Manyikáék markában
Azon tűnődöm, szólt Csattan Pál, miközben az unicumot lágy mozdulattal beletöltötte pohár barna sörébe, hogy jár-e állami vagyonfelügyelet a nem állami tulajdonnak is? Konkrétan az ingatlanpiacra gondolok, amely, ugye, magántulajdonok adás-vétel-cseréjén alapszik – de az ott kialakuló átlagárak az ország, az állam gazdasági képét formálják. Ha látványosan zuhan az ingatlanok értéke, abból arra is következtethet valamely elemző, hogy mind jövedelmében, mind ingatlanviszonyaiban szegényedik, értéktelenedik az ország vagyona…Tudja: nem a levegőbe beszélek. De nem értek hozzá, azért mesélem – hátha maga jobban át tudja látni. Van nekem egy öröklakásom. Az OTP harmincegymillió forintra értékelte – és adott rá négymillió jelzálogot. Többet is kínált, de mi csak ennyit vettünk fel. Úgy esztendő múltán kellett volna egy kis kiegészítés – és ekkor kezdődött valami nagyon érdekes…Az ember lát mindenféle hirdetést. Vette észre: mennyire elszaporodtak a hitelnepperek? BKV-ellenőrből talán még mindig több van – de rendőrből jóval kevesebb… Újságban, interneten, vagy akár a Garay téri közértre kiragasztva olvashatjuk: „Jelzálog terhelt ingatlanra is”. Mellette egy mobiltelefon száma. Lássuk, gondoltam, és megismerkedtem Manyikával. Két hét alatt elintézzük, ígérte, majd körülbelül annyi személyes dokumentumot kért hozzá, amelynek a felével már új személyit lehet kiváltani, s amelyek legfeljebb ha abban különböznek a c-tipusú átvilágítástól, hogy a szomszédaimat nem kérdezik meg… A lényeg: négy hét után érkezünk az érdemi részhez. A külföldi bank értékbecslője szerint (aki közel kétórás terepszemlét tartott, amelynek nagyobbik felében elmesélte, hogy csak néhány hónapja jött haza, s hogy milyen ocsmány népek laknak itt, bezzeg a németek. Hogy itt senki sem akar dolgozni, úgy en block elblicceli az egész ország az életét. Mellesleg „lekáderezett” – kire szavaztam, mit gondolok az új kormányról, satöbbi…) Majd másfél hét múltán írásba foglalta: az ingatlanom húsz, de inkább tizennyolcmilliót ér. Ebből lejön húsz százalék „menekülési útvonal”, s a hitel összege a maradék harminc százaléka lehet. Amelyből viszont az első pillanatban vissza kell fizetnem a korábbi jelzálogot – mert csak egy tartozás lehet. Értelmetlen…De van másik mobiltelefonszám is, amelyen szintén Manyika jelentkezik. Vagy Jolika, Marcsika, Terike. Egy másik külföldi bank szolgáltatását preferálják – de az első lépések ugyanazok. A kért dokumentumokból talán csak a harmadiziglenileg visszamenő keresztlevelek bemutatása nem szükséges. Elsőre… Majd megérkezik a bank által kijelölt értékbecslő véleménye: az ingatlanom forgalmi értéke huszonegymillió forint. Több, mint az előbbi, hunyorít rám Csattan Pál, csak tudja, mi az érdekes? Hogy nem is találkoztam vele. Nem is járt bent a lakásban. Nem is akart, hiszen fel sem hívott. Lefényképezte az utcáról az épületet, és úgy, kívülről, értékbecsülte az épület huszonkét lakása közül az egyiket. Ügyes…Az egészben számomra az az érdekes, kortyolt sörébe Csattan Pál, hogy lássak-e ebben (és a másoktól hallott, kísértetiesen hasonló példákban) egy összeillő tendenciát, vagy sem. Mert arról van szó, hogy hiába születtek a kedvező kamatozású lakáshitel-konstrukciók. Az emberek többségének még a beugróhoz elegendő készpénztartaléka sincs. Elkezd jelzálogban gondolkodni – és a két-három százalékponttal alacsonyabb kamatokat ígérő külföldi bankhoz fordul. Amely – a Manyikák és Jolánkák révén – pillanatok alatt mindent megtud róla, talán még a vércsoportját is. (Hiszen – mellesleg – életbiztosítást köttet vele, amelynek a bank a kedvezményezettje, hiába van már annak a szerencsétlen hitelfelvevőnek vagy három-négy másik életbiztosítása is…) Majd kiküld egy általa foglalkoztatott értékbecslőt, másokét nem fogadja el, s ezzel – mellesleg – kétségbe vonja nagyon sok, az ingatlanpiacon engedélyekkel működő, értékbecslő cég szakmai hitelességét. Végül kihoz egy olyan forgalmi értéket, amely harminc-negyven százalékkal alacsonyabb mind az OTP számainál, mind a környéken amúgy „forgalomban lévő” négyzetméterre vetített áraknál. Ismétlem: úgy, hogy az egyik esetben nem is járt a lakásban…Nem akarok én összeesküvés-elméleteket gyártani, legyintett. Csak elgondolkodtam… Ha az ilyen és ehhez hasonló esetek százezrével fordulnak elő az országban, akkor ez a trend befolyásolja – lenyomja – az árakat. Akkor, amikor a lehetőségek végre megpezsdíthetnék az ingatlanpiacot - a külföldi bankok egy hajszállal alacsonyabb kamatokat kínálnak, ám a csak általuk foglalkoztatott értékbecslők segítségével egy tömött copfnál hatszor vastagabban leértékelik az ország vagyoni helyzetét, állapotát is tükröző ingatlan-piacot. Miközben arra várunk, hogy az „uniós csalatkozás” után fellendül lakásaink piaci értéke – a fenti módszer segítségével a bankok addigra egy felére értékelt piachoz jutnak, sőt, teremtenek azt. Mi lenne, nézett rám Csattan Pál, ha a bankok például nem saját körben alkalmaznának értékbecslőket, hanem az állami vagyonfelügyelet szakvéleményeit kellene elfogadniuk? Akkor is ennyire nyomulnának vajon a hitelpiacon…? Erre azért kíváncsi lennék, szólt, vagy inkább már csak motyogott…

Tamási Orosz János

Vissza a kezdőlapra