Úr ír – de nem olvas

„Az előző kormány szavakból épített magyar gazdasági modellje az új kabinet beiktatása után látványosan összeomlott” – írja a Népszabadság június 5-i számában megjelent kommentárjában egy Blahó Miklós nevű „szakértő”. Ugyanis – mint fogalmaz – „az 1995-ös stabilizáció növekedési pályára helyezte a gazdaságot, egészen 2000 első negyedéig. Ám azóta – megfelelő gazdaságpolitika híján – tart a lefelé menet.” Míg 2000 első negyedében még 6,6 százalékos volt a növekedés, tavaly 3 százalékra csökkent, az idén pedig már csak 2,9 százalék.
Az idézett adatok valóságosak, de az értékeléssel már gondok vannak. Tekintsünk most el olyan apróságoktól, mint hogy a mindenki által hozzáférhető statisztikák szerint a gazdasági növekedés már 1994-ben megindult, s az 1995-ös intézkedések inkább lefékezték azt. Ne akadjunk fenn a szerző olyan – meglepő – kijelentésén sem, mint hogy a modell „az új kabinet beiktatása után” omlott össze, hiszen még arra gondolhatna valaki: talán kár volt az új kabinetet beiktatni. Azon sem érdemes elgondolkodni, hogy vajon az Egyesült Államok és a legtöbb fejlett ország gazdaságának lassulásáért is az előző magyar kormány – most hirtelen összeomlott – modellje lehet-e a felelős, vagy valami más. Olvassuk inkább szorgalmasan a Népszabadságot: érdemes. Egy korábbi (május 25-i számában) például – „Brüsszel szerint jól teljesített tavaly a magyar gazdaság” címmel – a következőket olvashatjuk: „Különösen jónak minősítették a magyar gazdaság tavalyi teljesítményét az Európai Unió és Magyarország tegnapi, brüsszeli ülésén. Pierre Mirel bővítési igazgató és Gottfried Péter integrációs államtitkár közös értékelése szerint a magyar gazdaságpolitika segítette a globális lassulás hátrányainak csökkentését, a kis- és középvállalkozások erősítését, valamint a régiós egyenlőtlenségek enyhítését.”
A jelek szerint tehát Blahó úr csak írja, de nem olvassa a Népszabadságot. Más, a gazdaságot szakmai alapon értékelő sajtóorgánumokról ezúttal ne ejtsünk szót.

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra