A népszámlálás: figyelmeztetés
Felekezeti statisztika és ami mögötte van

Közzé tették a népszámlálás vallási hovatartozásról szóló adatait. A statisztikai számok kevés ember számára vonzóak, most mégis arra kérjük olvasóinkat, tekintsük át ezt az adathalmazt.

Fontosnak tartjuk ezt, többek között azért, mert a nagy országos napilapok alig foglalkoztak a kérdéssel. Érhető: a népszámlálás előtt telekürtölték a világot, hogy elképesztő dolog a népszámlálást erre a "kényes területre" is kiterjeszteni, s hangzatos beszédekben arról szónokoltak az ellenzékiek, hogy biztos kudarc lesz az egészből. Talán még nagyobb volt a felháborodás, amikor az egyházak közötti pénzelosztás arányait a kormány a népszámlálási adatokra támaszkodva határozta meg. S most kezünkben az eredmény: ez is, mint annyi más felesleges riogatásnak bizonyult: Mindössze 10 százalék nem válaszolt, s ha a "nem válaszolok" rovathoz hozzá is adjuk azokat, akiknek a lapja nem volt értékelhető (pl. nem volt kitöltve ez a rész), akkor is a lakosok majd 90 százaléka pontos adatot adott felekezeti hovatartozásáról, csattanós választ adva a károgóknak. (Ezt a nagy válaszolási hajlandóságot akkor értékelhetjük igazán, ha egybe vetjük a politikai közvélemény-kutatásoknál tapasztalt válaszmegtagadások nagy számával.) Ráadásul ez a szám vélhetően ekkora sem lenne, ha nem tapadt volna a kérdéshez politikai felhang.

Az egyházak, különösen a katolikus egyház, felszólította a lakosságot, itt az alkalom, hogy megvallják hitüket. Elmúltak azok az idők, amikor a lapításnak, az árnyékba húzódásnak volt valami indoka - ha a valódi hitvalló élettel, a mártírok szellemével nem is volt összeegyeztethető. Tényszerűen azt állapíthatjuk meg, hogy ezeknek a buzdításoknak nagyobb volt a hatása, mint a válasz megtagadására való felszólításoknak.
Létszám %
Katolikus
5 300 565
52.0
Református
1 631 410
16.0
Evangélikus
301 925
3.0
Izraelita
12 507
0.1
Más
395 723
3.9
Nem tartozik felekezethez
1 445 646
14.2
Nem válaszol
1 035 091
10.2
nincs adat
72 646
0.7
Összesen:
10 195 513
100
Az eredmények értékelése azonban vallási szempontból semmiféle hurrá-optimizmusra nem ad okot. Először is azért, mert távolról sem képzelhetjük, hogy a több mint öt millió katolikus gyakorolja is a vallását. Nem teszi, sőt a papság már el sem tudna látni ennyi hívőt. (Miként tudná például az egyre csökkenő létszámú pap ellátni a feladatát, ha mindannyian elvégeznék húsvéti gyónásukat?) Másodsorban az ad okot aggodalomra, hogy a magát egyetlen felekezethez sem tartozónak valló népesség létszáma igen magas, több mint 14 százalék, és arányuk a fiatalabbak körében még magasabb. Öröm az ürömben, hogy tudatos ateistának mindössze 887 fő vallotta magát.

A kereszténység missziós lelkületű. Ebből a szempontból nagy figyelemfelhívó ereje is van ennek az adatsornak. Hiszen például a katolikusnak kereszteltek számát 6 és fél millióra teszik, ám, csak, 5.3 millióan vallották magukat annak. Ez a veszteség első köre, s valószínűleg a többi felekezetnél is hasonló a helyzet. Azokról van szó, akik magukat a "Nem tartozom egyetlen felekezethez sem" csoportba sorolták. A második körbe azok tartoznak, akik bár valamely felekezethez tartozónak érzik magukat, nem gyakorolják vallásukat. Erről  nem szól a népszámlálás. A vallásszociológiai felmérések mintegy 13 százalékra teszik azok arányát, akik egyházuk tanítása szerint élik hitüket. Ez a csoport valójában nem nagyobb, mint a felekezeten kívülieké, s közöttük ott a "szürke zóna", amely talán kész lenne a befogadására, de a Jó Hírt még soha nem hallotta. Vagy nem hallotta meg! Ezért írja Tomka Miklós az Új Ember 2002. január 13-i számában:
"A Jézusról való tanúságtétel egyszerre követel találékonyságot, elkötelezettséget és erre fordított időt. Innen nézve a népszámlálás: figyelmeztetés. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Magyarországon sokakat még nem érintett meg az Evangélium jó híre."

Surján László

Vissza a kezdőlapra