Megjelent: 2003.12.23. 20:38:34

Magyar Szó

Zizzenő szeretet

Szakad a hó, későre jár az este, a pásztorok szakálla fagytól csillog, a betlehemben Jézus jászla is fehérlik már, hosszú az út, kemény a szél, csikordul a jeges cipőtalp. A gyerekek pedig bizton tudják, hogy a karácsony közeledtét hirdetik; nem lehetnek hagyományápolók ők, hiszen küldetésük van: hisznek, s hitet terjesztenek. Pedig vörös csillagos idő ez, megvan már negyven esztendősnél is több az emléke. Könnyedén villan elő, szinte újraélhető erővel, miközben feledésbe süppednek világrengető történések, nyilván sokkal fontosabbak az emberiség számára, mint Jézus születésének pásztoros-angyalos hirdetése házról házra járva.
Karácsonynak hajnalára virradva a szaloncukor is csillan ezüstfehérjével a fenyőfán, meg dió, füge lengedezik az ágakon, vízkeresztig mind-mind megérinthetetlen, csak csodálható, szemmel simogatható. Vágyódás és kísértés két hete után, amikor gyerekenként egyenlően elosztva kupacban állt a zsákmány, szinte kívánkozott vissza minden az ágakra, mert így szánalmassá lett a fa, csupán elcsúfított s rokkant fenyő, többé nem karácsonyfa.
És annak helyébe sem volt képes másik élmény állni, midőn az éjféli misén a sánta kántor ujjai alatt ünnepi dalt zengett az orgona, betöltve a fényben csillogó templom padsorait, s fölszállva a harangokig vagy talán még tovább: Fel nagy örömre...! Mégsem veszett el a mindenségben, hiszen itt van valahol, megmaradt, kissé csendesült, de könnyedén föltámasztható, évenként újraszületik a mai éjszakán.
Ismét karácsony van, óriási készülődés közepette, felgyorsultak a gyárakban a termékontó szalagok: mobiltelefonok, számítógépek, házimozirendszerek siklanak rajtuk; gyötrő vásárlási kényszerben tolonganak, mérgelődnek, lökdösődnek a vevők, hiszen ajándék kell mindenkinek a családban, mert a szeretet ünnepe jön el drága termékek alakjában egy vagy két napra, majd hónapokig törleszti a család a bankhitelt, ismét rohan mindenki, termel, gyűjt, mert rendszer és gépezet ezt követeli. Szeretni tovább nincs idő, de ott áll a polcon, asztalon, zsebben, táskában a bizonyíték, a keveset élő érzés tárgyiasult formában. Ha elromlik, kidobjuk; ha elavul, majd jön az újabb ünnep újabb "szeretet"-tel. Amaz a szeméttelepen végezte.
Hogy ilyennek kell-e lennie az ünnepnek, nem tudom. Vagy inkább ott található, abban a régi "aranypapír"-ban, mely elhasználódott füzet lepjai között húzódik meg? A szaloncukor ízével, színével, illatával, a karácsonyfa zizzenésével s azzal a szeretettel, amikor még senki sem mondta el nekünk, hogy ma és holnap ennek az érzésnek az ünnepe van.

FODOR István

Vissza a kezdőlapra