2002.február 04-én jelent meg az alábbi interjú, amely pontosan rávilágít a miniszterelnök gondolkodására és terveire. Az interjú a címbe foglalt linkre kattintva eredetiben olvasható, az alábbi szövegben a kiemelések (mind a betűk vastagítása, mind a témára utaló címek) a MHL-től származnak.
 

Orbán Viktor: Az elkövetkező évek a magyar történelemben ritka felívelő szakaszt hoznak

A kormányfő hosszú növekedési ciklusra számít

Bizonyos gazdasági kérdések megoldásában az államnak továbbra is aktív szerepet kell vállalnia – nyilatkozott a Világgazdaságnak Orbán Viktor. A kormányfő kevesli az ellenzék adócsökkentési javaslatait, s – részben a béremelésekre, részben a közterhek mérséklésére alapozva – megvalósíthatónak tartja, hogy négy év alatt megduplázódjanak az átlagkeresetek. A miniszterelnök hosszú növekedési ciklusra számít a gazdaságban. Orbán Viktor – aki pénteken Németországban vette át a Szociális Piacgazdaságért díjat – kész nyilvános kormányfőjelölti vitát folytatni kihívójával.

Érdekegyeztetés

– A németországi díj a szociális piacgazdaság legfontosabb gazdaságpolitikai kérdései felismerésében és megoldásában szerzett érdemeket jutalmazza. A fogalom klasszikus értelmezéséhez ugyanakkor hozzátartozik az aktív társadalmi párbeszéd, a rendszeres egyeztetés a különböző érdekképviseletekkel. Ezzel szemben a kormány kapcsolata az érdekképviseletekkel hűvösnek mondható, s uniós részről visszatérő kritikával illetik a társadalmi párbeszéd folyamatát. Mennyiben tekinthető Magyarország szociális piacgazdaságnak?
– Az unió nem fogalmaz meg kifogásokat ezen a téren. Nincs szó hűvös viszonyról, inkább arról, hogy néhány szakszervezet nem kedveli azt az egyeztetési rendszert, amelyet a kormány kidolgozott és működtet. Ez azonban nem kérdőjelezi meg a tényt, hogy kialakult, rendszeres párbeszéd zajlik Magyarországon. Egyeztetésre nem azért van szükség, mert azt az unió előírja, vagy mert a szociális piacgazdaság doktrínájának része. Hanem azért, mert sikeresebben lehet egy ország ügyeit intézni, ha a gazdasági élet szereplői összefognak. Példaként a szeptember 11. utáni világgazdasági fejleményekre adott reakciót vizsgálva megállapítható: a magyar gazdaság jó válaszokat adott, aminek egyik oka, hogy gyors és azonnali egyeztetés történt szinte minden gazdasági szereplővel a megváltozott nemzetközi feltételekről.

