Mint ahogy azt a Magyar-Hon-Lapon egy héttel ezelőtt a nyilvánvaló „titokzatos” hírekből megjósoltuk, hatalmas botrány kerekedett a világ egyik vezető energiaszolgáltatójának csődbejegyzéséből, pontosabban a jelenlegi amerikai kormányzattal való esetleges összefonódásáról. December elején, amikor a csődeljárást elindították, az újságoknak az üzleti, esetleg a vélemény rovatában olvashattunk az eseményről. Amikor azonban a múlt héten a szenátus felderítési állandó albizottsága 51 esetben hivatalosan elrendelte bizonyos Enron-dokumentumok kiadatását arra hivatkozva, hogy az óriáscég vezetése és igazgatótanácsa elhallgathatott információkat az alkalmazottai elől az összeomlásra vonatkozóan, elindult a lavina. A szombati és a vasárnapi lapok címlap-sztoriként oldalakon keresztül foglalkoznak a témával. A televízióban csakhogynem másról sem hallani.
 Dehát miről is van szó? Úgy két éve lehetett, amikor a Houston központú (Texas) Enron cég vezető beosztású emberei és igazgatói – akkoriban az Enron részvényei még magasak voltak, és a Wall Streeten hevesen ajánlották megvételre -, kezdték eladni a részvényeiket. Pontosan 1999 és 2001 között az úgy 29 főből álló Enron vezetőréteg 1,1 milliárd dollár értékben 17,3 millió részvényt adott el. A legnagyobb eladó éppen Kenneth L. Lay volt, az Enron elnök-vezérigazgatója. Lay szinte naponta árulta az Enron részvényeit, már azt is megszámolták, hogy 350 alkalommal, összesen 101,3 millió dollár értékben. A New York-i Amalgamated Bank, amelyik a szakszervezeti dolgozók nyugdíját Enron-részvényekbe fektette, már megindította a pert. Ez a per pontosan megvilágítja a már Washingtonig nyúló vita legérzékenyebb pontját: igaz-e, hogy a kisbefektetőket (többnyire az Enron alkalmazottai) nem tájékoztatták megfelelően a cég romló pénzügyi helyzetéről? Ugyanis kétféle kereskedelem folyt: az Enronon kívüliek (és a „kis” Enron alkalmazottak) vásárolták a részvényeket, ugyanakkor, ezzel párhuzamosan, a körön belül levők pedig árulták azokat. Az Enron alkalmazottainak több mint felének a nyugdíjalapja – összesen 1,2 milliárd dollár értékben – Enron-részvényekben van, illetve volt; hisz mára szinte teljesen elolvadt ez a hatalmas pénz. További milliárdok tűntek el külső egyéni befektetők és más cégek „pénztárcájából” ily módon. A vezetők, mint ahogy a periratban szerepel, mesterségen fenntartották az Enron részvények árait úgy, hogy a pénzügyi nehézségekről nem tájékoztatták a kívülállókat.
 A nagy nemzetközi energiaszolgáltató cég ügyében a Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (Securities and Exchange Committee), továbbá az amerikai Igazságügy-minisztérium is nyomozást rendelt el.
 A politikusok, pontosabban a demokraták számára a legzamatosabb falat Kenneth L. Lay kapcsolata a Fehér Házzal. Egyelőre nem sokat tudni a részletekről; az bizonyos, hogy „Kenny Boy”, ahogy az amerikai elnök nevezi a szintén texas-i, régi jó barátját, 550 ezer dollárral segítette Bush politikai pályafutását, viszont a választási kampány során a demokratáknak is juttatott. Bush, akinek már neki is szegezték a kérdést, elmondta: „Lay úrral soha nem beszéltem a cégének pénzügyi problémáiról.” Magas beosztású Enron-vezetők tavaly négy alkalommal találkoztak Dick Cheney alelnökkel, hogy energiaüggyel kapcsolatos kérdéseket vitassanak meg. Nem érdemes felsorolni azoknak a politikusoknak a nevét, akik valamilyen formában kapcsolatban voltak az Enronnal. A lista hosszú, és a demokraták lázasan kutatnak minden kis részlet után. John King Fehér Ház-i tudósító CNN jelentésében elmondta a minap, hogy a Fehér Ház magas rangú hivatalnokai egyértelműen kijelentették, hogy szinte mindegyiküknek volt valamilyen kapcsolata az Enronnal, a miniszterek nagy részének csakúgy. Senkinek nem kérdőjelezhető meg a tisztességessége még, viszont nagyon sok a felmerülő kérdés.
 A vizsgálatok a legapróbb részletekre is kiterjednek, a demokrata oldal hangyaboly módjára megpezsdült. Hosszú heteken keresztül fogjuk hallani, hogy ki kivel milyen kapcsolatban volt vagy lehetett, és mi vezetett az Egyesült Államok eddigi legnagyobb csődeljárásához. Feltételezem, hogy a legfontosabbra, az alkalmazottak elúszott nyugdíjára és a több ezer munka nélkül maradt ember megsegítésére vonatkozóan is kielégítő válaszokat kapunk.

*******

Tisztában vagyok azzal, hogy nincs olyan amerikai hír, amelyik ma versenyképes lehetne a magyar belpolitika eseményeivel. Az Enron cég körüli botrány a világ gazdasági életét jobban befolyásolhatja és a politikai szférát erősebben megbolygathatja, mint ma bármely magyarországi esemény; mégis, ennek ellenére, előnyben részesül egy Medgyessy-levél vagy egy Kovács-felszólalás az éppen aktuális kormánymunka ellen. Ha már békességet nem lehet elérni a magyarországi ellenzékkel, akkor legalább a módszerükön kellene változtatni; ezért nekik azt ajánlom, hogy kövessék figyelemmel az elkövetkező hetekben az amerikai ellenzéki párt módszerét az Enron kapcsán. Profibb, megfontoltabb, aprólékosabb és stílusosabb mint magyarországi társáé.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra