Folklor
Emilben érkezett
Egy holdvilágos éjszakán ismét megjelent a másság a baromfiudvarban. A házőrző kuvasz észrevette, és morogni kezdett.

-- "Gyűlöletbeszéd"... -- jegyezte meg a róka, látván a kutya vastag láncát és tovább bővítette a tyúkólba vezető lyukat. -- Pedig én már nem is "az a róka" vagyok... akár nevet is változtathatnék, lehetne, mondjuk, "fóka" a nevem.... Kár, hogy ez már foglalt. Na mindegy, nem lehet minden tökéletes! -- sóhajtotta a ravaszdi, és dolgozott tovább keményen.

Már csaknem sikerült az egyik legkívánatosabb tyúkot spontán privatizálnia, amikor a lánc elszakadt -- hiszen mindig akad egy-egy leggyengébb láncszem --, és a ravaszdinak menekülésre kellett fognia a dolgot.

-- "Szélsőség"! -- vinnyogta, és átpréselte magát a kerítés résén. -- És, és .... és "kirekesztő"! - kiáltotta még hátra, majd hazakullogott.

Otthon azután részletesen elmesélte, hogy saját szemével tapasztalta meg a tyúkok szörnyű nyomorát (például egész éjszakára bezárják őket), a házőrző pökhendi arcátlanságát, rámenősségét és a szabad placc korlátozása és elkerítése miatti nehézségeit...

Hallgatósága végül gyöngéd együttérzésével úgy-ahogy megvigasztalta és új erőt öntött belé.

A ragadozók "Prémszabadság" című független napilapjában megsemmisítő hangvételű nyilatkozatban tiltakoztak a rókák jogainak semmibevétele és a szabad ragadozók megfélemlítése ellen. Cáfolatképpen három szarkával szignózott plakátjaikon például be is mutatták, milyen gyöngéden ápol egy joviális róka egy még magatehetetlen, fiatal naposcsibét.

"Velünk az erdő!" feliratú, sült csirkecomb-csokorral jegyzett hirdetésükön kedves mosollyal ígér -- több rendszerben is tapasztalatokat gyűjtött -- vezetőjük minden növényevőnek biztos jövőt: "Mezítelenek voltatok, de én majd megruházlak titeket..." -- próbált idézni egy általa kevésbé forgatott könyvből.

Hogy a csaknem kárvallott tulajdonos azon bosszankodott-e félálmában, hogy vajon kutyája a holdat ugatja, vagy végre kinyílt-e a szeme, és tudomásul vette, hogy hűséges házőrzője ismét elzavart egy privatizátort, nem tudni.
Talán hamarosan kiderül.

Reméljük, fölébred.

(K. Cs. nyomán)

Vissza a kezdőlapra