Isten országát építjük már ebben a világban is
Szentbeszéd Győr - Szabadhegyen Krisztus király ünnepén: 2003. 11. 23.
Pilátus kérdéseire Jézus egyértelmű válasza: Igenis király vagyok, de az én Országom nem e világból való… (Jn 18,36-37.)
Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt a KFKI Képtár Trilógia oldaláról
Ha meg akarjuk érteni, mit jelent Jézus Királysága, meg kell tisztítanunk a királyság fogalmát a történelmileg rárakódott visszás érzésektől. Király az, aki népének vezére és gondviselője, aki biztosítja népe egységét és jólétét. Jézus királysága azt jelenti, hogy Mennyei Atyánk nem egyenként akar meghívni minket országába, hanem egy népként, közösségben élve és segítve egymást. Jézus, aki Pilátus előtt is királynak vallotta magát, mennybemenetele előtt azt mondta: „Én kaptam minden hatalmat mennyben és a földön… tegyetek tanítványommá minden népet…” (Mt 28,18-19.) Jézus valóban király, akinek hatalma van. Ennek jelei csodái, szavára a betegek meggyógyulnak, még a halottak is feltámadnak. Ő hatalmát mindig az emberek javára gyakorolta, megszabadította őket bajaikból és segítette őket a rosszal szemben. Ő mindenkinek parancsol, természet erőinek és a gonoszlelkeknek is. Ő azonban az ember szabadságát mindig tiszteletben tartotta, senkit sem kényszerített követésére, és önkéntes hitet kíván tőlünk, amikor felszólít követésére.
Amikor
Jézus tanítani kezdett ezeket mondta: Közel van az Isten Országa, térjetek
meg, és higgyetek az üdvösség jóhírében. Egy alkalommal a farizeusok
megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az
Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek,
itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.” (Lk 17,20-21.) Ma
ezt így fogalmazzuk meg: Az Isten Országa Isten uralmát jelenti, amely Jézus
életében szavaiban, tetteiben és jelenlétében tárult fel az emberek előtt. Az
Isten országa ott van, ahol az emberek önként teljesítik Isten akaratát és
Jézus tanítása szerint élnek. Itt építjük a földön, kiteljesedni az örök
életben fog.
Érdekes kérdés, hogy ha Isten országa nem e világból való, miért üldözték Jézust és miért üldözik sokszor ma is azokat, akik komolyan veszik keresztény hitüket, és nemcsak a templomban, hanem a mindennapi életben is hitük szerint akarnak élni. Ezt a kérdést mai nyelvre úgy is lefordíthatnánk, hogy milyen kapcsolat van, vagy milyen kapcsolatnak kell lennie állam és Egyház között?
Sokan helytelen szemléletből kiindulva még a történelmet is hamisan magyarázzák. Akkor, amikor Nagy Konstantin császár szabadságot adott a keresztényeknek, akkor valójában a nem keresztény császár jött rá arra, hogy birodalmának legértékesebb emberi a keresztények, kár őket üldözni, jobb nekik szabadságot adni, mert a keresztények szeretete és tevékenysége javára válik minden embernek. Tehát nem az Egyház paktált le az állammal, hanem a közélet szereplői jöttek rá, hogy nekik jó, ha az Egyház szabadon tevékenykedhet.
Nézzük át, mit tanít Egyházunk ezekről a kérdésekről. A Magyar Katolikus Katekizmusban ezeket találjuk: „Isten terve szerint a hatalom és a tekintély célja az egyén és a közösség szolgálata. A keresztény embernek kötelessége részt venni a közösség szolgálatában a politikai és közéletben. A politikai hatalmat az erkölcsi törvények szerint kell gyakorolni az emberek javára. A keresztény politikus hivatása az, hogy az evangélium szellemében építse a társadalom életét.” (MKK 268-271.)
