Megjelent: 2003.11.15. 21:08:35

Európai Unió

Helyzetkép csatlakozás előtt

A Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete a fenti címen tartott konferenciát Budapesten, amelynek
egyik meghívott előadója dr. Surján László volt. Az alábbiakban az ott elhangzott előadás
szerkesztett változatát adjuk közre.

"Két dolgot kérek tőled: szokj le a dohányzásról és költözz át Budára." – Ezt mondta 1931-ben egy első gyermeke megérkeztén örvendező apának az újszülöttet vizsgáló gyermekorvos. Az illető attól a naptól fogva nem vásárolt több cigarettát, így a tarhálás miatti szégyenérzetet is bekapcsolta a dohányzásról való leszoktatás lelki programjába, és nemsokára egy csöndes zugligeti utca lakója lett, mely lakásban hat gyermeket nevelt fel.

Nem azért kezdem ezzel a történettel, mert tulajdonképpeni mondanivalóm leegyszerűsíthető arra, hogy a szubszidiaritásra épülő Európai Unió értelemszerűen nemzeti hatáskörben tartja az egészségügyet. Látni fogjuk, a nyitó kis történet is beleilleszkedik a mondanivalóba. A nemzeti és az uniós egészségügynek a fenti sommás összefoglalása túlságosan leegyszerűsíti a valóságot. Vegyük például a hazánkról szóló mostani országjelentést. Az egészségügy valóban nem kiemelt része a jelentésnek, de nem is hiányzik belőle. Négy ponton is előkerül:

(1) A jelentés emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2002. évi Éves Jelentésében megállapította, hogy: Neki kell kezdeni az egészségügyi szektor mélyrehatóbb megreformálásának.

A jelentés szerzői a helyzetet ma a következőképp látják: „Az egészségügyi reform egy tízéves program keretében valósul meg, ennek jelentős lendületet adott a privát háziorvosi praxisok létrejöttének lehetősége 2002-ben és az új 2003-as törvény, amely lehetővé teszi az egészségügy jelentős mértékű privatizációját, beleértve a kórházakat is. Bár az új törvényt igen sokan ellenzik, a kormány elszántnak tűnik az egészségügyi reform folytatására, tekintettel a magyarországi alacsony várható élettartamra. Jelentős hangsúlyt helyeznek az otthoni ápolás fejlesztésére, a járóbeteg ellátás fejlesztésére, valamint a magán egészségbiztosítási pénztárak elterjesztésére és az ápolás biztosítás kialakítására, a jelenlegi alacsony hatékonyságú, a kórházi kezelésre túlzott hangsúlyt fektető egészségügyi rendszer alternatívájaként. Az új törvény alkalmazásának első lépéseként a kormány 31 kórházat vont be az adósság enyhítési programba, előkészítendő a későbbi privatizációt. A szolgáltatások fokozatos modernizálása érdekében beindult egy kísérleti projekt, amelynek célja az elhasznált technológia megújítása, az ösztönző rendszer fejlesztése és újfajta menedzsment bevezetése. Számos, az alulfizetett pályát a korábbi években elhagyó egészségügyi dolgozó visszatért az átlagon felüli bérnövekedés hatására. Ezen intézkedések forrásai részben megtalálhatók a költségvetésben, de a közép és hosszú távú finanszírozás túlnyomó részét a gyorsan bővülő magán egészségügyi szektornak kell biztosítania. Ezért létrehoztak egy koordinációs hivatalt, amely segít az egészségügyi szektorba történő magánberuházások megfelelő csatornázásában, a magán és a közfinanszírozás összehangolásában. Ugyan bármiféle egészségügyi reform hosszú távon értékelhető csak, az utolsó Éves Jelentés óta megtett lépések bizakodásra adnak okot.”

A fentiek világosan mutatják, hogy az EU illetékesei véleményüket kizárólag a kormánnyal való tárgyalásokra alapozták. Ehhez joguk van, de ma, amikor a politika illetlenül rányomja a bélyegét a szakkérdésekre is, ez az egyoldalú megközelítés a tévedés súlyos kockázatát hozza magával.

