2003. november 25. kedd 15:36
Parlamenti napló
2003. november 24.
interpelláció
Fónagy János: "Nagyobb a mozdony füstje, mint a lángja?"
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Fónagy János, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a gazdasági és közlekedési miniszterhez: "Nagyobb a mozdony füstje, mint a lángja?" címmel. Fónagy János képviselő urat illeti a szó.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A magyar vasút gazdálkodási, szervezeti, technikai modernizálása, fejlesztése kormányzati ciklusokon átnyúló feladat. '98-2002 között a polgári kormány jelentős forrásokat biztosított a magyar vasútnak. Ennek eredményeként új pályaszakaszok épültek, újultak meg, és több évtized után 14 Siemens villanymozdonnyal lett korszerűbb a vasút mozdonyparkja. A szovjet államadósság keretéből fegyver helyett az elővárosi forgalmat javító motorkocsikat szereztünk be, és 2001, illetve 2002 végére eleget tettünk az EU-csatlakozáshoz megkívánt szervezeti feltételeknek, létrehoztuk a független pályavasúti szervezetet. Az államháztartás konszolidált funkcionális mérlegéből kitűnően csak 2002-ben több mint 200 milliárd forintot fordítottunk vasútra, többek között azzal, hogy a kormány átvállalta a korábbi egy évtizedben felhalmozódott fejlesztési hitelek törlesztését, biztosítva ezzel a következő évek fejlesztési lehetőségeit.
A MÁV kormányváltás után kinevezett új vezetősége folytatta a szakmai munkát, és 2003 nyarára összeállította a magyar vasúti közlekedés EU-konform rendszerének kialakításáról, a MÁV gazdálkodási reformjáról szóló dolgozatát. Az anyag - bár vannak elfogadhatatlan elemei - alkalmas a műszaki fejlesztés fő irányainak erősítésére, az ezredfordulón megindult változások továbbvitelére.
Azt vártuk, hogy a kormány korábban tett számos ígéretét megtartva, támogatni fogja a magyar vasút fejlődését, modernizálását. Reményeink, mint annyi más esetben, itt sem váltak valóra. A szükséges évi minimális 40-50 milliárd forint fejlesztés helyett a kormány négy évre összesen 60 milliárdot ajánlott meg, évente átlagosan tehát 20 milliárd forintból kívánja megoldani azt a feladatot, amelyre a szakma megalapozottan a két-háromszorosát igényli. A nagy arccal bejelentett, az elmúlt éveknél lényegesen kevesebb költségvetési hozzájárulást a korábban is kilátásba helyezett hálózatleépítéssel és 11 ezer ember elbocsátását, sorsát megpecsételő döntéssel színezték.
Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem, a MÁV javaslatán kívül rendelkezésre áll-e másik, autentikusnak minősülő anyag a vasút korszerűsítésével kapcsolatban, amely a MÁV által szükségesnek tartott összeg feléből-harmadából is biztosítani tudja a változásokat. Voltak-e, és ha igen, mikor és kikkel szakmai konzultációk, viták a magyar vasút további sorsáról? Szakmai viták vagy a választási ígérgetésekre szétszórt magyar államháztartás helyzete indokolja a fejlesztési tervek kiüresítését, a reformnak előrelátást és pénzt nem igénylő leépítéssé silányítását?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ELNÖK: Az interpellációra Csillag István miniszter úr válaszol.
DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engem nemcsak a füstje csapott meg a mozdonynak, hanem a lángja is (Arnóth Sándor: Meg is égtél! - Moraj és derültség a Fidesz soraiban.), amennyiben a kormány minden egyes tisztviselője amellett van, hogy megújulhasson a magyar vasút, és az, amit a felszólalásában többes számmal jelölt meg, valóban többes szám is legyen.
Hiszen 2002-ben a mi kormányunk javasolta, hogy a fejlesztési kölcsönök egy jelentős részétől mentesítsük a jövőbeli fejleszthetőség érdekében a MÁV Rt.-t.
