Mi valóban ne hazudjunk

Orromra koppintottak, s tán-tán jogosan. Mert hiszen valóban az a legfontosabb, hogy mi – ne hazudjunk. Ismétlem: mi – ne hazudjunk. Még akkor se, ha félreértünk egy talán nem is véletlenül elejtett, félrehallásra okot adó információt. Talán valóban úgy igaz: az SZDSZ azok adóját csökkentené tizennyolc százalékra, akiknek a fizetése nem haladja meg a minimálbér négyszeresét; s nem fordítva – ahogyan ezt tegnap állítottam. Visszavonom – s elnézést kérek. Mentségem nincs, de okom van: próbálok eligazodni a választási ígéretek és azok megmagyarázásai között. Ahogyan azt is készségesen elhiszem, hogy Kovács László nem a termőföldek hétévi eladási tilalmának három évre történő csökkentéséről beszélt, hanem a hét év tíz éves felemeléséről; bár magyarázkodása még akkor is zavarosra sikeredett, amikor az őt idéző újságíróra kente a dolgot. És azt is készségesen elhiszem, hogy nem lesz gázáremelés; bár a „független” kommentárok már nyitják a kapukat: szerintük „összerakható egy olyan csomag, amely több lépésben levezeti a feszültségeket. Ennek az egyik eleme lehet a közepes, illetve nagyfogyasztók körében az árak világpiaci szintre történő emelése. Az a kör, amelynek 2000 őszén 43 százalékkal drágult a földgáz, ma már közel ezen a szinten vásárolt, tehát az igazán nagy fogyasztók számára ez nem jelentene újabb jelentős megterhelést, a Mol pozícióit viszont jelentősen javítaná. Ezzel együtt meg kellene fontolni a gázüzletet terhelő közterhek esetleges átmeneti enyhítését, illetve a szolgáltatóknak adott fogyasztói árkiegészítést. Ahogyan például a BKV-jegyek esetében történik.” Fordítsuk le: fizessenek – nem a gazdagok. Hanem az a középréteg, amely a nagyfogyasztókra terhelt áremelések közvetlen árdrágító hatását szenvedné meg… A „tőzsdei elemzők” azon mondata pedig, amely szerint „újra napirendre kerülhet a külföldi szakmai befektetőknek történő eladás; a kormányváltás után ugyanis a szakértők szerint van esély arra, hogy ezt az aranyrészvény birtokosa, az állam is támogassa” – már csak romlott tejszínhab az oroszkrémtortán…

És már azt is kérdezgetik: vajon mivel járhat a beígért ötven százalékos fizetésemelés? Nem csak azt kérdőjelezik meg, hogy van-e elegendő pénz a „büdzsében”, hanem azt is állítják, vagy inkább sugallják: a bérek nagyarányú emelése rontaná a kereseti arányokat. Figyeljünk csak oda a minimálbér megemeléséről szóló fejtegetéseikre: „Több száz milliárd forinttal kellene nőnie a versenyszféra keresetkiáramlásának az elkövetkező két-három évben ahhoz, hogy a minimálbér-emelés miatt alulról összetorlódott keresetkülönbségek fennmaradjanak” – állapította meg a GKI Gazdaságkutató Rt. az 50 ezer forintos legkisebb kötelező munkabér hatásait vizsgálva. – „Az emeléssel a kereseti hierarchia felső régiói is torzultak, hiszen míg 2000-ben a versenyszférában tevékenykedő cégek igazgatói átlagosan hétszeresét keresték a minimálbérnek, addig idén négy és félszeresét. Viszont ezeken a szinteken történik meg leghamarabb a bérkorrekció” – mondják a kutatók. „A vállalkozási szférában átlagosan 53,7 százalékos alapbértöbblet kellene ahhoz, hogy a 2000. évi munkaköri arányokat helyreállítsák. Jóllehet a nagymértékű minimálbér-emelés mérsékli a hazai kereseti egyenlőtlenségeket és segít felzárkózni az európai kereseti szinthez, a vállalkozások többsége a minimálbér-növelésnek megfelelő mértékű – vagyis 25 százalékos – alapbéremelést nem tudja végiggyűrűztetni munkaköri hierarchiáján. A munkahelyi bérarányok ily módon bekövetkezett nivellálódását az érintettekkel akkor sem lehet elfogadtatni, ha egyébként az emeléssel egyetértenek; a munkavállalók elvárják, hogy a korábban kialakult bérelőnyük megmaradjon.” Olvassuk ki a sorok közül kiharsanó üzenetet: egy ilyen nagyarányú béremelés „nivellálná” a bérezési viszonyokat; jobb tehát meggondolni ennek lépéseit. Illetve: egy ilyen emelés – amely az önkormányzati választások előtt mindenképp betartandó politikai ígéreten alapszik – hosszú évekre stagnáló helyzetbe hozná a fizetéseket; talán még a néhány százalékos évenkénti kötelező emelésekre sem futná…

Ismétlem: talán tévedtem egy félrehallott információban; bár arról nem vagyok meggyőződve, hogy nem szándékos ködösítés-e…? Mindegy – bocsánatot kérek. Mert mi – ne hazudjunk. Ismétlem: legalább mi – ne hazudjunk. De figyeljünk oda állításaikra és magyarázataikra…

Torday E. Kornél

Vissza a kezdőlapra