A HÉTKÖZNAPI ÉLET
ÉS AZ ÜNNEPEK VISSZAFOGLALÁSA
Ajánlások a polgári köröknek
II. rész
D./ Mi a jelen írás célja?
A legfontosabb: a restség, a tunyaság ellen fellépni.
Mi a restség mélyebb oka és kiváltója? Azt hiszem, hogy valamiféle egzisztenciális félelem. Félelem attól, hogy rá kell ébrednem az igazságra és a valóságra. … Félelem attól, hogy a valóságos feladatok megfosztanak az üres ábrándozástól, kemény menetrendet szabva elém, attól, hogy a kiszámíthatót föl kell cserélnem a kiszámíthatatlanra. A képzelgést és a látszatot a valóságra. Önmagam jelenlétét és létezését a világ és a többi ember létezésére. … A restség lényegében metafizikai rettegés, az igazság szívós és szakadatlan megkerülése, kitérés mindenfajta szembesülés elől. Legjobb ellenszere az igazságra való törekvés.
Pilinszky János: Szög és olaj
- Elöljáróban le kell szögezzük, hogy amiről beszélünk, gondolkodunk, amiért cselekszünk, az az egész magyar társadalomért van, kell, hogy legyen, nem a polgári körök öncélja. Az az álmunk, hogy minden magyar ember öntudatosabb, gondolkodóbb, cselekvőkészebb, összefogást igénylőbb legyen, mint amilyen ma.
- A jelen írás feladat- és programgyűjtemény kíván lenni a polgári körök számára – a teljesség igénye nélkül, mindez szabadon bővíthető, az egyes témák vitathatók, átalakíthatók. A körök szemezgessenek, válogassanak, vállaljanak közülük minél többet, de csak olyanokat, ami a konkrét közösség sajátosságának az adott időszakban megfelel, és a mindennapi életükbe szervesen beleépíthető.
- A jelen írás egy városban élő középkorú értelmiségi által összeállított program. Össze kellene állítani kisvárosi, falusi modellt, de gondolni kell a fiatalok sajátos ritmusára, eltérő gondolkodására, vagy az idősebbekre is.
- Fontos szempont a válogatásban az, hogy a közösségben ne a minimális igényű ill., lehetőségű tagokhoz alkalmazkodjunk, hanem a középhez, figyelembe véve azokat, akik többet tudnak és akarnak vállalni. Így koncentrikus körökbe szerveződhetnek az egyes közösségek is: legyenek húzó tagok, családok, legyen egy megtartó közép, és el kell fogadni, sőt feladatként tekinteni a támogatandókra is.
- A feladatok és programok a hétköznapjaink és az ünnepeink – vagyis a való életünk – visszafoglalását célozzák (a gazdag polgári hagyomány és a mindig megújulás jegyében). Ez azt is jelenti, hogy felismerjük a kényszereinket, a globalizáció, a fogyasztói világ nyomását és valóban váljunk szabaddá, vegyük kezünkbe életünket minden téren.
- Ne valami ellen cselekedjünk, hanem valami mellett, valamiért. A “valami ellen” viszi az energiát, a “valami mellett, valamiért” – ha az jó és értékes cél - termeli azt. Alapvető, hogy a feladatok, programok, jogok és kötelességek együttesen emelkedett, pozitív célokat szolgáljanak: a családi élet sokoldalú erősítését, a vallásgyakorlást, az energiákat felszabadító közösségi életet, az összetartozás élményét, az ünnepek átélését, a hétköznapok boldogságát..
- A feladatok, programok nem öncélúak, egyszerre kell szolgálják befelé az adott közösségek létrejöttét, megerősödését, és a kifelé ható energiák megszületését, értelmes célokká formálódását, feladatok, programok véghezvitelét.
- A feladatok és programok azt a célt is szolgálják, hogy az elmúlt fél évszázad közösségnélkülisége miatti tudáshiányt, az együttélési, közösségműködtetési fogásokat újra megtanulják az egyes körök, illetve azok további magasabb szintű önszerveződései.
- Rendkívül fontos tágabb értelemben is a tanulás, az önképzés. A polgári köröknek az önképzés kis köreivé kellene válniok, mivel az elmúlt ötven év iskolarendszere a kultúrát, a vallást, az erkölcsöt “szelektíven”, tanította, ill. ma a liberális szellem kezd uralkodóvá válni az oktatási intézményeinkben. Ezért vannak az egyes fejezetekben a témakörök között elméleti témák, amelyeket beszélgetési, együttgondolkodási alkalmaknak gondolunk.
- A témakörök célja az is, hogy találkozásaink teljes értékűek legyenek a szűkebb-tágabb közösségben egyaránt. A felületes, informális találkozásokból el kell jutni a valódi, teljes személyiséget – lelket-szellemet-testet – átfogó találkozásokig, a vallomásos, önmagát elfogadó, kitárulkozó emberekből álló közösségekig. (Ez rendkívül nehéz, de enélkül nem megy!)
