A Házasság Nemzeti Hete
Angliában február 9-től 16-ig tartották meg a Házasság Nemzeti Hetét. Ez eredetileg magán kezdeményezésre jött létre, és ez ideig kormányzati támogatást is kapott, amelyet idén megvontak. Ha a kormány ki is vonult a rendezvényből, az egyházi vezetők felekezettől függetlenül támogatták azt. Rowan Williams, az anglikán érsek kijelentette: Ha egy pár nyilvánosan kijelenti, hogy szeretik egymást és élethosszig elkötelezik magukat, nemcsak magukra nézve tesznek valamit, az egész társadalmat ajándékozzák meg. Cormac Murphy-O'Connor bíboros A házasok szerelme és elköteleződése olyan eszme, amelyre mi, azaz a társadalom vágyakozunk és amire szeretnénk, ha gyermekeink is vágyakoznának.
Az ünnepi hét egyik eseménye az Közösségi Házasság Politika aláírása volt. Ennek négy fő pontja:
-
A házasság nemcsak életforma választás. A házasságot meg kell becsülnie a társadalomnak, mert a családok jobban élnek, ha megkötötték a házasságot, mint ha nem.
-
A házasság tanulható. Elő kell segíteni a házasságra nevelést, és széles körben hozzáférhetővé kell tenni.
-
A házasság támogatásra szorul. Házasságban élő párok segíthetik a fiatalokat.
-
Az önkormányzati vezetők elősegítik ezt a politikát.
A Nemzeti Hét szervezői több állami támogatást kérnek a családsegítők számára. Harry Benson, aki egy házassági tanácsadót vezet Bristolban rámutatott arra, hogy az állam 15 milliárd fontot kiadása van a tönkrement házasságok kapcsán, de az ilyen célra kiadott minden 3000 fontra csak egy olyan font jut, amelyet egy házasság megmentésre fordítanak. Ez annál is inkább indokolatlan, mert a legfrissebb szaktudományi adatok - például Linda J. Waite professzor munkái egyértelműen kimutatták: a házas állapot javítja a fizikai, és lelki egészséget és meghosszabbítja az életet. Az ő kutatásai az együttélés hatásaira is kiterjedtek és arra a következtetésre jutottak, hogy e jótékony hatások az együtt élő de nem házas párokra nem vonatkoznak.
A házasság kritikusai szerint a házasélet előnyei a gyermekre és a férjre vonatkoznak, a feleségre nem. Ennek a vélekedésnek ellent mond egy Ausztráliai felmérés, amelyben több mint tízezer nőre terjedt ki. A legkevesebb mentálhigiénés problémái a házas, állásban lévő és gyermeket vállaló asszonyoknak voltak.
A házasság nemcsak az egyénnek fontos. Az együttélés újabb formáinak hívei kénytelenek szembenézni azokkal a tényekkel, amelyek szerint a házasságon kívül nevelkedő gyermekek rosszabbul tanulnak, közülük többen vannak szexuális zaklatásnak kitéve, testi és lelki fejlődésük is elmarad a családban nevelkedőktől. Gyakrabban lesznek bűnözők. Ebből a szempontból tehát az együttélés előnyeiről beszélni merő illúzió.
Az is egyértelmű ma már, hogy a vallásos embereknek könnyebb átvészelniük a házassági kríziseket. Ez vezetett oda, hogy az Egyesült Államok kormánya a vallási közösségekhez tartozó házassággal foglalkozó programokat anyagilag is támogatja. A szövetségi támogatás jelenleg 12 államba jut el és összesen 2,2 millió dollárt tesz ki.
Surján László