Elemezzük a fentieket. Az új kórháztörvény „jelest” kapott az EU-tól, de megbukhat az alkotmánybíróságon. Nem tudjuk, befolyásolja-e a jelentés az alkotmánybírókat. Elvben nem kellene, de mégis lelkileg nehezebb fellépni valami ellen, amit az országjelentés megdicsért. Most annyi biztos, hogy alkotmányjogi kételyek övezik a törvényt, s a döntés még lebeg. Időközben alkotmányosnak bizonyult egy népszavazás kezdeményezés annak érdekében, hogy a kórházakat ne lehessen privatizálni. Magam meg vagyok arról győződve, hogy a magántulajdon nem az ördögtől van, s nem szeretném, ha elvi okokból zárnánk ki a privatizáció lehetőségét, amint azt a népszavazást indítványozók teszik. Ma azonban a kórházak privatizációja gazdaságilag értelmetlen: a tulajdonosra jelentős kifizetési kötelezettség hárul. Amíg az eszközök, beleértve az épületállomány is, amortizációja nem épül be a társadalombiztosítás finanszírozási rendjébe, addig profit érdekelt cél tisztességesen nem érhet el eredményt. Az pedig végképp felfoghatatlan, hogy miért gondolják azt, hogy a reformlépések következtében a születéskor várható élettartam növekedni fog. Az jelentés szerint - ismétlem, - a kormány jelentős hangsúlyt helyez:

- Az otthoni ápolás fejlesztésére;  - Mi érdemi lépés történt?

- A járóbeteg ellátás fejlesztésére;  - Ennek sem látom nyomát

- A magán egészségbiztosítási pénztárak elterjesztésére; – E pénztárakat anyagilag jobb helyzetbe hozták, de semmiféle áttörést nem észlelünk.

- Az ápolás biztosítás kialakítására; - Ez viszont lekerült a napirendről és a szakma nincs is meggyőződve szükségességéről.

A jelentés szerint ez a jelenlegi, alacsony hatékonyságú, a kórházi kezelésre túlzott hangsúlyt fektető egészségügyi rendszer alternatívája. Ez az állítás tévedés. Mondhatni barokkos túlzás. Félek, hogy az országjelentés ide vonatkozó részei mögött a piacvásárlási vagy más célból a hazai kórházak megvásárlásában érdekelt tőkés csoportok vannak. Az sincs kizárva, hogy a korábbi kollektív tulajdonlás túlzásaitól félve az EU bürokratái minden téren a privatizációban látják a megoldást. Nem veszik figyelembe, hogy a magántulajdon részaránya már régen nagyobb nálunk, mint néhány vezető uniós országban.

(2) Sajnálatos és szégyellendő, hogy a másik terület, ahol az egészségügyet a jelentés megemlíti, az a korrupció. A következőket olvashatjuk: „Annak ellenére, hogy független kimutatások azt mutatják Magyarország a kevésbé korrupt poszt-kommunista országok közé tartozik, felmérések azt mutatják, a korrupció még mindig komoly problémát jelent Magyarországon. A korrupciót a magyar lakosság viszonylag széles körben elterjedt jelenségként fogja fel, főképpen az alacsonyan fizetett állami hivatalnokokat tartják a korrupcióra érzékenynek, különösen a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség hivatalnokai hajlamosak a vesztegetésre. Másik fő terület, amit a korrupcióval összefüggésbe hoznak, az egészségügyi rendszer, ahol a „hálapénz” annyira elterjedt, hogy a magyar állampolgárok jelentős része a társadalmi közegben elfogadott kulturális jelenségnek tartja, nem pedig korrupciónak. A korrupciót vizsgáló aktuális felmérések azt állapították meg, hogy a feltételezett külön kifizetések, és kért adományok esetei az elmúlt három évben növekedtek az egészségügyben, az üzleti életben, a vámszerveknél, a parlament tagjai körében, és a minisztériumi alkalmazottak között.”

