Rekviem az SZDSZ-ért
A szabad demokrata magyarok szövetsége 1988-ban azzal a céllal alakult meg, hogy modern, nyugatias országgá alakítsa át Magyarországot. A párt 1989 novemberére a magyar ellenzék legerősebb mozgalma lett, a „négyigenes” népszavazást kicsi, de érzékelhető fölénnyel nyerve meg.

Érdekes módon azóta csak csökken a párt ereje.

Ezt az esélyt játszotta el három nap alatt az SZDSZ vezetése. 313 084 polgár szavazatára úgy tekintettek, mintha az szimplán „kormányváltó akarat” volna, pozitív várakozás nélkül. Jó háromszázezer ember láthatta meg három nap múltán, hogy voksa nem jelentett distanciát, pusztán tárgyalási alapot hét leszerepelt képviselőjelölt esélyeinek javítására. Az SZDSZ vezérkara, a párttagság megkérdezése nélkül, beiratkozott az MSZP „liberális tagozatára”. És nemcsak a tagságot nem kérdezték meg, a háromszázezer szavazónak is megüzenték: a mi utunk az MSZP, gyertek ti is.

Az SZDSZ többé nem a szabad demokraták szövetsége. Nem azoknak a pártja, akik hajdan keményen vállalták, hogy másként gondolnak bizonyos kardinális dolgokat, mint a kádári elit és apparátusa. A hatalomból fölkínált morzsákért cserében megint elárulták azokat a választókat, akik ismét mást vártak-reméltek tőlük, mint a politikai pótkocsi szerepét.

Tizenhárom és fél évi fennállás után 2002. április 10-én megszűnt a szabad demokraták szövetsége. Helyén az SZDSZ rövidítéssel illetett csoportozat maradt, amelynek tagjait belvárosi zsúrfiúknak nevezte egy hajdani valódi szabad demokrata, Solt Ottília.

Magyar Nemzet
2002. április 12.
Sándor Zoltán cikke alapján
Vissza a kezdőlapra