Vissza
a kezdőlapraA gyűlöletmagvak táptalajra hullottak A vizsolyi plébános vagyok. Falum neve minden magyar szívében összefonódott az igével. És a magyar igével. Isten magyar igéjével. Ezért döbbentett meg mindannyiunkat a Vizsolyi Biblia elrablása. De a szomszéd falumban, Göncruszkán ennél súlyosabb is történt. Néhány héttel ezelőtt a nyolcadikos kislányok hittanórára jöttek a plébániára. Gyülekezés közben az egyik váratlanul megszólal:
– Én meg tudnám ölni Orbán Viktort!
A másik rávágja:
– Én is!
A harmadik is.
– Meg vagytok ti őrülve? – kiáltok rájuk. – Honnan veszitek ezt?
– A tanár bácsi az egész történelemórán dr. Kende Péter könyvéből olvasott nekünk, és ő mondta, hogy meg tudná ölni Orbán Viktort.
– Mondjátok meg neki, hogy a tetű essen a fejébe! – Édesanyám szokott így kifakadni, ha valami aljassággal találkozott. Az üzenetet ugyan nem merték átadni, de a következő alkalommal beszámoltak: – Otthon elmondtuk, mint mondott a pap bácsi. Nagymama azt mondta, hogy a papnak igaza van.
Indulatom azóta se csökkent. De a harag helyett végtelen szánalmat érzek egy (hány?) falusi (városi?) történelemtanár iránt. És a nyomorult bértollnok iránt, akinek a lelkéről mindent elárul a Magyar Nemzetben látott, gyűlölettől eltorzult arca. És azok iránt, akik ezt a mocskolódást megrendelték, a könyvbemutatókon díszvendégként propagálták, azaz agit.-propagálták. Akik talán jó munkájuk jutalmaként a kultuszminiszteri székből engedélyezni fogják az iskolák körül a lágy drogok és az iskolán belül a kemény lelki mérgek terjesztését. Akiknek a három T- ről nem Tőkés László, Tempfli József és Teller Ede jut az eszükbe, hanem valami más. Mert az egyetemen azt tanulták.
Tisztelt történelemtanárok! Tanulni nem szégyen. A tanulást az ábécével kell kezdeni. A magyar ábécével. Úgy, ahogy Mantskovits Bálint, a lengyel nyomdász kezdte. Aztán eljutott a V-ig, Vizsolyig. Próbálják meg összeállítani azt a névsort, amelyben Kádár János helyett Károli Gáspár szerepel és Rákosi Mátyás helyett Rákóczi Ferenc, György és Zsigmond, ha legalább elemi iskolás fokon szeretnék népünket tanítani. Mert a Vizsolyi Bibliában így olvassuk: „Valaki pedig meg botránkoztat valamellyet ez kicsinyek közül, kik én bennem hisznek, jobb volna hogy egy nagy malom követ kötnének az nyakára és az tenger mélységébe vettetnék.”
Egy göncruszkai nagymama azt mondta az unokájának: „A papnak igaza van.” Az ő szava súlyosabb volt a malomkőnél. Tiszta fővel meg fogják érteni a nagyváradi református Tőkés László és a katolikus Tempfli József püspökök és az amerikai magyar Nobel-díjas atomtudós, Teller Ede igéjét. A világosság igéjét, amely legyőzi a magyar fejekben a sötétséget. A győztesek önök lesznek és tanítványaik. Egyébként a győztes latin neve: victor.
Jó tanulást. Polgár Ferenc, Vizsoly
Magyar Nemzet