Nemrégiben "A láger, a sláger és a baloldali fordulat" címmel szemléletformáló írást jelentetett meg Hont András (Magyar Nemzet, április 29.) Cikkének gondolatai jónéhányszor előkerültek már a MHL oldalain is. Ezért szükségesnek tartjuk a cikk részletes ismertetését, s persze az eredeti elolvasását is melegen ajánljuk.

A szerző optimista, hiszen szerinte a polgári erők meg fogják nyerni a következő választásokat, legyenek azok bármikor is. Most a választások után már nem titkolható, mondja, hogy a tovább folytatódó kampányban ki küzd ki ellen. Hont szerint a Fidesznek nem az MSZP az ellenfele. Az MSZP szerény győzelméhez kellettek mindazok, akik új diktatúrát készítenek elő a világon.

"Nem túlzás: új diktatúrát. Ördögi, agyafúrt, totális elnyomást, a látszat terrorját a valóság felett. Olyan rendszert, melyben formálisan minden egyéni döntéseken, szabad akaraton alapul, ám a döntés meghozatala előtt már elhelyezték a választ a fejekben."

A politika és a kereskedelem egyazon dróton rángatódik. E drót neve leegyszerűsítve: reklám. Ma az emberek olyan termékekért ölik egymást, amelyekre semmi szükségük nincsen. Olyan helyekre járnak szórakozni, ahol nem érzik jól magukat, és ha szavazni kell, hát szavaznak, olykor saját érdekeik ellen. Az új diktatúrának kiszolgáltatott tömegekre van szükségre, egymástól elzárt egyénekre, akik egyetlen forrásból jutnak csupán információhoz.
A manipulálás mesteri művelete hatni akar a lustaságunkra és az ösztönökre. A legalapvetőbbekre: létfenntartás és a fajfenntartás ösztönére. "Szóljon minden erről, és váljon minden más feleslegessé! Lássuk be, a hipermarketek árukínálatával és a pornósztárok fenekével Mona Lisa mosolya, vagy a szimultán verselés nemigen vetekedhet." "Ez a megoldás mégiscsak elegánsabb milliók kordában tartására, mint a kényszermunkatáborok. Az új diktatúra irányítói lágerek helyett slágereket készítenek."

"Az elnyomás igazi ellenfelei mindazon közösségek, melyek az információ-monopóliumot megtörik. A nemzetek, az egyházak, baráti társaságok, politikai közösségek. Mivel az új diktatúra irányítói az államhatalom sáncain kívül találhatók, legnagyobb ellenfelük az erős állam. Már rég nem az a kérdés, hogy miként teremtődik meg a hatalmi ágak egyensúlya, hanem az, hogy miként lehet megvédeni a szabadságot a nemzetek és államok feletti, vagyoni és szellemi javak többségét birtokoló csoportoktól." Az a helyzet meg különösen veszélyes, mikor ezek a csoportok megkaparintják a politikai vezetést is, amikor a gazdaságot, a kultúrát, a jogalkotást és a végrehajtó hatalmat egy központból irányítják. Hazánkban most ez fenyeget."

"Magyarországon a régi és az új diktatúra erői hamar egymásra találtak. Az előbbiek a kiszolgáltatott tömegeket, az utóbbiak a manipulálás finom technikáit vitték a házasságba. Vagyonától, létalapjától megfosztott polgárságból és földjeit vesztett parasztság egy részéből létrehozott alkalmazottak tömegei az egyik oldalon, nehezebb terephez szokott médiavilág a másikon. A szövetkezőket összehozta a közös ellenség és a hasonló szemlélet is."

"A rendszerváltó Magyarországot az így létrejövő elit rövid kitérő után teljesen uralma alá hajtotta, és úgy tűnt, berendezkedésük tartósnak bizonyul, ám 1998-ban váratlan fordulat következett. Hatalmuk egyik pillére megingott, a kormányzás kicsúszott kezeik közül… Magyarországon újrateremtődött egy réteg, amely nem megoldást, hanem segítséget és védelmet várt a politikától, de ezt el is várta. Egy réteg, amely frissen szerzett tulajdonáért már felelősséget is érzett, és amely az egyéni érdekeken túl már a közösségi értékeket is fontosnak találta."

Velük szemben a túloldalnak minden törzsszavazót mozgósítani kellett, az elvtársakat. Ez a tábor azonban önmagában kevés volt. Munkához láttak hát, tevékenységük a kormányokolásban, a lejáratásban és a félelemkeltésben merült ki. Ezt a munkát alaposan elvégezték.

• Először: ha valahol eltűnt egy injekciós tű, vagy kibicsaklott egy rendőr lába, máris riporterek siserehada faggatta az illetékes minisztert.
• Másodszor: nem volt olyan nap, mikor ne értesültünk volna újabb szenzációs botrányról, amely valamelyik kormánypárti politikushoz kapcsolódott volna. Az államtitkárnak évekig kellett magyarázkodnia egy olyan ügyben, amelyről a bíróság végül megállapította, hogy nem történt semmi különös, de az nem volt téma, amikor csalás miatt elítélték az MSZP egyik polgármesterét.
• Harmadszor: négy hosszú éven keresztül kellett hallgatnunk a sirámokat a szélsőségek térnyeréséről, az antiszemitizmus erősödéséről. Megállás nélkül fújták egyesek a riadókürtöket, de a nyíltan zsidózó battonyai búzaégető szocialista színekben való indítása mellett zokszó nélkül elmentek.

Erőfeszítéseiket részben siker koronázta. Sokan elhitték, hogy egy tolvaj, arrogáns, hatalmát féltő kormány az oka valamennyi gondnak.

Így érkeztünk el az áprilisi választásokhoz. Az egyik tábor a polgári Magyarország híveiből áll. Sokan vannak, meglepően sokan. Többségük nem azért támogatta a Fideszt, mert a jó megtestesítője, hanem mert a jó oldalára állt. Az ellenzék tábora az utódpárt megbízható törzsszavazóiból állt, akikhez az új médiaelit hozzátette a valami ellen voksolókat, a dacból döntőket. A régi és új diktatúra erőinek szövetsége sohasem volt még olyan látványos, mint 2002 áprilisában. És sohasem volt még ilyen ingatag.

Korábban azt hittük, hogy minél nagyobb a részvétel, annál erősebb lehet a polgári oldal. Már 1994-ben meg kellett volna látni, nem ez a helyzet. Nagy tömegben élnek velünk emberek, akiket csak valami ellen lehet mozgósítani, valami mellett nem. Azonban - fejti ki Hont András - súlyos tévedés volna csak arra várni, hogy a dühből ágálók majd ugyanilyen indulatoktól vezérelve majd minket támogatnak, vagy otthon maradnak. Ha erre számítunk, akár ismét veszíthetünk. A feladat, hogy elérjük: egyre kevesebb olyan ember legyen, akit a külvilághoz csupán a pletykalapok, a televíziók bulvármagazinjai kapcsolnak. Ha mindenki saját tapasztalata, gondolatai és nem az eléje vetített torz látszat alapján dönt, akkor nemcsak sokan leszünk, hanem elegen is.
 

Vissza a kezdőlapra