Ember és természet

etikai megfontolások

 

A XX. század hihetetlen technikai fejlődése azt a látszatot keltette, hogy az ember ura a természetnek. Ám egyre többen vélik: lépéseink inkább ártalmasak, mint hasznosak. Ha nem is terjed elég gyorsan a „zöld” gondolat, - ennek éppen bizonyos túlzások megjelenése az oka - kétségtelenül divattá lett. Sok olyan dolog van, amelyet technikai szempontból minden további nélkül meg lehet tenni. Nincs akadálya például annak, hogy bizonyos anyagoknak a bőrünkre juttatása céljából azokat nyomás alatt egy fém tartályba helyezzük, hogy abból egy ránk hatást nem gyakorló gáz segítségével bármikor finoman porítva a testünkre permetezhessünk. Ha a termék sikeres, és óriási tömegben kerül a piacra, kiderül néhány látszólag apró, de fontos következmény. Az anyagok porlasztására felhasznált gáz károsítja a Föld ózon pajzsát, ezáltal erősebb lesz az UV sugárzás, gyorsabb a napfényen való „leégés”, nő a bőrrákok száma. Amíg a törvényhozás nem ismeri fel az ilyen veszélyeket, nincs jogi akadálya, hogy gyárak tömege termelje, kiterjedt kereskedelmi hálózat értékesítse a veszélyes terméket. A részvényesek gazdagodnak, az alkalmazottak megélhetéshez jutnak, de mindannyian érezzük: törvényes tiltás hiányában sem helyes, ami történik. Ugyanis nemcsak az a hatás következik be, amire számítottunk. Felelősek vagyunk ezekért, s ha valaki érvényesíti ezt a felelősséget, gazdaságilag összeomolhat az egész vállalkozás. Mindez elkerülhető, vagy legalább csökkenthető, ha az érintettek nem várnak törvényi tiltásra, hanem önként korlátozzák magukat. Aki így tesz, etikusan jár el.

A zöld eszmék apostolai a keresztyénség erkölcsi elvárásaihoz nagyon hasonló ökológiai elvárásokat támasztanak velünk szemben: meg kell vizsgálnunk személyes felelősségünket, és gyökeresen meg kell változtatnunk életmódunkat.[i]

 

Jogos és lehetséges

A lehetséges lépések halmaza mindig nagyobb, mint a jogosan megtehetőké, hiszen a jog korlátokat állít elénk. De – amint az az előbbiekből is látszik – az etikus lépések száma még kisebb. Az emberek egy része nehezen viseli a korlátokat, és rendre átlépi az etika sőt a jog állította határvonalakat is. A XX. század a haladást, a technikai fejlődést eleve jónak tekintette. Ám bizonyos felfedezések – leginkább látványosan talán épp az atombomba – átalakították gondolkodásunkat. Az, hogy a tudományos-technikai haladás következményei új kihívásokkal járnak együtt, hogy a technikai "haladás" nem önmagában vett érték, azaz új nem feltétlenül azonos a jóval, abban ma már messzemenő konszenzus van[ii].

A jog korlátai

Az ember szabályokkal védi magát és közösségét. (Munkavédelem, gyógyszerek biztonsága) Ezek a szabályok – feltéve, hogy korszerűek – a mindenkori tudásunk alapján állítják fel a veszélyesség korlátait. A jog azonban a dolgot természete szerint mindig valamelyes késében van. Az lenne a célszerű, ha az előre látható bajok elkerülését is szolgálná, de ez többnyire az etika feladata marad.

 

Megtapasztalt károk

Sajnos a XX. században nemegyszer kiderült, hogy még minden szabály pontos megtartása sem óv meg a tragédiáktól: A Thalidomide története jó példa erre. Ezt a gyógyszert altatónak szánták, mégpedig elsősorban olyannak, amelyet biztonsággal használhatnak az áldott állapotban lévők is. Elvégeztek minden vizsgálatot, s minden adat alátámasztotta a várakozásokat. Piacra dobták, s pár hónap múlva jött a nem várt tragédia: sorozatban végtaghiányos gyermekeket szültek azok, akik éltek a felkínált lehetőséggel. A gyár kezdetben elhárította a felelősséget, de végül a bíróság megítélte a kártérítést. A sérültek már felnőttek, némelyikük megoldotta az életét, már unokák is vannak. De ki mérheti fel mindazt az emberi szenvedést, amit az eset okozott? Érdekesség, hogy ennek a veszélyes szernek –mint később kiderült – vannak jó tulajdonságai is és más korcsoportban, más esetekben gyógyszerként is használhatónak látszik. Az eset jól mutatja, hogy a jogszerű lépések még nem feltétlenül biztosítják a veszélytelenséget. Egyre szigorúbb eljárások kikövetelésével folyton növelnünk kell a biztonságot, minden olyan területen, ahol az ember beavatkozik a világ dolgaiba. Ilyen egyébként minden emberi tevékenység, mert nem izoláltan, hanem a környező világgal együtt és abban bent élünk.

