2003. október 28. kedd 21:19

 

Parlamenti napló

2003. október 28.

A 2004. évi költségvetés általános vitája - Surján László beszéde

 

Kedves Képviselőtársaim!

 

Egy CD lemez van a kezemben, az idei évi költségvetés - vélhetik. Nem, ez csak egy költségvetésnek látszó tárgy. Tartalma: egy költségvetésnek látszó előterjesztés. Költség van benne, vetés, a valós fejlődés ígérete, viszont hiányzik. Nem építés, hanem leépítés.

Az Európai Uniós tagság új feladat, új kihívás, s a kormány ennek nem volt képes megfelelni.

 

1. Az előterjesztés 17. táblázata: A Kohéziós Alap forrásaiból rendelkezésre álló kötelezettségvállalási kereteket tartalmazza, 2004-re, 5-re és 6-ra. A 2004. évi keret: 71 milliárd 520 millió forint. Euróban számolva ez közel 280 millió. Nagy pénz. Az ember elképzeli, hogy ebből – a társfinanszírozással együtt – megépülhetne jó 50 km autópálya. Vagy felgyorsulhatna a vasút rekonstrukciója. De ne örüljünk, mert mindez csak álom. A Kohéziós Alap valós összege a tíz új tagállam részére sincs 58 millió euró. Ennek 11,5-14 százaléka kerülhet Magyarországra. Ez 2004-ben mintegy 2 milliárd forint. Ebből nem lesz túl hosszú autópálya. Az előterjesztő is tudja, hogy becsapja az olvasóit. A részletes indoklásban elárulja magát: „A 16., 17. számú mellékletek az uniós értelemben vett kötelezettségvállalási összegeket – valamint a kapcsolódó hazai társfinanszírozást – mutatják be”. Uniós értelemben vett kötelezettségvállalás: már elnyert, de a tárgyévben még fel nem használható összeg. Azaz semmi köze a jövő évi költségvetéshez. Ez az összemosás durva szakmai hiba, ráadásul közönséges becsapás. Most a 2004. év költségvetése készül! A választóknak joguk van tudni, mire számíthatnak jövőre. A kormány azonban nem mer a szűkös két milliárdról beszélni, gyáván lapít a távlatos 72 milliárd mögött. A részletes indoklásban azután leépítik az előterjesztésben felkeltett csalóka reményeket.

 

De ezzel nincs vége a 17. táblázat furcsaságainak. Az indoklás szerint e táblázatban ott van a kapcsolódó hazai társfinanszírozás. Ám nincs ott. Miért nincs? Talán a kormány nem akar pályázni az útépítésre, vasút korszerűsítésre, környezetvédelemre? Hiszen erre szolgál a Kohéziós Alap. Talán a költségvetésbe rejtett számtalan leépítéshez hasonlóan ezt a lehetőséget is leépítik?

 

De van más gond is. Kötelezettségvállalási keretként igazak-e a közölt számok? A tíz új tagállam számára a Kohéziós Alapban közel 2,9 milliárd euró kötelezettségvállalásra van lehetőség. Ez mintegy 739 milliárd forint, amelyből legalább 84 legfeljebb 103 milliárd forint jut hazánknak. De semmiképp sem csupán 71,5. A kormány a lehetséges kötelezettségvállalásokból eltűntetett, leépített mintegy 20 milliárdot. Miért? Nem lehet komolyan venni egy olyan előterjesztést, amely össze-vissza dobálózik a milliárdokkal.

 

Kedves kormánypárti képviselők, tavaly az önök egyik szavazata szabad kezet adott bizonyos gyanús bróker üzelmekhez. Idén legyenek óvatosak . Ne vállalják a balek szerepét. Részletekbe menően meg kell vizsgálni minden szót. Az időkeret nem teszi lehetővé a teljes körű elemzést. Most csak egy egyszerű táblázatot elemeztem, s lám már ebben is mennyi a hiba és a súlyos gyanú!

 

2. Önök viszont legyenek résen.  A 39. § szerint - ha meg szavazzák, - az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a központi költségvetés terhére bizonyos nemzetközi bankokkal és a német Újjáépítési és Hitelbankkal (KfW)  kötendő  hitelszerződéseknél összegszerű korlátozás nélkül kezességet vagy egyéb, szerződést biztosító önálló kötelezettséget vállaljon. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valakinek van egy életképes fejlesztési terve, és elnyeri a bankhitelt, a törlesztésre a magyar állam garanciát vállalhat. Ha akar. Ha a pályázó kedves neki. Miért törlesztene ezután a garanciával megtámogatott szerencsefia? Majd fizet a költségvetés! A hálás vállalkozó bizonyára tudja, hogy merre van a Köztársaság tér, sőt az új székházban is ismeri majd az ügyeletes kulcsár telefonját. Mindezt összeghatár nélkül. Hogy ez a feltételezést rosszindulat szülte? Sajnos inkább az alapos gyanú. Remélem a kormánypártok képviselői is átérzik, ilyen szabad kezet felelős parlament nem adhatna még  egy Kulcsár mentes kormánynak sem.

