Medgyessy Péter ismét megijedt

Úgy kezdődött, hogy visszaütött, szalad a meglepett gyermek sírva édesanyjához. Már nem akarok vitázni Orbán Viktorral, hebegi-szepegi sértődötten Medgyessy Péter. És elereszt egy rá jellemző sótlan, gyenge tréfát is: eddig is csak egy vita volt, őrizzük meg ezt a hagyományt. Ugyanakkor egyéb szokását is megőrzi így az egypárti társadalom hatalmat gyakorló rétegének és klientúrájának: kitér, elhajol, meghátrál a nyílt konfrontációk elől. De figyel: kikre kell pányvát vetnie a láz elmúltával…

Mi volt a legjellemzőbb az MSZP választási kampányára? Egyszerűen és röviden kifejezve azt állították: minden rosszul sikerült az eltelt négy esztendőben; tolvajoké lett és huszonhárommillió román munkavállalóé lesz az ország. Hogyan válaszolt a Fidesz? Nyugodtan, mértéktartóan, elegánsan. Glaszékesztyűben érvelt minden pillanatban. Elért eredményeiről beszélt és konkrét választási szövetségeseiről. Többször és egyértelműen kijelentették: a MIÉP-et nem tekintik leendő koalíciós erőnek, nem áll szándékukban velük együtt kormányozni. Egy demokráciában azonban minden párt joga, hogy önállóan megmérettesse magát, így e joggal a MIÉP épp úgy élhet, mint az olykor a hatalmi önkény betiltott jelképeivel kampányoló Munkáspárt. Amelytől az MSZP még annyira sem határolódott el, mint amit – a világos tények figyelmen kívül hagyásával – a Fidesz elleni rágalom-hadjáratába szőtt…

És minden hiábavalónak bizonyult. A Fidesz eredményeit az MSZP, az SZDSZ és közös médiatáboruk eredménytelenségnek tüntette fel; a MIÉP-ről pedig kijelentették: nem határolódott tőlük el a Fidesz. Vajon mennyiszer kellett volna…?

Vitastílusukra még e pillanatban is a hazugságok további sulykolása, illetve a kitérés jellemző. Lásd Lendvai Ildikó hétfői válaszát arra a kérdésre: vajon nem lejárató, megtévesztő kampány volt-e az országot huszonhárommillió románnal riogatni? Nevetséges a kérdés, felelte Lendvai. Most nem rólunk, hanem a Fidesz hangulatkeltő akcióiról van szó. Nos, abban valóban igaza van: megjött a hangulatunk…

Medgyessy még idáig sem megy el. Megijedt. Mindenki előtt világos választ kellene adnia az utolsó vitában például arra, hogy választási ígéretei most is egy párt és nem egy leendő kormány kijelentései. Az utóbbin, mint az Horn és Medgyessy 1996-ban kelt iránymutató leveleiből kiderült, nem lehet számon kérni az előbbit. Egy párt kampányígéretei semmire sem köteleznek egy kormánykoalíciót. Talán épp e tétel “szépségtapaszaként” kell koalíciós társnak az SZDSZ önmagát rég eláruló és megtagadó tucatnyi “megélhetési szocidzsentrije”.

Medgyessy Péternek az utolsó vitában világos válaszokat kellene adnia. És világos magyarázatokat. Számon kérhető kijelentéseket kellene tennie. Felelnie, mindarra, amely az utóbbi tíz nap során tényként hangzott el beszédekben és tényként terjed cikkekben, szórólapokon. Medgyessy ezt – nem vállalja. Ehelyett szepegve-hebegve odasomfordál a médiamama köténye mögé, és sértődötten panaszkodik: nem én kezdtem. Úgy kezdődött, hogy visszaütött…

Igen. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Torday E. Kornél

Vissza a kezdőlapra