Óvatosság

A keserű tapasztalatok után sok híve van a jobb félni mint megijedni elvnek. Ha ez általános lesz, a „haladás” fékeződik, de biztonságunk növekszik.

Ma e tekintetben a világ megosztott: pl. génmanipulálás. Miközben Amerikában és máshol többszázezer hektáron termesztenek genetikailag módosított növényeket az Európai Unió egyes országaiban ez tilos és ugyancsak tilos ilyen élelmiszert árulni. Magyarországon egyelőre genetikailag módosított növényeket szabadföldön nem termesztenek, genetikailag módosított növényeket csak kísérleti jelleggel állítanak elő. Itthon a géntechnológiát ellenző és pártoló szakemberek között elég korlátozott párbeszéd folyik[iii].

 

Közgazdasági megfontolások

Döntéseinket azonban nemcsak a jog és az erkölcsi megfontolás korlátozza. Nagyon gyakran közgazdasági tényezőkre hivatkozunk.

A közgazdasági elemzés végeredményét nagyon befolyásolja az, hogy milyen időtávra készül. Ha az, amit létre akarunk hozni, károsítja a környezetet, akkor tudnunk kell, hogy a környezeti károkért előbb utóbb valakinek fizetnie kell. Ha tehát hosszabb távra készítünk számításokat, több beruházás lesz ráfizetéses, mint gondolnánk. Az ezzel a témakörrel – mely a fenti leegyszerűsítésnél természetesen jóval bonyolultabb – a közgazdaságtan egyik újabb ága foglalkozik: az ökológiai közgazdaságtan. Ez a fogalom jól megismerhető - többek között - Peter Söderbaum: Értékek, ideológia és politika az ökológiai közgazdaságtanban című tanulmányából ismerhető meg. Elolvasását mindenkinek ajánljuk[iv], aki érdeklődik a téma iránt.

Fontos fejlemény, hogy újabban a gazdasági élet – önérdekétől vezetve – az etikai normák, (ideértve például a környezetvédelmi szempontokat is,) érvényesítése irányába fordul.  „A közönség, a fogyasztók és az ügyfelek manapság már sokkal jobban értesültek, mint azelőtt. Számos statisztika bizonyítja, hogy a fogyasztók azokat a vállalatokat részesítik előnyben, amelyekben megbíznak, abból a szempontból, hogy az adott vállalatok becsületesek és megfontoltak, hogy a megfelelő alapvető értékeket képviselik, hogy etikusak. Ezt látni lehet az etikai befektetések iránti növekvő érdeklődésen is. – mondta László Ervin.[v]  Arra a kérdésre, hogy „Ki segít megközelítenünk az új értékeket, az új etikát, az új szemléletmódot?” a következőt felelte: „Az embert nem kell tanítani - az embernek tanulnia kell. Tanulni azt jelenti, hogy beszerezzük a szükséges információkat, hogy szembesülünk az új szemléletmódokkal, hogy kialakítjuk magunkban a valóság új képét. Ezt bárki megtanulhatja, ez nem olyan nehéz. Az új évezred ennek az új szemléletmódnak az évezrede lesz - vagy pedig egyáltalán nem lesz új évezred.”

 

Uralkodni és kihasználni

Az ember magát a Föld kiemelt lényének, mondhatni uralkodójának képzeli. Pedig keresztény gondolkodók is tudatosítják, hogy nem helyes a Szentírás azon szavait, hogy menjetek hajtástok uralmatok alá a Földet, oly mértékben szó szerint értelmezni, hogy mindennapi munkánk során ne kellene semmire tekintettel lenni. Sőt épp a zsidó-keresztény hagyomány mutat rá arra, hogy az ember ugyanúgy teremtmény, mint az élő vagy akár az anyagvilág. Az uralom alá hajtás „parancsa” mellé érdemes mellé tenni a porból vagy és porrá leszel figyelmeztetést is. A környezetvédelem etikai vonatkozásairól így szól Farkas Péter Fenyegetett jövőnk védelmében című könyvében:

„Korunk környezeti-ökológiai válságának leküzdése elsősorban politikai feladat. A környezet és természet védelméhez -- mind országos, mind globális szinten -- elsősorban megfelelő törvényekre és előírásokra, valamint ezek szigorú megtartására; ha kell, kikényszerítésére van szükség.