Az állam gazdasági szerepe

– A Fidesz választási vitairatának legutóbbi változata szerint „napjaink világtrendjei azt mutatják, hogy az állam nem vonulhat ki teljes mértékben a nemzetgazdaságból”. Az állam növekvő gazdasági szerepvállalása is egyszerűsíti az országos ügyek intézését?
– A magyar állam összességében inkább csökkenő szerepet vállal a gazdaságban. Ha azt nézzük, hogy az állam által begyűjtött források aránya a teljes magyar nemzeti össztermékhez képest hogyan alakul, kitűnik: volt olyan év is, amikor az újraelosztási arány 38 százalék környékén volt, ami az uniós átlaggal mérve is alacsony. Inkább arról van szó, hogy bizonyos konkrét gazdasági kérdések megoldásában – részben a szocializmus gazdasági örökségéből, részben a nehéz átmenet korábbi döntéseiből fakadóan – az államnak aktív szerepet kell vállalnia. A legutóbbi esetet felidézve – amelyet önök is szarkasztikus megjegyzésekkel kommentáltak –: az állam konzultált az OTP Garancia Rt.-vel, hogy a tiszai árvíz miatt az ÁB-Aegon által felmondott biztosításokat vállalja át. Ezt lehet úgy is magyarázni, hogy az állam beavatkozik a gazdaságba, de lehet úgy is, hogy megoldott egy nehéz problémát, amit a piac nem tudott. Az ilyen kormányzati döntéseket mindig az adott helyzet indokolja. Ezek önmagukban érdekesek, s nem egy államfilozófia vagy doktrína megvalósulásának részeként értelmezendők. Az elmúlt négy évben világosabbak lettek az állam szerepvállalási lehetőségei, korlátai és elvi alapjai, mint a polgári kormányzás megkezdése előtt.
– Felfogásuk szerint melyek azok a területek, ahol az államnak maradnia kell?
– Előfordul, hogy az élet természetes rendje vagy a magyar történelem adottságai miatt összekeverednek üzleti és szociális szempontok. Itt van például a gázüzletág örökzöld témája. A gázellátás kérdése egy ideig még szociális kérdés marad, ezért az állam részvétele még szükséges. Három éve tartó alapos tárgyalások előzték meg a végső döntést.
– Ez a döntés megszületik a választásokig?
– A magyar állam méltányos, korrekt és ésszerű ajánlatot tett a Molnak, s bízom benne, hogy ezt respektálják majd, s kellő időben döntést hoznak.

Nyugdíjrendszer

– Újra szerepet vállal az állam a nyugdíjrendszer alakításában is.
– 1998-ban ki kellett javítanunk a korábbi döntéseket. Az egyetlen lehetőség, hogy megerősítjük, átláthatóvá alakítjuk, egyéni számlákra és egyéni felelősségre építjük az állami nyugdíjrendszert, s versenyképessé tesszük a magánbiztosítókkal. Ez a döntés is sok vitát váltott ki, de végül a piac számára tisztázta a felelősségi és a versenyviszonyokat, és perspektívát is vázolt.
– Még akkor is, ha sérült a hosszú távú kiszámíthatóság elve?
– Előfordul a gazdaságpolitikában, hogy egyformán fontos elvek összeütköznek. Azt gondolom, hogy akkor képzelhető el verseny a magán- és az állami biztosítórendszerek között, ha mindkettő biztos lábakon áll. Az állami rendszer legyen erős, nyújtson biztonságot, és üzleti nyereség szempontjából is állja a versenyt.

Közbeszerzések

– Egy másik fontos gazdaságfilozófiai elvet, az átláthatóságot sérti a közbeszerzések háttérbe szorulása a központosított bevételek újraosztásakor. Elégedett a kialakult helyzettel?
– A közbeszerzések köre bővült, arányuk emelkedett. Mindazonáltal jól emlékszem, a baloldal 98-as programjában éppúgy, mint a miénkben, vastag betűkkel szerepelt, hogy a közbeszerzési törvény radikális átalakításra szorul. Mi igyekeztünk megfelelni ennek a feladatnak, ami részben sikerült. Mégis, a vállalkozók körében egységes az a vélemény, hogy a közbeszerzések ma az árak növekedéséhez, nem pedig csökkenéséhez járulnak hozzá. Az önkormányzatok és az állam együttműködése például számos ilyen helyzetet eredményez. Az állami beruházások elnyerése érdekében az önkormányzatok az önrész megszerzéséért számos olyan gazdasági lépést tesznek, amelyek determinálhatják a későbbi közbeszerzéseket. A választások után a közbeszerzés rendszerét – különös tekintettel az önkormányzatok és az állam együttműködésére – tovább kell javítanunk.

