2003. július 31. csütörtök 23:20
Megosztottan...
Az RMDSZ történetének legnagyobb
válságát éli.
Alább közöljük Gazda József volt kovásznai RMDSZ elnök lemondó levelét, melyet a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék c. napilapból vettünk át. Gazda József író, az erdélyi magyar közélet közismert szereplője, a Magyarok Világszövetségének erdélyi küldötte.
Politikai nyilatkozat
Alulírott, 2000 kora ősze óta Kovászna RMDSZ-elnöke, lemondok funkciómról, melyet már régóta terhesnek, egy idő óta tisztességtelen feladatkörnek érzek, s melyet erkölcsi okokból nem tudok vállalni többet. Arról az útról, melyen az RMDSZ-nómenklatúra gyakorlatilag már kezdetektől, de Neptun és 1996 óta mind hangsúlyozottabban menetel, s mely nem vezet sehová, csak az önfeladáshoz, a magyarság alapvető érdekeinek a feladásához, ezt a vezetést leterelni már úgysem lehet, s ebben a teljesen érdekelvűvé vált politizálásban tovább asszisztálni, ahhoz nevemet adni – még ha helyi szinten is – nem vagyok hajlandó. Meggyőződésem: a romániai magyarság megmaradásának egyetlen biztosítéka: az ÖNRENDELKEZÉS kiharcolása. Tudom, ezt elérni egyik napról a másikra nem lehet. ,,Érdekvédő szervezetünknek" tizenhárom év állt rendelkezésére, hogy az 1993-ban alapszabályzatába is ,,alsó nyomásra" beiktatott háromszintű autonómiát elérje. Nem tett semmit érte, s azokat a politikusainkat, akik emellett kiálltak, könyörtelenül kitaszította a vezetésből, megfosztva őket funkciójuktól. Ez történt Patrubány Miklóssal, Borbély Imrével, Kolumbán Gáborral, később Csapó Józseffel, s legutóbb Tőkés Lászlóval, s ma is – amikor az autonómiaerők egységes fellépése új helyzetet teremtett – csak szólamokat hangoztat. Abban a pillanatban, amikor kormányzati szerepet vállalt, pártérdekeit a nemzet érdeke elé helyezte. Fokozottan megnyilatkozott ez, amikor egész magyar nemzeti közösségünket lealacsonyító kétkulacsossággal a jobboldali kormány bukása után cserbenhagyva szövetségeseit, átállt a baloldali kormány támogatójává, kiváltva ezzel a román jobboldali erők – lehetséges szövetségeseink – teljes megvetését is. S ebben a dicstelen szerepkörében az sem torpantja meg, hogy ,,szövetségese", a jelenlegi román kormány csak kis százalékát teljesíti – azokat is inkább szemkiszúrásból vagy az uniós csatlakozási törekvései kényszeréből – paktumokba foglalt vállalásainak. S ugyanakkor az alkotmányban továbbra is kitart a nemzetállam megfogalmazás (s ezzel a mi nemzeti közösségünk létének tagadása) mellett, a nemzetközi politizálásban pedig a legszélsőségesebb kisebbségellenes álláspontot képviseli, amit a Gross-jelentésnek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén lefolyt vitájában, annak az elfogadtatása elleni erőlködéseivel is bizonyított. S valamennyiünk döbbenetére ennek – mely most már mint 1334-es (2003) Ajánlás az Európa Tanács hivatalos dokumentumává vált – a bagatellizálásával önmagáról is újabb negatív bizonyítványt állított ki az RMDSZ-vezetés. Ez a magyarság igazi érdekeinek a képviseletére – s talán már a felismerésére is – teljesen alkalmatlanná vált szervezet, mely a VII. kongresszusán szinte teljesen felszámolta belső ellenzékét is, végérvényesen eltávolodott attól a közösségtől, melynek a nevét továbbra is nevében viseli. Érdeke egyének érdekévé, csoportérdekké vált. A vezető nómenklatúra bebetonozta magát, megújhodásra képtelenné vált, legfőbb célja saját hatalmának megtartása lett. Ezt bizonyítja a magyarság egy igen leszűkített körének a részvételével létrehozott újabb SZKT s annak alakuló gyűlése, melyen minden maradt a régiben, kádereink újraválasztatták ,,régi és új" tisztségeikbe önmagukat, kizárva ezzel minden új gondolatnak vagy stílusnak még a lehetőségét is. Miközben a ,,kis lépések politikáját" hangoztatják, erejüket ,,egyes esetek" – s nem a központi elvek, nagy csomagok – megoldására pazarolják. Jó példa erre az oktatáspolitikájuk. Nem a magyar iskolahálózat (,,az óvodától az egyetemig") autonómiájára, hanem részkérdésekre (milyen nyelven tanítsuk a földrajzot és történelmet, szétváljék-e X. vagy Y. iskola stb.) pazarolták, s még saját maguk készítette, 500 000 aláírással támogatott oktatási törvénytervezetük mellett sem álltak ki. Nem önállósították iskolahálózatunkat, mely a indenkori ,,beiskolázási tervek" függvényeként állandó veszélyben forog, kiszolgáltatva a nagypolitika fordulatainak. Egy tollvonással lehet osztályok tucatjait megszüntetni, illetve minden évben új harcot lehet kezdeni egy-egy magyar osztály megmentéséért. Kezdetben az önálló magyar egyetem visszaállításáért, aztán a Petőfi-Schiller ,,multikulturális" egyetemért, majd már csak ,,egyes önálló magyar karok felállításáért” folyik a harc, önmagában példázva az állandó visszalépéseket, a visszafelé tartó ,,kislépéseket". Ez a vezetés oda juttatta az RMDSZ-t, hogy ma már az egészében magyarellenes román hatalom fenntartójává, kiszolgálójává, s ami még fájdalmasabb és kétségbeejtőbb, az önkormányzatiság elvének a legfőbb akadályozójává vált. Megpróbálja ellehetetleníteni, blamáló nyilatkozataival bagatellizálni, minden tettével akadályozni azoknak a többnyire ugyancsak RMDSZ-tagoknak a munkáját, akik a cselekvés útjára léptek.
Ebben a szervezetben vezető szerepkört betölteni elveimmel ellentétes, számomra megalázó és tisztességtelen, ezért már induláskor ideiglenesen vállalt szerepkörömet – mely amúgy is bábszerepkör volt, önálló cselekvésemben akadályoztattam – tovább vállalni nem tudom.
Lemondásommal tiltakozni óhajtok ez ellen a nemzeti érdekeinket feladó, nem vállaló politizálás ellen. Kovászna becsületes magyar polgáraitól pedig bocsánatot kérek, hogy igazában értük cselekedni alig tudtam, és ebben a szerepkörben – mely amúgy is eljelentéktelenedett – tovább már egyáltalán nem tudok.
Kovászna, 2003. július 22-én
Gazda József
