Szigorúan Titkos

Magyarországot kétségtelenül megrázta a hír: az ország miniszterelnöke SZT tiszt volt. A sebtiben elvégzett közvélemény-kutatás arról szólt, a nagy többség nem akarja, hogy emiatt tázozzék hivatalából. Az idő haladtával, főleg mióta ő maga is beismerte, hogy valóban tagja volt a titkos rendőrségnek, s mióta megpróbálta ezt a dolgot dicsőségnek és nem szégyennek feltüntetni, árnyalódik a kép. Nemcsak magától. A közvélemény formálásnak legalább három iránya van:
A kormányhoz közelállók mintha fel akarnák hígítani a történetet. Ne Medgyessy ügy legyen, hanem ügynök ügy, titkosszolgálati ügy.
Egy másik szálon arra törekednek, hogy ne magyar ügy legyen, hanem közép-európai.
A polgári oldal a zsarnokság irányából közelíti a kérdést: lehet-e a nemzetet a zsarnokság hatalmi gépezetén belülről szolgálni?

Ma még nem jósolható meg, hogy mi lesz a vége a dolognak. A külföldi példákra azonban érdemes figyelni. Lengyelországban már távoznia kellett egy volt KGB ügynöknek…

1987 áprilisában, - ahogy a HVG cikkírója beszámol az esetről - a kelet-németországi Greifswaldban a lakás konyhájában üldögélve a család két barátja – szüleinek tudtával és együttműködésével – beszervezte a 15 és fél éves Angela Marquardtot. A beszervezők közölték, hogy a kislánynak a látogatásaikról soha senkinek nem szabad beszélnie, s ha véletlenül az utcán találkoznának, tegyen úgy, mintha nem ismerné őket. Így lett Marquardt, aki ma képviselő a német parlamentben, még kiskorúként a hírhedt állambiztonsági minisztérium, a Stasi informátora.

Marquardt persze állítja, senkinek sem ártott. Németországban, akiről kiderül, hogy az NDK állambiztonsági szolgálatának munkatársa, eseti informátora volt, az nem kerülhet állami alkalmazásba, még takarító sem lehet a parlament épületében – de képviselő minden további nélkül. A Stasi-múlt sem az aktív, sem a passzív választójogot nem korlátozza.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős,

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Radnóti Miklós

A magyar olvasó érdeklődéssel várja, hogy mi lesz a történet vége. Azt mondani sem kell, hogy Marquardt ma is a kommunista utódpártot képviseli. Túléli-e ezek után az őszi választásokat? Mit tesznek Schröder szociáldemokratái, ha esetleg rászorulnának a poszt-kommunista szavazatokra? Pár hónap múlva okosabbak leszünk.

Marquardt nem először szerepel a sajtó hasábjain. Már 1997-ben is érdekes per folyt ellene. Azzal vádolták, hogy honlapján szerepeltet egy olyan hivatkozást, amely terroristák számára nyújt gyakorlati ismereteket. Felmentették, mert a link kitevésével még nem követett el semmit. A törvényellenes terrorista honlap tőle független, ráadásul a hivatkozást Marquardt előbb helyezte el, mint ahogy a kifogásolt terrorista-képző gondolatok azon megjelentek. Mégsem tekintjük Marquardot az internetes szólásszabadság hősének. Nem hős ő, hanem áldozat, bár a jelek szerint nem undorodott meg beszervezőitől.

vissza Vissza a kezdőlapra