Megjelent: 2008.12.10. 19:15:25

Választás vagy átverés?
Csalások és trükkök a parlamenti választások során

 A „Magyarország politikai évkönyve” sorozat 2002. évi kötetében jelent meg Tóth Zoltán „Választási csalások és visszaélések” című tanulmánya. A demecseri polgármester választáson kiderült csalások
a munka részletes ismertetésére serkentenek.

A szerző – noha elítélően szól a választási családokról – azokat mindennapos és mindenütt előforduló jelenségnek tartja. 

·         A világ minden országában csalnak a választásokon: az ország lakosságszámától, területi nagyságától, az államberendezkedéstől függetlenül vannak választási visszaélések.
A választásokat mindig fenyegeti a csalás lehetősége. A világban egyetlen olyan ország sincs, ahol kisebb vagy nagyobb számban ne lennének olyan emberek, akik csalni akarnak.

A tanulmány másik lényeges eleme, hogy a választási csalás fogalmát tágan értelmezi.

·         A választási csalás gyűjtőfogalom, beletartozik mindaz, ami miatt a választók szándéka és a kihirdetett eredmény eltér egymástól.
A csalás nem csupán az, amit a büntetőjog értékel: minden, ami a szavazás számszerű eredményét a választói akarattól – tisztességtelenül vagy törvényellenesen – eltéríti.    

A tanulmány lényegi része a választási csalások különféle formáit sorolja fel. Egyaránt hasznos információkat tartalmaz azoknak, akik csalni akarnak és azoknak is, akik a csalások ellen lépnek fel. Az embernek az az érzése, hogy egyes pártok forgatókönyvnek használták a Medgyessy kormányban közigazgatási államtitkárrá kinevezett szerző cikkét.  

Tóth Zoltán szerint három fajta választási csalás van: a primitív, az intellektuális, (amelyet magas szintű szervezettséget igénylőként jellemez) és végül a közvetett.

1. Primitív csalás: olyan módszer, amely közvetlenül az eredményt hamisítja.

a.       A legegyszerűbb választási csalás, ha a szavazókörben más adat kerül a jegyzőkönyvbe, mint amit a szavazólapok eredménye mutat. Ehhez a szavazatszámláló bizottság tagjainak össze kell játszaniuk. A csalás újraszámlálással tárható fel.

b.      Csalás, ha a választási bizottság a szavazóköri jegyzőkönyvek összesítésekor más eredményt állapít meg, mint ami a jegyzőkönyvek tisztességes összesítéséből származna. Ez könnyen kiderülhet, mivel a szavazóköri jegyzőkönyvek több példányban készülnek és azok bizonyítékként a jogorvoslati eljárásban felhasználhatók. Gyanús, hogy ilyen hamisításra készülnek, ha akadályozzák, vagy késleltetik, hogy a jegyzőkönyvet a pártok képviselői megkapják.

c.       Elképzelhető az a módszer is, hogy magát a választás helyes eredményét tartalmazó jegyzőkönyvet hamisítják meg, ez a módszer is feltételezi a választási bizottság tagjainak szándékegységét. Az ilyen típusú csalások megakadályozásának törvényi garanciája, hogy a szavazatszámláló, illetőleg a választási bizottság összetételét úgy kell kialakítani, hogy az ellenérdekű felek jelen legyenek. Ez azonban csak akkor hatékony, ha a megfigyelők teljes jogú tagjai a bizottságnak, a munka minden elemébe betekinthetnek, és nincsenek részfeladatokkal úgy elfoglalva, hogy bizonyos dolgokat ne láthassanak.  Az európai választásokról szóló törvény körül kialakult vita lényegét a szerző következő mondata világítja meg: „Azokban az országokban, ahol a közbizalom hiányzik, a politikai erők élesen szembeállnak (pl. 1990-ben Közép- és Kelet-Európában, napjainkban is Afrikában és egyes kelet-európai országokban) csak olyan szavazatszámlálási módszert lehet alkalmazni, ahol az ellenérdekű jelöltek képviselői egyidejűleg jelen vannak.” 2002 óta hiányzik a közbizalom.