Adózás, bérek

– Az elmúlt négy évben elmaradt a közterhek jelentős csökkentése is. Talán nem véletlen, hogy az MSZP és az SZDSZ programjában az adómérséklés ígérete olyan nagy hangsúlyt kap.
– Az elmúlt négy évben átalakítottuk az adórendszert. A korábban hatkulcsos adórendszer már háromkulcsos, bevezettük a gyermekek utáni adókedvezményt, kiterjesztettük az átalányadózást, a kis- és középvállalkozásoknak harmincmillió forintig adókedvezményt adtunk, a nyugdíj után nem kell adót fizetnie a dolgozó nyugdíjasnak. Az emberek joggal érzik úgy, hogy jövedelmük nagyobb százaléka marad náluk, mint korábban. A jövőre nézve pedig szimpátiával figyelem az ellenzék adócsökkentésre vonatkozó javaslatait, de keveslem azokat. Folytatni fogjuk az adók és a tb-járulék csökkentését, s a gyermekek után járó adókedvezményt jelentősen növeljük. Érdemes egészében csökkenteni az általános adószintet.
– Konkrétan milyen szintre gondol?
– Megvalósíthatónak tartom, hogy az átlagos keresetek Magyarországon 2002 és 2006 között megközelítőleg a kétszeresükre növekedjenek. Ennek a jelentős emelkedésnek két tételből kell összeállnia. Egyrészt a növekvő gazdaság kínálta béremelésekből, másrészt jelentős adócsökkentésből.

Gazdasági növekedés

– Mindez legalább azt a hétszázalékos gazdasági növekedést feltételezné, amit a Fidesz már a korábbi kampányában és most is megfogalmazott célkitűzésként. Miközben a kutatói előrejelzések az idén 3–3,7 százalékos GDP-bővülést ígérnek.
– Az idézett előrejelzések a 2002. évre vonatkoznak. Nekünk messzebbre kell tekintenünk. A gazdasági növekedés ciklusokhoz kapcsolódik. Abban bízunk, hogy a világgazdaság túljut mostani nehéz szakaszán, s 2002 végére viszszanyeri formáját, amelyet két-három évvel ezelőtt mutatott. A magyar export lehetőségeit és az export gerjesztette gazdasági növekedés esélyeit mindez növeli. Közben beérnek az eredmények, amelyeket a magyar gazdaság belső növekedési motorjainak a beindításával érünk el – lakásépítés, útépítés –, amivel eddig ellensúlyoztuk a világgazdaság visszaesését. 2003-tól várakozásaink szerint összeadódik ez a két tényező, és kellemes meglepetésben lesz részünk. Hosszú növekedési ciklusra számítok, ráadásul 2004-ben belépünk az unióba, és újabb forrásokat szerezhetünk Magyarországnak. Reményeim szerint jelentősebbeket, mint amit a múlt héten ajánlottak. 2006–2007-ben szeretnénk belépni az euróövezetbe, így a magyar gazdaság működési költségei automatikusan csökkennek, és a valutatartalék kötelező mértéke is töredékére esik vissza. Így újabb forrásokat nyithatunk meg. Több évig tartó, magas növekedési konjunktúrát látok tervezhetőnek.

Értékelés

– A parlamenti-kormányzati ciklus végéhez közeledve indokolt a kérdés: hogyan értékeli a kormány egyes részeinek tevékenységét?
– A kormány szerkezete alkalmas arra, hogy megfeleljen a következő évek kihívásainak. Nagyobb léptékű változtatásokat nem tervezek.
– A részben koalíciós kényszerek hatására kialakított kormányzati struktúrán nem szükséges korrigálni?
– Koalíciós kényszer egyetlen esetben, a területfejlesztés és a vidékfejlesztés különválasztásánál érvényesült.
– A PHARE-pénzek ügyeit koordináló miniszteri tisztség létrehozásakor nem?
– Az EU-tól elnyert pénzek ügyeit mindenképpen önálló hatáskörrel rendelkező személynek kellett volna intéznie. Hogy miniszteri rangban vagy sem, az másodlagos. Boros Imre sikeres munkája igazolta a döntést. Az örökül kapott EU-s elmaradásokat sikerült ledolgozni. A jövő azonban mást kíván. Ki kell jelölni az unióból megszerzendő pénzek fogadóhelyét. Ez leginkább a Gazdasági Minisztériumban lehet. Érdemes lesz egyeztetni a vidékfejlesztési és a területfejlesztési teendőket is.
– Összességében tehát nem csökkenne radikálisan a minisztériumok száma?
– Úgy látom, erre nem lesz szükség.