Ám a környezeti problémák jogi és politikai megoldása csak akkor lehet eredményes, ha összhangban van a jogi és politikai normáknak alávetett emberek erkölcsiségével. Ezért nem felesleges feltárni az ökológiai válság erkölcsi vonatkozásait és felvetni a kérdést, hogy nincs-e szükség a környezeti problémák megoldásához erkölcsi megújulásra is.

Sokan azt tartják, hogy a mai válság fő oka épp a zsidó-keresztény vallás és erkölcsi hagyomány antropocentrikus szemlélete; amely szerint a teremtés központja az ember, minden az emberért van, s az embernek az a dolga, hogy uralkodjék a természet fölött. Azaz épp a dominum terrae, a Föld feletti uralom bibliai parancsa: ...,,töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá: uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog'' (1 Móz 1,28). Mert a természet feletti uralomra törekvő ember csak a saját érdekeire és szükségleteire van tekintettel -- mondják egyes öko-filozófusok --, ezért elhanyagolja a többi teremtett lény igényeit, és szűklátókörű, emberközpontú önzésével tönkreteszi a természetet.

Ezzel szemben úgy véljük, hogy a környezeti válság oka nem a keresztény antropocentrizmusban gyökerezik, hanem abban, hogy a modern társadalmak és gazdaságok működésében vajmi kevéssé érvényesülnek a zsidó-keresztény hagyomány erkölcsi elvei. A környezeti válságba torkolló modern tudományos, technikai és gazdasági fejlődés maga is terméke annak a szekularizációs folyamatnak, amelynek során az európai kultúra kezdett leválni a kereszténységről[vi].”

Az ember uralkodója vagy része a természetnek? – tehetjük fel a kérdést. Akik elvetik az ember kiemelt szerepét, felvetik például azt is, hogy szabad-e az embernek saját jobb sorsa érdekében állatokon kísérletezni, illetve, hogy ezen kísérletek során minden megengedhető-e, avagy szükség van a lehető legkíméletesebb, fájdalommentes, de költségnövelő megoldásokra. Vannak, akik az állatokon való kísérletezést a tudomány szégyenének tekintik.[vii] (Mások visszásnak találják, hogy az állatok védelmében mindig akad felszólaló, az ember érdekében alig.)

Létünkért való felelősség

Amikor a saját létünkre gondolunk, hozzá kell értenünk a jövő generációk létét is, hiszen ők leszármazottjaink, akik elől nem helyes elvenni az életteret. Ha rájuk is figyelünk, végig kell gondolnunk tetteink következményeit. Azt viszont könnyű mondani, hogy minden ember felelős saját tetteiért. De kinek? Van törvényes felelősség, ha ezt sértjük, akkor az igazságszolgáltatással kerülünk összeütközésbe. Máskor az etika szab határt.

Törvényes

A XX. században egyre határozottabb lett az a vélemény, hogy az emberiség felelős a világ állapotáért, s nem tehet olyan lépéseket, amelyek a jövő generációk életkilátásait nehezítik.  Ennek a felismerésnek gyakorlat következményeként a fejlett országokban megszülettek a környezetvédelmi törvények. Magyarországon ez a törvény a Horn kormány nevéhez fűződik, s nagy érdeme, hogy alapvetően szakmai alapokon áll, nem is támadták érdemben a polgári oldalról sem. [viii]

Etikus

Gyakori panasz napjainkban, hogy ami jogszerű, még lehet etikátlan. Így a jog gyakran sérti igazságérzetünket és gyakorta a tehetetlenség érzetét sugallja felénk. Ám, ha a törvények előírásai egyben etikusak, akkor is maradhatnak nyitott kérdések, amelyekben a tételes jog nem igazít el. A helyes magatartás kialakításában tehát a jogon túli, annál szigorúbb etikai normákat is figyelembe kell venni.

Természet és világegyetem

A természet és az ember kapcsolatáról gondolkodva megérezzük saját kicsinységünket.