Ha ezeket az elveket nézzük, senki sem találhat benne kivetni valót. Mégis sokan félnek az un. „keresztény kurzustól”. Ezért jó néhány alapelvet tisztázni. A keresztények ugyanolyan jogon állampolgárok, mint a nem hívő emberek. Joguk van részt venni a politikában, a közéletben, joguk van arra, hogy a törvényeket a legjobb belátásuk szerint fogalmazzák meg. Akkor mi a baj? Az, hogy a mai liberális felfogású emberek tiltakoznak, hogy miért keverünk világnézeti dolgokat a közéletbe. Erre mi is megkérdezhetjük: Nem világnézeti állásfoglalás az, amikor azt mondják, hogy a piac döntsön el mindent? Ez ugyanis azt jelenti, hogy az dirigál, akinek megfelelő mennyiségű pénze, vagyona van. Vajon ez ténylegesen kinek jó? A szegény embereknek aligha. Ezért álságos az a kijelentés, hogy világnézetünket ne vigyük bele a politikába.
Másik megközelítés, az az ismert követelmény, hogy az Egyház lehetőleg ne avatkozzon be a politikába, tartson minden párttól egyforma távolságot. Így ez jogos követelménynek látszik, de megkérdezhetjük: Vajon én a keresztény ember, kinek a politikáját támogassam: azét a politikusét, akinek a legfőbb célja a meggazdagodás, vagy azét, aki a keresztény elvek szerint rendezze a köz ügyeit? Ha így tesszük fel a kérdést, akkor nem az Egyház áll közelebb valamely párthoz, hanem vannak olyan pártok, amelyeknek tagjai többségében keresztény módon gondolkodnak, és ebben a szellemben politizálnak. Ha pedig ez így van, akkor nem vitás, hogy egy keresztény embernek kit kell szavazataival támogatnia.
Hallottam egy régi legendát: Jézus per újra felvételét. E szerint Jézus feltámadása elhatározta, hogy per újrafelvételt kér, hogy Pilátus vizsgálja felül ítéletét. Pilátus azt felelte, ha Jézus kellő számú tanút tud maga mellé állítani, akkor lehet szó újabb tárgyalásról. Ezek után Jézus felkereste azokat az embereket, akiket meggyógyított, akik örömmel hallgatták tanítását és látták csodáit, és megkérdezte tőlük, hogy hajlandóak-e mellette kiállni és tanúskodni. Mindenki igennel válaszolt, és a tárgyalásra hatalmas tömeg jött össze. Akkor Pilátus ismét feltette a kérdést: válasszatok, kit engedjek el: Jézust vagy Barrabást. És akkor amikor a tömeg újra válaszolt, Barrabás nevét kiáltotta, pedig mindenki azt ígérte, hogy Jézust fogja választani.
Sok helyen így van
ez ma is. Amikor az emberek elmennek szavazni, akkor még a keresztények
közül is sokan nem azokra
a
politikusokra szavaznak, akik keresztény szellemben akarják kormányozni
országukat, hanem azokra, akik több pénzt és áldozatvállalás nélküli jólétet
ígérnek. Pedig mindenki nagyon jól tudja: áldozatvállalás nélkül nincs igazi
előrehaladás.
Mi köze van a vallásnak a politikához? Mi köze van Isten országának ehhez a világhoz? Az, hogy az Isten országát nekünk már ebben a földi életünkben kell építeni, és ez nyilván nem tetszik azoknak, akik azt érzik, hogy anyagi érdekeiket veszélyeztetik azok, akik keresztény szemléletben élnek és gondolkodnak.
Jézus ma tőlünk is megkérdezi, és megkérdezi minden alkalommal amikor döntünk, akár választások alkalmával akár más döntések alkalmával: elfogadjuk-e őt királyunknak, vagy csak szimpatizálunk vele, de amikor döntenünk kell, akkor emberi érdekek és nem keresztény szempontok szerint döntünk. Igen, ha ő a mi királyunk, akkor legyünk következetesek.
Erre gondoljunk, amikor naponta imádkozzuk: „… jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is."
