Üzenet a jövendő magyar kormánynak

A Magyarok Székelyföldi Társasága a több mint hétszázezres székelység életérzését kívánja most megfogalmazni, hogy biztatásul szolgáljon abban a küzdelemben, amelyet a Fidesz–Demokrata-Fórum Kormányzata folytat egy gyarapodó, sokasodó, erős, független és szabad haza megteremtéséért, amely az idegenbe szakadt és az országban élő magyarok közös otthona lesz itt a Kárpát-medencében.

Ebben a megfogalmazásban egyszerre benne van a biztonság, a remény és az óhaj. Igaz, hogy a 20. század különösen próbára tette a magyarokat, de a túlélés megerősített bennünket. Az is igaz, hogy nekünk itt Erdélyben még túl kell élnünk egy-két demokráciát és kulturált közéletet, hogy révbe juthassunk. Ehhez kell a hit, a remény és az a meggyőződés, hogy az embernek célja a szabadság, és hogy ez végül is sikerülni fog.

A Csíkszereda közeli Csíkpálfalva kicsi főterének közepén, ahogy azt Ferencz Imre újságíró megjegyzi, immár hatvan éve egy szomorú arcú öreg honvéd kétméteres, cementbe öntött szobra áll. A talapzaton ott van az első és második világháborúban elesett hősi halottak névsora. Hogy hősöknek menynyire voltak hősök, nem tudom. A szobrot sem nevezik hősök szobrának a faluban. Egyszerűen csak Szobor. Csak egy biztos, hogy ezek az emberek a magyar hadseregben a magyar hazáért, magyarokért pusztultak el Európa harcterein. Vala-mennyien, mind az ötvenketten a kétszáz házas kicsi faluból. A honvédszobor alatti főtalapzaton a székely jelképek, a Nap, a Hold s a csillagok között bárányfelhőnyi folt látható, mint egy hatalmasodó, üszkösödő seb. E folt helyén eredetileg egy piros-fehér-zöld alapozá-sú szöveg volt az ezeréves Magyarországról. Az írás, amit erre a domborműre írtak, így szól: „Így volt, így lesz. "A nemzeti színű dombormű felett eltelt a négy év, és jött a felszabadulás, vagy ahogy nálunk mondják, a második román világ. A Szobor maradt, de a domborművet el kellett tüntetni. Levakolták. Szinte hiába, mert a vakolat évente lemállott, és újból előtűnt a dombormű. Ez azért, mert a levakolás előtti éjszakán zsírral kenték be a falu legényei. Ezért kellett szinte évente újravakolni.

E művelet által egyre nagyobb lett, egyre hatalmasabbá vált e folt, és mint a sebhely, terjed. De ott van mélyen a cementhabarcs alatt, amit hiába takarnak el, mert mi tudjuk, hogy ott van, és ott lesz mindig. És ott viseli minden székely-magyar bent a lelke mélyén, és ezek a szimbólumok, ezek az üzenetek a legbensőbb, legszemélyesebb titkainkhoz tartoznak. Még a halálraítéltnek is emberi joga hinni, hogy van esélye az életre. Ez a hit élteti, és segíti elviselni a rászakadt bajt.

A közel nyolcszázezres székely-magyarság miért ne hinne abban, hogy a kialakult helyzet igenis megváltoztatható.
Ehhez kell nekünk továbbra is egy olyan Magyarország, amelyre felnéz a világ, és amelyre minden magyar büszke, bárhol is éljen a világon. Ezt a Magyarországot csak egy összmagyarságban gondolkodó kormányzat képes megteremteni, olyanok, akik akár az ál-mokban is hisznek, és bíznak a határmódosítások nélküli nemzetegyesítésben. Elegünk van már az olyan politikusokból és pártokból, akik csak pár millió és nem tizenöt millió magyarban gondolkodnak, akik minden más nemzet érzékenységére figyelnek, csak a miénkre nem, akik vigyáznak arra, hogy nehogy megsértsék a Beneseket, Meciárokat és Vadim Tudorokat, miközben sietnek elárulni saját kormányfőjüket, azokból, akik az internacionálé szellemében írt magyar történelmen nevelkedtek fel, amelyben vajmi kevés szó esett Erdélyről, a Felvidékről vagy más elszakított részekről, akik ma is ellen-forradalomnak nevezik az 1956-os szabadságharcot, akik nem bíznak a jövőben és varjak módjára kárognak, ha olimpiáról, Széchenyi-tervről, Bozsik-programról, Nemzeti Színházról vagy kedvezménytörvényről hallanak.

Nekem nem azért kell a magyar igazolvány – mondta egy székely atyafi –, hogy a magyarságomat bizonyítsam, vagy valamilyen kedvezményt kapjak, hanem azért, mert ma-gyar vagyok. A választásokon mi nem vehetünk részt, de gondolatban mindnyájan a jövőre szavazunk. Ez adjon erőt mindnyájuknak a győzelemre. Mert nekünk már veszíteni többet nem lehet.

BEDER TIBOR
a Magyarok Székelyföldi Társasága elnöke

Vissza a kezdőlapra