Kiszolgáltatottan

A természeti katasztrófák idején – s az elmúlt évek árvizei itt Közép-Európában is megismertették velünk ezt az érzést – az ember először kiszolgáltatottságát érzi meg. Hamarosan azonban megpróbál úrrá lenni a helyzeten, s a vész múltán elgondolkodik: mi lehetett a baj oka. Napjainkban egyre többször vetik fel, s nem alaptalanul, hogy némely meglepő természeti katasztrófának bizony maga az ember lehet az egyik kiváltó tényezője[ix].  

A végtelen korlátai

A világról gondolkodva a reflexszerűen felmerülő szó az örök és a végtelen.  A keresztény tanítás ugyan a világ örök létét soha nem ismerte el, a modern ember azonban nem sokat tudott kezdeni a teremtés fogalmával.  A tudományos fantasztikus történetek mintha el is altatnánk figyelmünket, hiszen folyton felvetik annak a lehetőségét, hogy nagy baj esetén az emberiség átköltözhet valamely jobb feltételeket kínáló bolygóra. Érdemes azonban távol tartanunk magunktól ezeket a megalapozatlan ötleteket, s közben figyelhetünk azokra a tudományos eredményekre is, amelyek nemcsak azt mondják, hogy világunk keletkezett, hanem azt is megsejtik, hogy mikor. Nehezen felfogható időtávról van szó: 12-14 milliárd évről[x].

 

Környezetünk védelme - Bolygónk jövője

A civilizációs társadalmakat érintő válságok sorozata a XX. század második felében az ember és a természeti környezet közötti konfliktussal bővült. A természet és az ember alkotta művi világ (technológiai, gazdasági rendszerek) kapcsolatában súlyos zavarok támadtak. Egyre határozottabb a felismerés, hogy a nem megújuló nyersanyag- és energiaforrások kimerülhetnek, a természet hulladéktűrő képessége pedig nem korlátlan. Kérdés, a visszaélés az erőforrások használatával milyen mértékben fosztja meg a jövendő generációkat az elfogadható emberi létezés lehetőségétől.[xi] 

A környezeti válság megoldásának központi kérdése az ember helyes önértékelése, az, hogy tud-e szabatos választ adni rá, hol a helye a mindenségben és a történelemben[xii].

Elmélyedt, etikai szemléletet kell kialakítanunk. Ehhez megfelelő háttérismeretek kellenek, s az, hogy olvasmányaink sorában a környezetvédelem megfelelő súllyal szerepeljen[xiii].  

A környezettel való bánás etikájának elsajátítása nem kis feladat egy alapvetően nem etikus társadalmi környezetben. Áttörést talán csak egy új generációtól remélhetünk. Az ő nevelésük viszont különlegesen képzett tanári kart tételez fel, hiszen ezen a területen számíthatunk talán a legkevésbé az otthonról hozott minták és az iskolában tanultak harmóniájára. A pedagógusok munkáját a  Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia kialakítása segíti[xiv].

[i] ifj. Kézdy Pál: A természetvédelem alapelvei.  Hang, 1997. május. http://www.lutheran.hu/ujsagok/hang/h040300.htm

[ii] Molnár László: Az etika szerepe a technikai fejlődésben. Magyar Tudomány 2001/5-6. szám.

[iii] Egy ilyen párbeszéd elolvasható a http://www.radio.hu/tudomany/forum/forum_musorok_020322.html letöltésével

[iv] Peter Söderbaum: Értékek, ideológia és politika az ökológiai közgazdaságtanban. Letölthető az alábbi címről:  http://korny10.bke.hu/kovasz/kov7/s_baum.html

[v] Thomas Pfister interjúja a Handelszeitung 2000. november 15-i számában.

[vi] Farkas Péter: Fenyegetett jövőnk védelmében. In: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

[viii] A törvény teljes szövege hozzáférhető az interneten: http://www.complex.hu/kzldat/t9500053.htm/mun_3.htm

[ix] Érdemes elolvasni erről Magyari Lajos gondolatait: http://www.3szek.ro/020816/mahol.htm

[xi] Ld. http://www.kfki.hu/~cheminfo/TermVil/tv2002/tv0203/papp.html Papp Sándor : Társadalom–gazdaság–természet A civilizációs társadalmak egyensúly nélküli hármassága

[xii] Carl Friedrich von Weizsäcker: Megérett az idõ (http://bocs.hu/eletharm/idoer/mi-16.htm)

 

S

vissza Vissza a kezdőlapra