Járt-e nálad Gábriel?
Drávai István második kötetét, amelynek bemutatója november 29-én, pénteken 16 órakor a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum dísztermében volt, a történelmi egyházak soproni vezetői ajánlják az olvasónak.
Horváth Imre városplébános: „Ez a könyv bátorítson mindannyiunkat, hogy a Szentírás gazdag és tiszta forrásából egyre gyakrabban merítsünk. Szolgálja ez a könyv életünk megújítását, hogy a bibliás családok által megújuljon hazánkban egyházunk és az egész magyar társadalom".Mivel a könyv eredetileg a világhálóra szánt írásokat tartalmaz, megpróbáltuk megkeresni azokat. Talán nem pont ugyanazt találtuk meg, de az alábbi írást mindenképp aktuálisnak látjuk bemutatni. A könyvet az Internettel nem rendelkezőknek az Internet-Sopron Egyesület adta ki. A KÉSZ soproni csoportjának oldalán több Drávai írás is található, szeretettel ajánljuk olvasgatásukat.
Zügn Tamás evangélikus lelkész: „A szerző gondolatgazdag, mesterien megfogalmazott anyaga minden mondatában saját életünk, hitünk elevenedik meg. Egyértelműen kiderül a szerző katolikus háttere; gondolkodásmódja, mondanivalója azonban felekezetfölöttivé, általánosan keresztyénné teszi a teljes munkát, melyet nagy haszonnal forgathatnak protestáns hívek is".
Vladár Gábor református lelkipásztor: „A szerző titka most is egyszerű: meditál és meditációra késztet. Beszélget velünk, olvasóival, kérdez, összefüggésekre mutat rá, és ami fontos, komolyan vesz minket. A munka a keresztyén élet mindennapos gyakorlatához kíván elsegíteni. Éppen ezért kívánatos volna, ha egyéni és családi áhítatok vezérfonalává lenne minél több otthonban. D. Hoffer Erzsébet letisztult vonalvezetésű illusztrációi megint sokakat gyönyörködtetnek majd és segítenek Isten igéjének mélyebb megértésében".
Dr Drávai István
Puer
natus est pro nobis
„Gyermek
született miértünk.” - énekeljük karácsonykor. Szeretjük idézni az evangéliumi
részt, újra és újra megdöbbent 
mondanivalójának
gazdagsága: ”Úgy szerette Isten a világot…”, hogy gyermeket adott nekünk.
Nem felnőttet, mert aki akként csöppen bele világunkba, a torzulások máris
elrettentik – túl szilárd a saját képére formált világkép, el sem
képes fogadni minket. A gyermek befogadóképessége csaknem határtalan. Valahol
máshol keresi a lényeget, a meghatározót, mintsem a külső máz, a jólfésült
frizura, a „dögös” megjelenés. Másra csillan a szeme és mástól fordul el.
Gyermek született minékünk, Őt mutatta fel
Isten a csillag alatt, annak fényében, hogy lássuk és hogy ő is lásson
minket. Ne maradjanak a sötétben torzulásaink, mert ő másként nézett ránk.
Az elveszetteket látta bennünk. Igen, az elveszett bárányokat és az elvesztésre
ítélteket egyaránt. A gyermekszem átható csillogására volt szükség, hogy
áttörjön a világ torzításain, az emberek művén, hogy megcsillanhasson a
felszín alatt az az isteni szikra, amiért érdemes embernek lenni.
Hogyan rögzülhetett benne ez a kép, hogy
a golgotai szenvedés sem tudta kitörölni a meglátottakat ?
Adj, Uram karácsonyra gyermeki szemet és
látásmódot mindannyiunknak, mert túl könnyen maradunk meg a felszínen,
és csetlünk-botlunk azokon a nevetséges torzulás- buckákon, amelyen a
gyermek nevetve átrepül.
