Vissza
a kezdőlapraMegjelent: 2008.12.10. 19:14:51
Tilos, tilos, tilos
Ki a felelős?
A karácsonyi ünnepek vezető híre lett a Tilos rádió. Mellesleg ki szokta hallgatni? Ki azok közül, akik joggal háborodnak fel, akiket valóban sért ez a hang. Magam még soha nem kapcsoltam rá. Így nem tudom, csak sejtem, hogy a trágárság, amiért csak előzetes figyelmeztetés után közölték a szószerinti leírást az internet különböző oldalain, nem a Szentestére tartogatott különlegesség. Úgy vélem, a Tilos rádió trágár. Hiszen lényege a tabudöngetés, s mióta engedéllyel sugároz, új-meg új tabukat keres.
Nincs kedvem a Magyar-Hon-Lap oldalait a kifogásolt szöveg átmásolásával piszkítani. Az érdeklődők számára a Hír Tv honlapját ajánlom. De a lényeg nem az elhangzott szöveg. Még csak nem is az, hogy egyes műsorvezetők kiirtanának minden keresztényt. Nérói ambíciók. A történteknek két szálát fejtem ki. Az egyiket már felvettük: ki hallotta az adást? Józan polgári családban december 24-én nem hallgatnak Tilos rádiót. Valószínűleg máskor sem. A történetben az a felemelő, hogy a Tilos rádió rendszeres hallgatói közül kellett valakinek akadnia, aki megkongatta a vészharangot. Aki nem a gyermekei karácsonyával, a fa díszítésével, nem imával vagy elmélkedéssel volt elfoglalva, hanem épp a Tilos rádióval. Neki is megfeküdte a gyomrát ez az egész, és riasztott. Köszönjük. (Arra nem merek gondolni, hogy a jobboldalon létezne egy ilyen, minden szemétre is kiterjedő sajtófigyelés. Pedig léteznie kellene.)
Az elhangzottak valóban riasztóak. De nem is maga a szöveg, részeg emberek botrányos viselkedése a tragédia. A tragédia maga az ember, aki mindezt mondja, gondolja. Az ilyen ember szánalomra méltó. Megvetésre is talán, de mikor ment előbbre a világ megvetés által? Nem megoldás, ha megvonják a műsorszórás engedélyét. A hangerőt le lehet venni, azt el lehet érni, hogy kevesebben vegyenek tudomást az ilyen botrányoktól, de ez csak szőnyeg alá söpri a problémát. Itt él sok keresztény ember, az örömhír birtokosa, s mit sem tesz azért, hogy kincsét, amely szétosztva gyarapodna, eljuttassa azokhoz, akiknek fogalmuk sincs a létezéséről. Hogyan nőtt fel az az ember, akinek gondolkodásán most egy ország botránkozik? Hol voltak szülei, tanárai? Nem egy magáról megfeledkezett műsorvezető mondott itt csődöt, hanem az egész magyar kultúra, s azon belül a magyar keresztény társadalom. Lehet triumfálni, hogy az illetőt kivágták a rádióból. De hány hasonló ember, fiatal él körülöttünk és mit teszünk értük? Ez a másik, a lényegesebb szál.
Erdő Péter bíboros úr megtalálta a kézenfekvő és azonnali keresztény választ. Fohászkodni kell ezért a szerencsétlen, szánalmas alakért. Második lépésként azután tenni is érte, értük. Harmadikként pedig a megelőzés gondolatai jönnek. Jönnek? Mécs László már tálalta a problémát vagy hét évtizede. Verse lehet, hogy nem irodalmi remekmű, de attól még mélységesen igaz és fájdalmasan aktuális. Köszönet Kenessey Csabának, hogy elővette és erre a Tilos rádiós helyzetre alkalmazta. Közös szégyenünk, hogy az elmúlt hét évtizedben semmit sem javult a helyzet, sőt.
Mécs László:
Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
- s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: ,,te gazember'',
s ha többen voltak, akkor: ,,csőcselék'',
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Felelni kell Mécs kérdésére. Ki a felelős? Nem vonhatod ki Te sem magad: e fiúkért mindannyian felelősek vagyunk. Mi, mind magyarok. Különösen, ha keresztények, keresztyénnek képzeljük magunk.
Surján László