkérdőjelezve, gyorsan hozzátette: „A mai közgazdaság-tudomány egyébként is elvont, a gyakorlatba közvetlenül átültetni nem lehet. Az alkalmazott tudományágak tanításai viszont 99,5 százalékban beváltak.” Végül – még egyet csavarva a dolgon – okfejtését így zárta: „…a tankönyvekből felírható recept igenis hatásos, működik. Ahol nem alkalmazták őket, csak baj történt, s a kivételek nem erősítik a szabályt.”

Elsőre az tűnik furcsának Csaba László közgazdász – és egyetemi tanár – megnyilatkozásában, hogy a közgazdasági elméletekből csak egyfajta receptet tud kiolvasni, azaz, mintha a közgazdasági elméletek egy-egy gazdaságpolitikai kérdésre egységes választ adnának. Márpedig már középiskolás fokon is tudni illik, hogy a világszerte több közgazdasági iskolát ismerünk, amelyek ugyanarra a problémára egymással ellentétes megoldásokat javasolnak (elég, ha csak a két legismertebb vonulatra: a növekedéspárti Keynes-féle, és a megszorításokra épülő monetarista felfogásra hivatkozunk). Jobban belegondolva azonban világosabbá válik Csaba László felfogásának lényege: a hozzá hasonló nézeteket valló közgazdászok szerint „baj történik" akkor, ha a gazdaság növekszik, s a lakosság széles rétegeinek a fogyasztása gyarapodik (erre a Bokros-csomag óta emlékezhetünk). Itt van tehát a gyökeres különbség a Bokros Lajos-Csaba László-féle elmélet és az Orbán-kormány gyakorlati gazdaságpolitikája között.
 

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra