Oktatási Minisztérium
Tisztelt Miniszter úr!
Köszönöm levelét, amelyet személyesen még nem vehettem kézhez, ám annak tartalmáról a távirati iroda jóvoltából már értesültem. Köszönöm, hogy megosztotta velem véleményét annak ellenére is, hogy érdemben nem minden kérdésemre kaptam választ leveléből.
Tisztelt Miniszter Úr!
Örömmel olvastam szavait, amelyekkel a polgári kormány drogprevenció terén végzett munkáját és annak eredményeit méltatta. Őszinteségében azért sincs okon kételkedni, mert az Oktatási Minisztérium ezeket a programokat a legjobb tudomásom szerint folytatni kívánja, bár kétségtelen, hogy ez a jövő évi szűkös költségvetés miatt nem lesz könnyű feladat.
Ezek alapján nehezen tudom értelmezni azon véleményét, mely szerint az előző kormány drogpolitikája "megbukott", hiszen éppen az Ön dicsérő szavai bizonyítják, hogy a polgári kormány komoly eredményeket ért el e probléma kezelését illetően. Másfelől az állítását statisztikai adatok is cáfolják.
A polgári kormány 1999-ben módosította a Büntető törvénykönyvet. A törvénymódosítás vitája során néhányan azzal riogattak, hogy több tízezer fiatalkorú diák jut majd börtönbe. Az eltelt időszak nem igazolta ezeket a sötét jóslatokat. 2000-ben és 2001-ben összesen hat fiatalkorút ítéltek börtönbüntetésre, akik azonban mindannyian terjesztők is voltak.
A polgári kormány azonban - ahogyan azt Ön is elismerte - nem csupán a büntetőjogi szabályozást szigorította, hanem nagy hangsúlyt fektetett a megelőzésre is. Felvilágosító kiadványokat juttatott el a közoktatási intézményekbe, olyan iskolai drogkoordinátorok képzését indította el, akik ma az intézményekben zajló megelőzési munkát irányítják, továbbá pályázatot írt ki középiskolák számára a hatékony drogmegelőzés érdekében.
Nem hiszem, hogy a jelenlegi kormánypártok rossz cél érdekében terjesztették be módosító javaslatukat. Azt azonban világosan látom, hogy három évvel ezelőtti érvelésük foglyai: a tények, a működő bírói és ügyészi gyakorlat ellenére korábbi alaptalanul riogató álláspontjukhoz ragaszkodnak. Természetesen, mint majd minden e kérdésben megszólalónak, Önöknek is van valami igazuk, hiszen valamennyien egyetértünk abban, hogy segíteni, védeni kell azokat, akiket megtévesztettek. Ám ezt nem a dílerek számára is kibúvót nyújtó kiskapuk megteremtésével lehet elérni, hanem azzal a felelősségteljes bírói gyakorlattal, mely minden egyes ügyet, minden egyes sorsot külön-külön vizsgálva és mérlegre téve, különbséget tud tenni a kereskedő és a fogyasztó között. Valamennyien féljük a gyermekeinket, a tanítványainkat: azokat is, akik megtévedtek, ám azokat is, akiket még nem tudott megkörnyékezni egy drogkereskedő sem.
Ön azt is írja, hogy "az elmúlt években nem csökkent a drogfogyasztók száma". Valóban jó lenne, ha ennek a megállapításnak az ellenkezője lenne igaz. A valóságról azonban mégis hitelesebb képet adnak azok az adatok, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a kábítószer-fogyasztás korábbi drámai mértékű emelkedése az elmúlt három esztendőben jelentősen lelassult. Ennek köszönhető, hogy Magyarország napjainkban továbbra is a közepesen fertőzött országok közé tartozik. Talán Ön is elismeri, hogy ez jelentős eredmény. Mindez egyértelműen jelzi, hogy eredményes volt az a drogpolitika, amely a megelőző programok és a szigorú büntetőjogi szabályozás együttes alkalmazására épített.
Tisztelt Miniszter Úr!
Úgy vélem, nem helyes az a politika, amely beletörődik abba, hogy minden diák kipróbálja a kábítószert. Félő ugyanis, hogy aki csak a már fogyasztóvá vált fiatalok védelmére koncentrál, elfeledkezik a többiek iránti felelősségéről. Meggyőződésem, hogy nem fogadhatjuk el fátumként, hogy minden fiatal - rövidebb vagy hosszabb időre - úgyis fogyasztóvá válik.
A kormány javaslatát is éppen ezért tartom elhibázottnak: a kiskapu megnyitásával azokat is veszélybe sodorja, akiknek ma még eszükbe sem jutna kipróbálni valamilyen kábítószert.
Tanárként és volt oktatási miniszterként is szívesen tanulok. Ugyanakkor nem hiszen, hogy az Ön levelében megjelenő kioktató hangnem ezt valóban segítené. Ennek ellenére tanácsát komolyan vettem és újra elolvastam a kormány által beterjesztett javaslatot. Ezek után ismételten meg kell állapítanom, hogy az Ön jogi érvelése téves. A Büntető törvénykönyv módosítása sajnos az elterelés lehetőségét megnyitja a terjesztők és kereskedők előtt.
Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat államigazgatási egyeztetése során a Legfőbb Ügyészség sem értett egyet a kormány javaslatával és a jelenlegi szabályozás fenntartása mellett foglalt állást. Kérem Önt és munkatársait, hogy személyesen is konzultáljanak a - büntetőjog területén az Oktatási Minisztériumnál nagyobb kompetenciával rendelkező - Legfőbb Ügyészség vezetőjével, illetve munkatársaival. Ez lehetőséget adna arra, hogy ne feltételezések, hanem a valódi kockázatok mérlegelésével alakíthassák ki új álláspontjukat.
Tisztelt Miniszter Úr!
Ön levelében számos kérdést fogalmazott meg. A kérdezőnek kijáró tisztelet, valamint az ügy fontossága megköveteli, hogy valamennyi kérdésére részletes választ adjak. Kérdéseire ezért egy későbbi levélben válaszolok majd.
Üdvözlettel:
Pokorni Zoltán,