Arról szeretnék megnyugtató üzenetet mondani, hogy nemcsak hogy folytatódik a MÁV Rt. megújulása, hanem részben új alapokon újrakezdődik, mert hiszen a két legfontosabb fejlesztési célt, nevezetesen a megyei városok közötti összeköttetés javítását az intercityjáratok gyakoriságának növelésével, a menetrend változtatásával, új járművek beszerzésével a kormány is támogatandónak tartja. Ugyanígy támogatandónak tartja az elővárosi közlekedés megújítását a járműpark megújításával, és ehhez 30 új villamos motorvonat beszerzésével értett egyet a kormány. Ennek a különböző pénzügyi eszközökkel történő megteremtéséhez a kormány támogatást nyújt, hiszen a vasút számára ugyanúgy rendelkezésre bocsátja a kezességvállalás intézményét, ahogyan korábban.
Szeretném azt is elmondani, hogy természetesen nem kívánja a kormány elvenni a következő négy évben sem a parlament hatáskörét, ezért az az ön által idézett 60 milliárd forint nem négy évre vonatkozik, hanem éppen a következő évre, amikor a fejlesztéshez pénzeszközöket bocsát rendelkezésre.
Szeretném bejelenteni természetesen azt is, hogy a pályavasút rehabilitációs munkálatait is támogatja a kormány, amikor az ISPA és a kohéziós alapok felhasználásával és a költségvetés társfinanszírozásával épülnek meg ezek a vonalak, és folytatjuk a fővonalak átépítését is. Nyilván az is fontos cél, hogy a kormány egyetért azzal, hogy egyetlen mellékvonal se kerüljön megszüntetésre, ezeket a mellékvonalakat tartsa fenn a MÁV, következésképpen azok a vészharangok, amiket ön kongat, természetesen elég hamisan szólnak.
Az a cél azonban, aminek keretén belül a termelékenységet kívánja javítani a MÁV, és részben kiszervezéssel, részben átszervezéssel követi a szlovák vagy a román vasutat, amennyiben ugyanannyi munkavállalóval próbálja meg fenntartani, a vasutasok részben hősies, részben odaadó munkájával a szolgáltatást, természetesen azt is jelenti, hogy a maximális szociális gondoskodás mellett a vasutasok maradnak, de a vízfej és az irodisták száma természetesen csökken, illetőleg visszamegy. Természetesen a MÁV átalakítása is folytatódik, hiszen létrejöttek a pályavasút és az ettől elkülönülő szervezeti egységek, az árufuvarozás és a személyszállítás érdekében.
Összességében azt szeretném mondani, hogy nem öncélú a kormány és az adófizetők pénzének a felhasználása, nem azért, mert ilyen tanulmány született, hanem azért, mert jobb minőségű szolgáltatást szeretnénk az utazóközönségnek a rendelkezésére bocsátani.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Kérdezem Fónagy János képviselő urat, elfogadja-e a miniszteri választ.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Gondolom, hogy a szakmai célokat illetően nincs közöttünk vita. Ami miatt az interpellációra sor került, az, hogy ön ezekhez az egyébként támogatandó szakmai célokhoz nem kapta meg a költségvetésben a szükséges támogatásokat; nincs pénz fejlesztésre, nincs pénz korszerűsítésre, nincs pénz az EU-programokhoz való csatlakozás hazai feltételeinek biztosítására, és nincs meg a 11 ezer elbocsátandó ember további sorsának rendezéséhez szükséges pénz.
Miniszter Úr! Az ön válaszában foglaltakat sem a vasút, sem a szakma, sem a kezemben tartott újságokból kitűnően a magyar társadalom nem fogadta el, így azt én sem tudom elfogadni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm. A képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem, hogy az Országgyűlés elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 182 igen szavazattal, 154 nem ellenében, tartózkodó szavazat nélkül a választ elfogadta.
