2003. április 04. péntek 15:48
Zavar a Csecsen referendum körül
Az oroszok a maguk sajátos módján kezdtek hozzá a csecsen kérdés megoldásához. Először roppant kemény háborút indítottak, amit az egész világ kritizált, az erő aránytalan használata miatt. A harcok csendesedvén – ami túlzás nélkül a temetők csendjét borította Csecsniára – egyre sürgetőbb lett a politikai megoldás. Ennek normális módja az lett volna, ha a felek: oroszok és csecsenek leülnek és kidolgoznak egy közösen elfogadható megoldást. Ehelyett néhány „labanc lelkű” csecsen díszeltetésével az oroszok írtak egy „alkotmányt”, amit a március 23-án tartott népszavazás megerősített.
A népszavazás magyar füleknek ismerős módon 92 százalékos igennel végződött. A népszavazásra az Európa Tanács nem küldött megfigyelőket, mondván, hogy a biztonság nem garantált. Ugyanez volt az EBESZ véleménye is, de az utolsó percben mégis kiküldtek egy delegációt, bár ezt nem nevezték választási megfigyelésnek.
A sajtóban ellentmondó híradások jelentek meg a választási megfigyelőkről. Surján László felszólalt az ügyben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében. Megemlítette, hogy az EBESZ révén mintegy száz megfigyelő volt jelen. Az MTI e felszólalás nyomán azt mondta, hogy 100 szervezet küldött megfigyelőket – ami nyilvánvaló fordítási hiba. De nem ez a legfurcsább közlés, hanem Arsakhanov úrnak, a Csecsen választási bizottság elnökének kijelentése, amely szerint a népszavazást számos nagytekintélyű nemzetközi szervezet figyelte meg, köztük megnevezte az Európa Tanácsot is. Ez az állítás nem téves, hanem hazug. Annak a bolsevik politikának az egyenes következménye, amelynek sajnos Magyarországon is van néhány követője. Világosan megmutatja az egész népszavazás színház jellegét.
Ma még nehéz megjósolni, hogy a csecsenek belefáradtak-e az ellenállásba, s megindulnak-e az új „alkotmány” kijelölte úton. Ha élnek minden ezáltal megnyíló lehetőséggel, van valami esélyük egyrészt magának az alkotmánynak a megváltoztatására és távlati céljaikhoz való közeledésre. Ám, ha elutasítják a rájuk kényszerített, és az őket megszálló katonák által megszavazott megoldást – s jelenleg ez látszik valószínűnek – Csecsenföldön nem béke lesz, csak egy kis szünet, felkészülés a következő összecsapásokra. Más kérdés, hogy az iraki háború idején aligha kapnak bármi támogatást külföldről. Így azután az iraki beavatkozás két irányból is az oroszok javára billenti a kérdést: az Egyesült Államok nem kritizálhatja most az oroszok bármilyen kemény fellépését, és a csecsen ellenállás elveszti az iszlám világ gyakorlati támogatását.
