A hazai sajtóban mintha nem kapott volna elég figyelmet: eldőlt, hogy a jobbközép ellenzék vezére Németországban Edmund Stoiber lesz, a bajor Keresztényszocialista Unió (CSU) elnöke.

A hatvan éves Stoiber elnyerte ehhez a Kereszténydemokrata Unió (CDU) s ezen belül Angela Merkel támogatását.

A pillanatnyi népszerűségi szempontokon túl Stoiber mellett szól, hogy annak a Bajorországnak a vezetője, amelyben - ellentétben a szociáldemokrata irányítású Németország egészével - virágzik a gazdaság, kicsi a munkanélküliség, nem érződik a gazdasági visszaesés.

Politikai elemzők arra figyeltek fel, hogy Schröder szociáldemokratái egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Koalíciós partnerük aligha jut be ismét a parlamentbe, Hamburgban, amely pedig "ősi fészkük" volt, nagyon kikaptak, s Berlinben csak a volt kommunistákkal szövetkezve vehették át a város irányítását. Ez utóbbi - noha a választások eredményéből egyértelműen következett - utóbb végzetes hibának bizonyulhat: a berlini pozíció szerzést a többi tartományban szavazatvesztés követheti. Szavazatvesztés, mégpedig két irányból. Azok, akik nem tudják elfogadni a kommunista kapcsolatot, otthon maradnak, vagy inkább Stoibert támogatják, míg azok, akik szerint Schröder - középre igyekezvén - túl jobbra ment, a baloldal védelmezőjének képzelhetik a poszt-kommunista Gyzit. Ráadásul szeptember 11-e is Stoibernek használ. Miután kiderült, hogy a New Yorkot ért támadást
részben Hamburgban készítették elő, a közvélemény az erős kéz híve lett, márpedig az  idegenrendészet keményebb vonalát sokkal inkább lehet a CSU elnökétől várni, mint Schröderéktől.

Egy szó mint száz, az ősszel esedékes német választások ma már távolról sem tekinthetők lefutottnak, holott pár hónapja még biztos szociáldemokrata vezetés volt.

SL

Vissza a kezdőlapra