2003. november 11. kedd 23:06
CSÁNGÓ ÜNNEP EGERBEN
Emléktábla Petrás Incze Jánosnak
November 8-án, szombaton az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el az egri Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban.
Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956–61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: „…a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja".
Az ünnepség az emléktábla avatásával kezdődött. A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: „Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva – Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." Az ünnepségen a néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör, Petrás Mária, Magyarországon élő keramikusművész és népdalénekes.
A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a 190 éve született népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Jenő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, „a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak, igen hatásosan. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók; Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást.
A megemlékezés délután folytatódott. A Minorita Rend Szent Hedvig Kollégiumában Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti előadáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek.
Sikeres, bensőséges, valóságos lelki ünnepség volt, amely Petrás Incze János személyiségének, áldozatos és úttörő munkássága elismerésén és méltatásán túlmenően magára a csángó sorsra irányította a figyelmet, a beolvadás előtti 24. órában. Megrázó dolog, hogy a Petrás Incze János által másfél százada gyűjtött, a díszes meghívón idézett népdal ma is megdobogtatja az értük aggódók szívét: „Itt e klézsei patakon / Van egy bánatőrlő malom. / Bár bánatom megőrlené, / Hogy szüvem ne gyötrené." Lehet, a malmot azóta elmosta az idő sodrása, a bánat, sorsuk bizonytalansága ma is apasztja soraikat.
MÁRIÁS JÓZSEF
Forrás: Hargita Népe