Egészségügy

– A kormány tevékenységének értékelésekor az egyik leghangsúlyosabb elem, hogy az egészségügy reformját nem hajtották végre.
– Az egészségügyi szektor bizonyos részeit sikerült átalakítani. Ezt bátran nevezhetjük reformnak. Ilyen a háziorvosi rendszer átalakítása és magánosítása. A kórháztörvénnyel is nagyot léptünk előre, emellett holnap tárgyalja első olvasatban a kormány a szakminiszter előterjesztését az egészségügy konszolidálásának következő szakaszáról. Ez öt év alatt 600 milliárd forintnyi új forrást indítványoz az egészségügy számára. Zömmel állami erőből, de magánforrások bevonását is tervezve. Ebből jut majd kórházfelújításokra, eszközbeszerzésekre és az egészségügyben dolgozó szakemberek életpályarendszerének kialakítására is.

A választási esélyek

– A kormány első embereként hogyan látja a jobboldal választási esélyeit?
– A kormányzati teendők nem teszik lehetővé, hogy a miniszterelnök március 20. előtt bekapcsolódjon a választási kampányba. Annyit azért mondhatok, hogy nagy győzelemre számítok. A célunk az abszolút többség megszerzése és az eddigi munka nyugodt folytatása.
– Az ellenzék egyre határozottabb kampánya kapcsán sem merült fel, hogy a megjelölt időpont előtt bekapcsolódjon a választási küzdelmekbe?
– A kormány három hétnél több időt ne töltsön a kampányban. Miközben a pártok teszik a dolgukat, nekünk az ország napi ügyeivel is törődnünk kell. EU-tárgyalások, árvízhelyzet, új hitelek a mezőgazdaságnak, egészségügyi konszolidálás – van munkánk bőven. A Fidesz esetében is a február 16-i kongresszus időpontja – mint jelentős kampányindító eseményé – megfelelő.
– Ennek munkájában sem vesz részt érdemben?
– Felelősséggel tartozom a Fidesznek is, ezért beszámolok a négyéves munkáról, s elmondom, hogyan látom a jövőt.
– 1999 decemberében azt nyilatkozta lapunknak, hogy várakozáson felül jó az együttműködés az FKGP-vel, ma pedig azt sem feltétlenül tudjuk, hány kisgazdapárt van. Arról is szót ejt a kongresszuson, hogyan működött a koalíció?
– Valóban nincsenek információink a kisgazdaszervezetek számáról, de tudható, hogy az együttműködés jó, hiszen a kormány zavartalanul teszi a dolgát. Koalíciós vita nem akadályozott bennünket a kormányprogram végrehajtásában. Az elkerülhetetlen viták csak időbeni halasztást eredményeztek egy-egy döntés meghozatalában.
– Milyen kampánytémákkal számol?
– Az embereket a személyes, húsbavágó kérdések érdeklik. A gazdaság, a mezőgazdaság – különösen, mert a vidéki társadalmat jelentősen érintik az új agrártörvények –, számolok a családtámogatási kérdésekkel, az uniós csatlakozás perspektíváinak értelmezésével.
– A kormány a kedvezménytörvény ügyében defenzívába kényszerült. Mi lehet a válaszuk?
– A tények segítségünkre vannak. A rémképek, amelyekkel az embereket indokolatlanul megriasztották, mára szétfoszlottak.
– Amikor megszületett a kedvezménytörvény, gondoltak-e arra, hogy életbe kell majd léptetniük a külföldi munkavállalók számára megszabható kvótát?
– Ha a gazdasági miniszter nem határozta volna meg a 81 ezres maximumot, akkor sem emelkedne e fölé a vendégmunkások száma. De a gazdaságpolitika gyakran lélektan is, aminek gazdasági hatása lehet.