(3) Előkerül még az egészségügy a jogharmonizációs feladatok felsorolásánál. „Teljessé kell tenni továbbá a jogszabályok átvételét az egészségügyi szakmák és az építészet területén. A szakképesítések kölcsönös elismerését szabályozó közösségi jog alkalmazása érdekében meg kell erősíteni a kialakított adminisztratív struktúrát.”

A Szociálpolitika és foglalkoztatás fejezet joganyaga minimum követelményeket ír elő olyan területekre vonatkozóan, mint a munkajog, a nők és férfiak foglalkoztatási, illetve szociális biztonsági esélyegyenlősége, valamint a munkahelyi egészség és biztonság.

A népegészségügy területén Magyarország a közelmúltban fogadta el a dohányzással kapcsolatos közösségi vívmány átvételét biztosító szabályozást. Ami a fertőző betegségek aktív felügyeletét és ellenőrzését illeti, a magyar szabályozás megfelel a közösségi vívmányoknak. Folytatni kell azonban az aktív felügyeleti és ellenőrzési struktúrák fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket, különösen az oktatás és képzés, valamint a területi egészségügyi intézmények megerősítése tekintetében. A közösségi egészségügyi monitoring rendszerrel összevethető egészségi adatok és indikátorok előállítása céljából folytatni kell az egészségügyi monitoring rendszer kiépítésére irányuló lépéseket. Figyelmet kell fordítani a lakosság egészségi állapotának és az egészségügyi kiadásoknak a javítására. Ebben a vonatkozásban üdvözlendő fejlemény a kormány által kezdeményezett „Egészség évtizede” program.

A munkajog, a nők és férfiak esélyegyenlősége, a munkahelyi egészség és biztonság, a szociális párbeszéd, a népegészségügy, a foglalkoztatáspolitika, a szociális integráció és a szociális védelem területén Magyarország alapvetően teljesíti a tárgyalásokból fakadó vállalásokat és kötelezettségeket, és várhatóan képes lesz a csatlakozás időpontjától alkalmazni a közösségi vívmányokat. A munkajog, a nők és férfiak esélyegyenlősége, továbbá a munkahelyi egészség és biztonság területén néhány jogalkotási módosítás szükséges. A végrehajtó struktúrák további erősítésére van szükség a nők és férfiak esélyegyenlősége, a munkahelyi egészség és biztonság, valamint a népegészségügy vonatkozásában.

(4) Végül a politikusok által gyakran emlegetett záró következtetéseknek is van egészségügyi vonatkozása:  „Magyarországnak azonnali és határozott lépéseket kell tennie négy komoly aggodalomra okot adó területen a mezőgazdaság fejezetben: (1) a Kifizető Ügynökség felállítása, (2)az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer működtetése, (3) a vidékfejlesztési intézkedések végrehajtására való felkészülés és (4) a közegészségügyi szabályok betartása az élelmiszer-ellátó üzemekben.”

 Két eltérő jellegű gondolatot vetek még fel.

