2003. szeptember 24. szerda 23:37
Országgyűlési napló
2003. szeptember 22.
Interpelláció
"Privatizáció nómenklatúra módra"
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Pár napja egy régi-új fogalommal, a nómenklatúra fogalmával ismerkedik a magyar közvélemény, amit Szili Katalin, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettese hozott vissza a köztudatba. De vajon mit is jelent ez a fogalom, kik is alkotják a nómenklatúrát?
Bár Szili Katalin a választ a ködös homályban tartotta, de politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a nómenklatúra tagjai azok, akik jó időben voltak jó helyen, vagyis, hogy a rendszerváltó magyar valóságot idézzük, egykori politikai kapcsolataikat sikeresen mentették át gazdasági kapcsolatokká, ami pedig egyenes utat nyitott az eredeti tőkefelhalmozás, azaz a hatalmas magánvagyonok megszerzése felé. Ez csak az előző rendszer politikai kegyeltjeinek, a kiváltságosoknak adatott meg. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) Pedig azt gondolom, abban mindannyian egyet tudunk érteni, hogy az állam vagyonával való gazdálkodás különös figyelmet, körültekintést, tisztességet igényel. Erkölcstelen és helytelen dolog, ha egyes emberek az ország, vagyis a többi ember kárára gazdagodnak meg tisztességtelenül és érdemtelenül.
Sajnálatos módon azonban a rendszerváltás időszakában és azóta is, a privatizáció leple alatt számtalanszor fordult elő, hogy egyesek tisztességtelenül bántak a rájuk bízott állami vagyonnal. Tették ezt oly módon, hogy a rendkívül értékes ingatlanokat, táborokat, vadászházakat és egyebeket barátoknak, egykori vagy leendő üzlettársaknak, illetve egyes esetekben saját maguknak privatizálták ki. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Ezekben az esetekben az értékesítési ár rendszerint arcpirítóan mélyen alatta maradt a valós értéknek, így találhatott gazdára néhány millió forintért a főváros egyik legszebb területén fekvő vadászház, ifjúsági tábor, és a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni.
Bizonyos esetekben már a rendőrség is vizsgálódik, gyanúsítottként hallgatva meg a gátlástalanul gazdagodókat. Mára már tudjuk, hogy sajnos az ifjúsági vagyon sem maradhatott ki az értékesítési sorból, sőt legutóbb éppen a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke, Rácz Péter ellen emelt vádat az ügyészség, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, ugyanis az Úttörő Szövetség 15 millió forintért adta el a csillebérci ifjúsági tábor egyik legértékesebb ősparkos részén álló, 300 millió forintot érő, 200 négyzetméteres vadászházat, amelynek jelenlegi lakóját véletlenül éppen Rácz Péternek hívják.
Tisztelt Miniszter Úr! Mindezek alapján a következő kérdéseim vannak önhöz. Lát-e lehetőséget arra, hogy a jóval értéken alul elkótyavetyélt ingatlan visszakerüljön az állam tulajdonába? Valamint kíváncsi volnék, hogy mi a véleménye arról, ha valaki régi politikai kapcsolatait kihasználva jóval értéken alul vesz meg ingatlanokat a magyar államtól, súlyosan megkárosítva ezzel az összes magyar embert.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz, szórványos taps az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.
GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ízlelgetem a képviselő úr szövegét, ízlelgetem (Derültség az ellenzék soraiban.), és gondolkodom, hogy kire is gondolhat, amikor azt állítja (Zaj. - Az elnök csenget.), hogy hatalmas magánvagyon megszerzése az egykori politikai kapcsolatokkal rendelkezőknek sikerült. (Dr. Répássy Róbert: De viccesek ma a miniszterek!)
Miközben ízlelgetem az ön interpellációját, eszembe jut egy fiatalember, aki tehetséges, senki nem vitatja, pártjának nagy becsben tartott politikusa (Selmeczi Gabriella: Lényegre!), és aki az elmúlt tíz évben tiszteletre méltó vagyon tulajdonosa lett, a XII. kerület egyik legdrágább negyedében 348 négyszögöles telket vásárolt, 50 hektár Felcsúton, Tokaj-Hegyalján újabb hektárokkal gyarapodtak 2002-ben. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Ez a válasz?!) Azon gondolkodom, hogy mennyit érhet 380 négyszögöl a Sváb-hegyen. (Dr. Répássy Róbert: Biztos nem 3 milliárdot! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne ordíts! - Az elnök csenget.) Nem tudom megmondani, hogy mennyit érhet, de azt tudom, hogy a szomszédok… (Dr. Fónagy János: Ennél már nem tudtok lejjebb menni! - Dr. Répássy Róbert felé:) Rosszul tetszik lenni, képviselő úr? Vegye be a gyógyszert! (Dr. Répássy Róbert Gyurcsány Ferenc felé mutatva: Ön! - Derültség a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) De azt tudom, hogy a XII. kerület szomszédos kerületében a (Dr. Répássy Róbert: Felháborító!) kerületi önkormányzat nyilvános árverésen egy hasonló telket az elmúlt napokban 120 millió forintért adott el. Gondolom, hogy ez kellően hatalmas vagyon ahhoz, hogy a szóban forgó politikust hatalmas vagyon birtokosának tudjuk.