 

3. Magyarország 2004 és 2006 között részben visszatérítést, költségvetési kompenzációt kap. Ennek értelme, hogy ne forduljon elő, hogy többet fizetünk az Uniónak, mint az nekünk. Ez az összeg több mint 43 milliárd forint. Szerepel a költségvetésben, mint bevétel. Beöntötték a nagy kalapba, nem tudni, mire fordítják. Úgy fog eltűnni, mintha soha nem kaptuk volna.

 

4. Sok a bizonytalanság az uniós pályázatok lebonyolításához szükséges intézmények körül, s lehet, hogy emiatt mégis veszteséggel jár majd a tagság első éve. A 112 milliárd tagdíj mellett ugyan sok elnyerhető pénz van, de lehívásukhoz megfelelő intézmények kellenek. Csak a földművelésügyi tárcánál jelenik meg ezek működési költsége. Hol a többi? A Kormány csak most kap felhatalmazást, hogy rendeletben állapítsa meg a támogatások  pénzügyi lebonyolításának és ellenőrzésének szabályait. Október vége van, s januártól már elvben lehetne pályázni. Ébresztő. Figyelmeztetem önöket, hogy 2002-ben megnyerték a választásokat. El kellene kezdeni kormányozni, legalább néha, két kampányakció között.

 

5. Az előterjesztés a Miniszterelnöki Hivatal fejezetébe csoportosította az uniós tagsággal kapcsolatos pénzeket. Átláthatóság szempontjából ez fontos döntés lenne, ha megtörtént volna. De távolról sem az összes uniós pénz került a X. fejezet 8. címe alá. Az átcsoportosítás nagyon későn, alig egy hónapja történt, hamar munka ritkán jó.

 

6. A sok zűrzavarnak, felemás lépésnek, homályos rendelkezésnek, át nem látható költségvetési tételeknek az oka részben a tudatlanság. Az egyik bizottsági ülésen a pénzügyminiszter úr nagy átéléssel mondta a költségvetés uniós elemeiről: nehéz terület, a képviselőknek is meg kell tanulniuk. Megpróbáljuk. A kormánynak még nem sikerült, tagjai nincsenek tisztában az Európai Unió költségvetési rendszerével. Az egyik államtitkár a közrádióban azt találta mondani, hogy Koppenhágában mindent forintra-fillérrel elrendeztek. Én az új tagállamoknak járó támogatás növelését szorgalmaztam, ő kijelentette: csak az úgynevezett inflációs növekményről lehet szó. Nem igaz. Az Unió költségvetésnek 58 százalékáról – a nem kötelező kifizetésekről – az Európai Parlament dönt. Véglegesen csak decemberben. Hogyan lehetne ezt kihasználni, ha a kormány nem is tud róla? Egy másik államtitkár az én 600 millió eurós bővítési javaslatomról azt találta mondani, hogy ez nem új pénz, csak a 2005-re, vagy 2006-ra jutó támogatás előrehozatala. Ez sem igaz. Az Európai Parlament nem is szokott ilyen módosítást javasolni. A többlet forrása a hétéves költségvetésben megszabott elvi lehetőség és a 2004-re megtervezett kiadások közötti eltérés. Nehéz lesz jó eredményt elérni, ha a kormánynak a témában nyilatkozó államtitkárai az alapismeretekkel sincsenek tisztában.

 

Pénzügyminiszter úr a minap egy kérdésre válaszolva írásba adta, hogy az Unió költségvetése nem felel meg a koppenhágai megegyezésnek. A strukturális alapoknál vagy 200 millió euró hiányzik. Miért? Hogyan? A megállapodások nem kötelezőek? Többet lehet adni, de kevesebbet nem. Hol volt a kormány, amikor a Tanács a kérdést tárgyalta? Mit tett, mit szólt hozzá? Bambán tűrte? Netán meg is köszönte, hogy nem kell annyi pénzzel bajlódni? Így védik a nemzeti érdeket? Ha a Tanácsban nem értek el eredményt, miért nem szóltak nekünk, képviselőknek? Nem tisztelt Ház, így nem lehet dolgozni. Ez a kormány alkalmatlan arra, hogy az Európai Unió adta körülmények között vezesse az országot. Ez persze nem csoda. A kormány tagjai számára az Unió évekig ellenség volt, mára barát lett, de ma is összetévesztik a Szovjetunióval. Engedelmeskedni járnak Brüsszelbe, mint hajdan Moszkvába. Az Európai Unió nem szovjet diktatúra. Európa az érdekek ütköztetéséből megszülető, minkét fél szempontjait figyelembe vevő megegyezések világa. Önök az ilyen ütközésekre gyávák, s lám még a gyengécskén sikerült koppenhágai megegyezést is sikerült leépíteniük. Ha van még önökben a magyar polgárok iránt felelősség, távoznak. Egy gyors lemondás még megmentheti a maradék becsületet.

 

 

vissza Vissza a kezdőlapra