Az egyik, amelytől sokan sokat várnak, és óriási veszélyekkel jár. Ez a személyek szabad áramlása kérdéskörébe tartozik. A részletek még ellentmondásosak és homályosak, de az biztos, hogy az Unió megnöveli a magyar munkavállalók mozgásterét. Egészségügyi dolgozóink jól képzettek és keresettek is. A már most tapasztalt jelenségek felerősödnek és a magyar egészségügy pillanatok alatt komoly, mert nemcsak mennyiségi, hanem minőségi munkaerőhiánnyal fog küzdeni. Ha ma Sopronban bezárás fenyegeti a kórház gyermekosztályát, mert csak fele orvoslétszám áll rendelkezésre, ha a kis vidéki városokban, mint például Pászón lasszóval kell gyermekgyógyász főorvost fogni, akkor mi lesz, ha felnyílnak a sorompók? Ráadásul nem is az orvoshiánytól félek, hanem a középréteg távozásától. Nem érzékelem, hogy a kormányzat szembe nézne a problémával. Nem azonnali nyugat-európai fizetésekre gondolok, - bár nehéz lenne tiltakozni ellene -  de egy világos és következetes bérfelzárkóztató programra igen, amely távlatokat ad a jövőjüket nem látó vagy kétségekkel küszködő embereknek. Sajnálatos, hogy a MOK ilyen irányú javaslatait a kormány nem tekintette eddig valós tárgyalási alapnak, inkább azt vizsgálja, hogy elég szép-e a sorminta a MOK közgyűlés jegyzőkönyvén. Közben a folyosói pletykák azzal magyarázzák az elutasító kormány-magatartást, hogy a határon túli kollégákkal akarják betölteni a hiányzó helyeket. Ez nemzetpolitikai céljainknak, erkölcsi elveinknek nem felel meg. Felelős magyar kormány abból indul ki, hogy mindenkinek joga van a szülőföldjén boldogulni, akár többségi, akár kisebbségi népcsoporthoz tartozik.  Messzire vezet mindennek a taglalása, most maradjunk annál, hogy az uniós tagság élére állítja a magyarországi bérkérdést, különösen az egészségügy területén.

Az utolsó témánk az Európai Bizottság egészségügy szemlélete. Az egészségügy az Európai Bizottságban az egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztoshoz tartozik. Ezt a posztot most David Byrne tölti be. Ő jogász és szakmai múltja is inkább a fogyasztóvédelemhez köti. Jó érzékkel emeli ki a közegészségügyi kérdésekből azokat, amelyekkel az Unió egyáltalán foglalkozhat. Így terelődött a figyelme az étkezési szokások, a felkínált élelem és az egészség összefüggéseire. Egyszer egy interjúban azt kérdezték tőle: itt egy német kolbász, enne-e belőle. Válasz: csak a 2001 után készült, mert korábban marha agyvelőt is tettek bele…

Most már csak hónapok vannak hátra 1999-ben kezdődött megbízatásából.  Figyelme az elhízásra irányul. Felfogása szerint – bár a végső felelősség az egyéné – nem hagyható figyelmen kívül az élelmiszeripar felelőssége sem.  A Cukorgyártók Európai Szövetsége talán épp az ő politikájának hatására ad fel olyan hirdetést, amelyben a cukorfogyasztás mérsékelt volta mellett érvel és figyelmeztet: a rendszeres testmozgás elengedhetetlen az egészséges élethez. Vajon lesznek-e az ilyen hirdetések, - amelyek mellesleg valószínűleg csak egy esetleges későbbi jogi felelősségre vonás elkerülésére szolgálnak – annyira hatásosak, mint hajdani kollégánknak a bevezetőben említett szava?

Végezetül tegyük fel a kérdést: ha ma önök kérnék meg néhány dologra az első gyermekének örvendező apát, mi lenne az? Lenne-e a kérésnek hatása? Rá tudjuk-e venni az embereket, hogy életmódjukat alapjaiban megváltoztassák? Rá tudjuk-e venni az embereket arra, hogy ne életmódjuk, hanem életük legyen? Több mozgással, mélyebb emberi sőt spirituális kapcsolatokkal, kevesebb tv nézéssel s mindezt nem valami külső stílus következményeként, hanem saját életösztönükből fakadóan és boldogság utáni vágyuk tényleges kielégítésére. Remélem mind többen tudnak majd pozitív választ adni ezekre a kérdésekre, s azt remélem, hogy az Európai Unió megfelelő környezet lesz arra, hogy minél több jó irányú döntés szülessék. Hogy sikeresek leszünk-e az Európai Unióban? Ez csak rajtunk múlik.

vissza Vissza a kezdőlapra