- A témakörök, programok választásában mindig az egyéntől haladjunk a szűkebb, majd a tágabb közösség felé, fordítva ingoványos a talaj, kétes az eredmény. Ne a “mozgalom” legyen a cél, hanem a közösségi ember “szerves benső növekedése”.
- Fontos szempont, hogy a közösségek élete gyakorlati élet legyen, megvalósítható, gyakorlatias, minél kevesebb elméletiséggel. Fontos az is ehhez kapcsolódva, hogy a közösség nem általában való, hanem személyes, hús-vér, valódi személyek, személyiségek közössége.
- Az egyes körök hihetetlen változatosságú módon jelenhetnek meg, épülhetnek fel, sajátos énképpel, ötletekkel, mozgásformákkal. A polgári körök születésük jellegénél fogva nem egyfajta speciális funkcióra jöttek létre, hanem sajátos módon – talán kimondatlanul – a polgári életforma, egy emelkedettebb életstílus ismételt megteremtőiként, a szeretet és az összetartozás kis köreiként. Ezért ezek a körök komplexek lehetnek, a teljes életet fedhetik le a működésükkel, konkrét életmegnyilvánulásaikkal (Ilyen még nem volt, ez egy újfajta társadalom-szervezési kísérlet lehet) A komplexitás előny abból a szempontból, hogy az egyes feladatok, programok szervesen beépülhetnek a való életbe, a speciális programok, feladatok viszont szinte mindig többletenergiát igényelnek.
- A jelenlét rendkívül változatos formáit, módszereit kell kidolgozni és megvalósítani. Korunk népbetegsége a jelenlétvesztés: nem ott vagyok, ahol kéne, illetve, ahol vagyok, ott nem vagyok teljesen jelen. Ez is a sodródás eredménye, az elidegenedés, az örökös elvágyódás, az ezekből fakadó boldogtalanság eredményezi, hogy nem tudunk együtt élni másokkal, azzal sem, akit magunk választottunk (minden harmadik házasság válással végződik nálunk!). Az is a jelenlét hiányának szomorú eredménye a mai világban, hogy a pótlékokkal kereskedők nagyon jól élnek. A jelenlét viszont egyszerre hat kifelé és befelé: engem megerősít, boldogságot okoz, kifelé energiát termel, képesek vagyunk megváltoztatni a világot, ha vállaljuk jel szerepünket (a jelenlét a “jel”-séget, jel mivoltunkat jelenti…). A polgári köröknek valóban a szeretet kis köreivé kell válniuk, ez egyben a szilárd, állhatatos jelenlétet igényli a világban.
- A polgári körök mozgalma egyelőre – rohamos megalakulása ellenére – viszonylag szűk kör az egész társadalomhoz képest (az információk szerint 120-150 ezer ember). Ezért nagyon fontos volna e körök találkozásait kifelé, a körökön kívül megsokszorozni. Keresni kell az alkalmakat a környezetünkben élő passzívabb, de jószándékú emberek megszólítására, kezdeményezni kell a velük való párbeszédet. Sőt, az idegenkedő, vagy ellenséges beállítottságú emberekkel is párbeszédet kell kezdeményezni – nem a direkt meggyőzés, hanem a józanul, tisztelettel folytatott párbeszéd fenntartása érdekében. Nagyon higgyünk minden ember jóindulatában – a mi eszményünk a bizalom, a remény. A “nyitott társadalom” eszméjével szemben az “elkötelezett társadalom” eszményében hiszünk. Nyitottak legyünk mindenféle találkozásra, párbeszédre.
- Egy polgári kör sem “sziget”, együtt egy egész országot formálunk. Ez a tudat az összetartozás érzését erősíti, megteremti az egymás segítésének a formáit is. Szüntelenül keressük a kapcsolatot egymással, személyesen és konkrétan.
- Az egyes polgári körök életében az álmok a legfontosabbak: álmodni kell! Miért jöttünk így össze – ezt kell tisztázni a legelején, a puszta egyszeri lelkesedés konkrét álmok nélkül elmúlik. Az újra és újra megfogalmazott álmok viszont életben tartják a kört, a formálódó közösséget.
- Nem a nagypolitika szolgálata az elsődleges, hanem az élő körök összefogása révén a társadalom meg- ill. újjászervezése, ebből csordulhat túl alkalmanként a nagypolitika konkrét szolgálata. A konkrét politikai cselekvés – a választások idején az aktivizálódás, ill. egyes fontos, országos, ill. helyi célok melletti kiállás, demonstráció – csak alkalmankénti feladat lehet, erre nem szervezhető a polgári körök élete, ez csak a “hab” lehet. A közösségi élet ennél több, mélyrehatóbb, elevenebb, tágasabb hatású.
(folytatás következik)