A kézcsók védelme Mi nem vádoltunk senkit
Népszabadság, jan. 22.

Az alábbi cikk a Népszabadságban jelent meg, néhány napja. Jól tudjuk, nincs öregebb a tegnapi újságnál. Mégis, amit az IKSZ üzen, aktuális, noha Veér András azóta belátta, nincs esélye a képviselőségre az SZDSZ keretei között. Inkább elfogadta a sokadik helyet az MSZP listán. Az ő története kínálva kínálja magát arra, hogy helyére tegyük az eléggé sajátos felhangokat produkáló megélhetési politikusi vitát. Most azonban csak arra akarunk rámutatni, hogy az MSZP és az SZDSZ lényegében teljesen egymásba nőtt: az MSZP listás helyet adott Veér Andrásnak, aki SZDSZ-es is lehetett volna, de nem jutott ilyen Bársony Andrásnak, aki pedig szakszervezeti vezető és komoly posztot kapott az Európa Tanácsban, amelyről le kell lépnie, ha áprilistól nem lesz képviselő.
Végül mégegy kísérő megjegyzés: sajnálatra méltók, akik nem értik meg azt a helyzetet, amelyben a miniszterelnök a kézcsókot kapta, s meginkább azok,  akik ezt az élethelyzetet kigúnyolják.
 

A lap január 7-i számában Veér András az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek azzal a közleményével foglalkozott, amely szerint a "modern magyar demokrácia legízléstelenebb kampányfogása" az SZDSZ "kézcsókos" plakátja (óriásplakát). Furcsállom, hogy szerinte semmi megvetendő nincs abban, ha egy párt a kampányát egy másik negatív színben való feltüntetésére építi. Szövetségünknek az az álláspontja, hogy elfogadhatatlan, ha valaki csak azt kívánja üzenni egy plakáttal, hogy a másik fél mennyire elítélendő. Mi azt várnánk el minden választási üzenettől (plakát, szórólap, hirdetés), hogy az adott párt elképzeléseinek a pozitívumait világítsa meg. Ez természetesen magában rejti azt a tartalmat is, hogy az ellenfél elképzelései rosszabbak, de csak másodsorban. Ahol e kettő megfordul, az - szerintünk - szégyenletes. Az SZDSZ, amely eddig körömszakadtáig védte mindenkinek a személyiségi jogait, most nemcsak hogy szemet hunyt egy kis jogsértés fölött, de ő maga volt az, amely mások méltóságát és jogait saját érdekei alá gyűrte. Miért hallgatnak az igazság babérkoszorús bajnokai ilyenkor? Már nem számít az individuum, csak a pártérdek? Furcsállom, hogy a szabad demokraták jobban tudják, hogy ki hogyan fejezze ki tiszteletét és nagyrabecsülését a miniszterelnök úr iránt, mint a polgárok maguk. Vagy az is meg lesz szabva a szabadelvűek által, hogy tiszteletből gratulálni szabad, de mondjuk meghajolni, bokát összeverni, vagy urambocsá! kezet csókolni tilos. Aki pedig ezt nem fogadja el, az egy anakronisztikus, etatista, tekintélyuralmi szemléletű diktátorjelölt? Furcsállom, hogy Veér András elfelejtette megemlíteni cikkében azt az el nem hanyagolható részletkérdést, hogy egy szabad demokrata képviselőjelölti hely biztos várományosa. Írását tehát nem hétköznapi állampolgárként, nem pszichiáterként, hanem "pártkatonaként" írta, akinek elemi érdeke pártja minél jobb szereplése. És még valami. Az ő szóhasználatával ellentétben mi nem vádoltunk senkit, csak a véleményünket fejtettük ki, mert a vélemény ma Magyarországon szab ad. Vele ellentétben mi nem minősítettünk bűnösnek, illetve bűnösen dölyfösnek senkit, mivel szerintünk véleménye lehet az embernek, de az ilyesfajta bűnösséget nem tiszte megítélni.

Rétvári Bence
az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke,
kabinetfőnök

Vissza a kezdőlapra