2003. október 17. péntek 01:07

 

Az Energiapolitika 2000 Társulat állásfoglalása az energiaadókról

 

 

Az energiaadóval közvetlenül ugyan az ipari fogyasztók és a közintézmények terheit növelik, de közvetve a lakosságét is. Az energiaadó bevezetéséről szóló törvényjavaslat nemcsak azt példázza, hogy a kormány most már a villany- és gázszolgáltatást is eszközként használja a költségvetési pénzszerzésre, hanem azt is, hogy nincs energiapolitikája. Így aztán az energiaszolgáltatások igénybevevőit már nemcsak a privát tulajdonosok — állami törvényekkel támogatott — szinte korlátlan profitéhsége, de az állam adóéhsége is egyre kiszolgáltatottabbá teszi.

Az energiaadót a 2004. évi költségvetés megalapozása érdekében az úgynevezett ökoadok között akarják bevezetni, az EU tervezett (!) energiaadózási irányelveire hivatkozva, de a tervezett EU-minimumnál nagyobb mértékben. Ezek az adók természetesen a nevüknek megfelelő környezetvédelmi és energiapolitikai célokat is szolgálhatnának, ha azokat egy energiatörvénnyel megalapozott energiapolitika, illetve a környezetvédelmi törvény végrehajtásának szolgálatába állítanák. Ehhez azonban átfogó koncepcióra lenne szükség, amely az energiaágazatok árképzési és adózási rendszerét, valamint a környezetszennyezési és környezethasználati elvonásokat (bírságokat és adókat) összehangoltan kezelné és a tényleges közérdeket szolgálná. Az árrendszernek természetesen e közszolgáltatások megfizethetőségéből kellene kiindulnia. Az azonban elfogadhatatlan, hogy az energiafogyasztás is csak ürügyül szolgáljon a fogyasztók újabb megsarcolására, hiszen az energiaadót nem a környezet védelmére fordítják, hanem az a központi költségvetésbe kerül.

Az idei rendkívüli energia-áremelések után az már szinte cinikus, hogy a költségvetési bevétel növelése érdekében ugyancsak a jövő évtől tervezik emelni a villany áfáját 12-ről 23 százalékra, a földgázét 12-ről 15 százalékra. Itt is, már szinte hagyományosan, az EU-ra történik a hivatkozás. Pedig az EU csak harmonizálni akarja az eltérő áfakulcsokat, két kategóriát javasolva: a kedvezményes, legalább 5 százalékos és a 15 százalékos kulcsokat. Az irányelv szerint az áram-, a földgáz és távhőszolgáltatás a kedvezményes körbe tartozik, tehát most még csökkenteni is lehetne ezek áfakulcsait. Milyen csatlakozási politika az, amelyik mindazokat az EU irányelveket túlteljesíti, amelyek a lakosság terheinek növekedését okozzák?

Energiapolitika 2000 Társulat elnöksége
 

Országos Sajtószolgálat

vissza Vissza a kezdőlapra