– Egy esetleges választási vereséget elbírna a heterogén jobboldali integráció?
– A nem állampárti gyökerű jobbközép világ és az állampárti gyökerű baloldali világ közötti egyensúly sokkal kiegyensúlyozottabb, mint korábban. 1990-től máig a polgári Magyarország hívei ledolgozták hátrányukat és többségre jutottak. Valóban: minden néppárt sokszínű, széles közönséget fog át, széles társadalmi csoportok érdekeit képes megszólaltatni. Ma már kevésbé az ideológiák, inkább a konkrét programok tartják össze a modern néppártokat egész Európában, ami nemcsak a jobb-, hanem a baloldal sajátossága is. Ebből nem következik, hogy elvesztették volna a szellemi arculatukat, történelmi gyökereiket, érzésvilágukat, de a konkrét programok egyenrangú tényezőkké váltak.
– A magyar gyakorlatra lefordítva hogyan érvényesül mindez a Fidesz és a MIÉP kapcsolatában? Illetve, ha igaz a tétel, hogy a Fidesznek nem a MIÉP-re, hanem csupán a szavazóikra van szüksége, a koalíció lehetetlenségének ki nem mondásával nem veszít-e el a Fidesz több szavazót, mint amennyit megnyerhet?
– Számomra nincs MIÉP-es, munkáspárti, SZDSZ-es vagy MSZP-s szavazó. Emberek vannak, akik keresik a válaszokat életük problémáira. Azt nézik, ki tud segíteni a válaszok megtalálásában. Azt szeretném, ha a mostani koalíció programjában a MIÉP-esnek, munkáspártinak vagy akár szocialistának elkönyvelt szavazók találnának olyasmit, ami segíthet személyes életükben.
– A MIÉP-hez mint párthoz való viszony témája mégis megkerülhetetlen lesz.
– Mi a saját terveinkről, a jövőről fogunk beszélni.
– Mérlegelték, mennyi szavazót veszíthetnek, ha nem foglalnak egyértelműen állást?
– A nyitottságot fontosabbnak tartom, mint a számítgatást. Az alkotmányosság figyelembevétele mellett a befogadó jelleget hangsúlyozom. Nem pártokkal kell együttműködnünk, hanem választókkal. Koalíciós helyzeteket sem politikai pártok alakítanak ki, hanem a választók.
– A „semmit nem zárok ki” egy nagykoalíció lehetőségére is vonatkozhat?
– Valóban nem zárok ki semmit, de ez azért meghaladja a képzelőerőmet.
– A jövőkép részeként el tudja-e képzelni, hogy bárki nyerjen is, a konszenzuálisnak nevezett demokrácia erősödjön Magyarországon?
– Ha jól tesszük a dolgunkat. Az elkövetkező évek a magyar történelemben ritka felívelő szakaszt hoznak a gazdaságban. Ez összekapcsolódik majd lelki megerősödéssel is, így reményeim szerint 2006-ban nem azt fogjuk érezni, hogy véget ért egy ciklus, hanem azt, hogy még további biztató esztendők várnak ránk. Olyan nyolc-tíz éves korszakot látok, amely az ország és az emberek gyors megerősödését hozza. Ez és az általunk biztosítandó kormányzati folytonosság nyugodt közhangulatot teremt.
– Lesz miniszterelnök-jelölti vita a két forduló között?
– Megvolt a rendje az elmúlt választás során, s nem látok indokot a változtatásra. Megvárjuk a választók első fordulóbeli döntését. Utána lehet megegyezni arról, hol, mikor, milyen körülmények között érdemes az ország nyilvánossága előtt beszélgetni.
– Kész akár kezdeményezni is egy ilyen eszmecserét?
– Túl vagyunk azon, hogy ezt bárkinek kezdeményeznie kellene. A miniszterelnök-jelölti vita máris hagyományt teremtett.

Munkatársainktól

Vissza a kezdőlapra