Vissza a kezdőlapraMegjelent: 2003.08.31. 14:49:43
Nem mese ez, gyermek...
A szegény pénzügyminiszter
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény pénzügyminiszter. A szegény jelző nem a vagyoni helyzetére vonatkozik.
De mivel is illessük ezt a sanyarú sorsú hol bankárt hol minisztert? Az alábbiakból kiderül, jogos a (le)sajnálkozás.
Képzeljük el, amint ott ül a kormányülésen és hajdani békés államtitkárságán valamint bankvezérségén mereng.
Kicsit nehezen tör át a nosztalgia ködön a szó: lefaragni a hiányt, növelni a kiadásokat. De sebaj, a feladat végül világos, a megoldás körvonalazódik.
Nem fizetjük ki a 13 haviból már korábban 53. hetivé zsugorodott nyugdíjat, csak januárban. Akkor úgyis mennek fel az árak, jó lesz az öregeknek a túléléshez.
A felháborodás elemi, az ötlet elvetve.
Nem csökkentjük a személyi jövedelem adót. Igaz ezt már törvény mondja ki, de a törvények arra valók, hogy módosítsuk őket. Elvégre a képviselőknek meg kell dolgozniuk a pénzükért.
Koalíciós álválság, javaslat törölve.
Rendezzük át az ingatlanadót, igazságosabbá, s emeljük fel a felső határt. Ezt az önkormányzat veti ki, a nép majd nem a kormányra, hanem rájuk haragszik. Ha meg nem veti ki, majd lesheti, hogy támogassuk. Ha kiveti, meg minek támogassuk. Zseniális ötlet, önkormányzat kipipálva.
Sajtótámadások (Lám mire jó, ha az újságírónak van valamije!) Frakció tiltakozás, kormányszóvivői nyilatkozat: ingatlanadóról beszélni sem lehet.
Nehéz dolga van a pénzügyminiszternek. Főleg, ha olyan kormányban dolgozik, amely a legtökéletesebben hajtja végre a sodródás elnevezésű programot, nem lévén saját gazdaságpolitikája, csak saját-gazdagság politikája: üdülővásárlás, K& H jeligére.