Nagy vagyon-e vajon a Felcsút melletti 50 hektár? Nem tudhatjuk (Közbeszólás az MDF soraiból: Saját magadról beszélj!), de hogyha a Zsámbéki-medencét érintő fejlesztések, amelyekről a szóban forgó politikus hivatali idejének utolsó hónapjaiban tudomást szerzett, elérnek odáig, ahol ő éppen vásárolt hivatali idejében egy kis telket, bizonyára még többet fognak érni. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Azt kérdezi tőlem a képviselő úr, hogy vajon hány bányász élhetett ezekkel a lehetőségekkel. (Derültség az MSZP soraiban.) Képviselő úr, nem jó felé kapiskál, ez a bányász dolog, én azt mondom magának, a maga pártjában nem jó. (Derültség, taps az MSZP soraiban.) Eszembe jut egy bányavállalkozó, akiről hogy, hogy nem tudomást szerzett az ország, aki sajtótudósítások szerint (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) 1998-2000 között 371 milliós árbevételét 726-ra növelte, vagyonát meg megháromszorozta. Azt tudom magának mondani, hogy vannak bizony szerencsés bányavállalkozók ebben az országban. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Bizonyára apa és fia jó időben volt jó helyen, mint ahogy azt maga állítja. (Derültség, taps az MSZP soraiban.)
De ha mindez nem lenne elég, drága képviselő úr, ha mindez nem lenne elég, akkor a kezemben van a magyar rendőrség nyomozásmegszüntető határozata, amely szerint a stadionbeléptető rendszer megvásárlásakor, amelynek összes bekerülési értéke a könyveink szerint 4 milliárd meg egy pici az ön párttársa által kiválasztott vállalkozó 1,6 milliárd forintot tett zsebre - 1,6 milliárdot. Én is azt gondolom (Dr. Répássy Róbert: Ez nem 3 milliárd!), hogy vigyázni kell az állami vagyonra (Szijjártó Péter felé fordulva:), és azt mondom magának, képviselő úr, hogy szerintem nem jó az, ha a saját párttársait ilyenbe keveri, mert ismerem a maguknál lévő fegyelmet, ebből baja lesz még egyszer, meglátja. (Nagy taps az MSZP soraiban.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a miniszter úr válaszát. (Dr. Répássy Róbert: Ez bekerül a Szonda Ipsosba!) Parancsoljon, öné a szó. (Folyamatos zaj.)
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tisztelt Elnök Úr! Először is köszönöm a korrekt és kiegyensúlyozott választ a miniszter úrnak. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Taps az MSZP soraiban.)
Egy történettel kezdte a miniszter úr, nekem nem olyan hosszú az időm, hadd meséljek el én is önnek egy történetet. Volt egy politikus - azt, hogy tehetséges-e, nem tudjuk -, pártjában gyorsan felívelő karriert kívánt magának. Azonban kiderült, hogy ez a politikus valamikor a rendszerváltoztatás után meglehetősen jutányos áron hozzájutott egy Balaton-parti ingatlanhoz (Moraj az MSZP soraiban.); egy olyan ingatlanhoz, amely 3200 négyzetméter alapterületen, a Balaton partján terül el, állami vagyon részét képezte, egy 300 négyzetméteres üdülő van rajta, amely négy lakosztályos, mindez egy 30 millió forintos lízingszerződés keretében, amelynek a végén 5 millió forintért ennek az évnek a végén hozzájut ehhez az üdülőhöz.
Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan értékeli ön Medgyessy Péternek azon mondatát, amely szerint jog és erkölcs közül mindig a tisztességesebbet és a szigorúbbat kell választani? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm, a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én itt úgy érzékeltem, hogy a képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. (Moraj az ellenzéki sorokban. - Szijjártó Péter: Ezt mondtam.) Ezért kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 169 igen szavazattal, 138 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a miniszter úr válaszát elfogadta.