d.      Kézenfekvő módszer a szavazólapokkal való visszaélés. A visszaélés legprimitívebb formája, ha a szavazatszámláló bizottság egy tagja a szavazólapot utóbb érvénytelenné teszik (pl. egy újabb „x” beírásával). A szerző szerint az elkövetésnek ez a módja is felderíthető. Ám, ha megfelelő írószerszám valakinek a rendelkezésére áll, az érvénytelenítést aligha lehet bizonyítani. Fontosabb tehát a megelőzés: senki nem maradhat egyedül a szavazólapokkal és senkinek nem lehet semmiféle írószerszám a keze ügyében. Tudatosítani kell, hogy a számítógép kimutatja az irreálisan nagy számú érvénytelen szavazatot.

e.       A szavazólapok kicserélése, de még inkább az eltüntetése könnyen kivitelezhető, ha a bizottság tagjai egyenként kezelik a szavazólapok egy részét, és a munka hevében nem figyelnek egymásra. Különösebb kézügyesség sem kell például ahhoz, hogy valaki a válogatás során a számára kedves jelöltre adott szavazatok kupacának aljára betegye az egyik versenytárs szavazatait. Ha az összeszámlálás nem kötik össze a szavazólapok többek által is megfigyelt ellenőrzésével, akkor a valóságtól távol eső, torzított eredmény születik.

2.       A magas szintű szervezettségét igényelnek az alábbiak.

a.       Ha a szervezők pénzért vásárolnak szavazatot, de bizonytalanok abban, hogy a megvesztegetett szavazók a pénzért valóban rájuk szavaznak-e, bonyolult módszerekre kényszerülnek. A szervezés a „feketepénzek” összegyűjtésével indul, majd a szavazóhelyiség közelében levő gépkocsiban, illetőleg lakásban folytatódik. A suttogó propaganda révén beszervezett szavazók tudják, hogy pénzt (tartós élelmiszert) kapnak a szavazásért. A szervezők első megbízottja a szavazóhelyiségben csak a borítékot dobja be az urnába, a kitöltetlen szavazólapot átadja a szervezőknek. A szervezők kitöltik a szavazólapot, és a következő csaló a zsebében viszi azt be a szavazóhelyiségbe, bedobja az urnába és a szavazatszámláló bizottságtól megkapott üres szavazólapot  kiviszi a szervezőknek. Csak a kitöltetlen szavazólap átadása után jár az ellenérték.

b.       Esetenként a választási névjegyzékkel kapcsolatban is lehet csalni. A választópolgárok egy meghatározott csoportját olykor titkosan kezelik (pl. katonai szavazókörök). Csalás, ha ezen választási eredményeket csak akkor adják hozzá a többihez, ha ez a kormány szempontjából szükségesnek mutatkozik.

c.       Ismert módszer a választási csalásnak az a formája, amikor a választójogosultak egy része saját választókerületéből „átköltözik” egy másik választókerületbe, annak érdekében, hogy ott szavazhasson. E választási csalásnak még fejlettebb formája, ha a másik választókerület névjegyzékébe való bejelentkezést (lakcímváltoztatást) követően az érintettek azért nem mennek el választani (népszavazni), hogy a választás a részvételi küszöb miatt érvénytelen legyen. Különösen fontos ezért, hogy a választási névjegyzéket vezető szervek rendszeresen figyelemmel kövessék illetékességi területükön a lakcímváltozások számának alakulását, és az irreális trendek kialakulásánál tegyenek szervezési intézkedéseket megakadályozásukra. Az ilyen esetekben a csalást egyértelműen bizonyítja, hogy a választás után az új „lakcímbejelentők” visszaköltöznek eredeti lakóhelyükre.

d.       Megfelelő garanciák és szervezési intézkedések hiányában különösen alkalmas választási csalások elkövetésére a lakóhelytől távol történő szavazás (kék cédula), illetőleg a mozgóurnás szavazás.

·         Mint azt az 1947-es kék cédulás választások is bizonyítják, ezen jogelvnek – a megfelelő garanciák és közigazgatási szervezési intézkedések nélküli – érvényesítése előidézhet tömeges választási csalást. (1947-ben a választási törvény lehetővé tette, hogy a szavazó, aki a választás napján nem tartózkodott lakóhelyén, másutt szavazhasson. Nem ellenőrizték viszont, hogy hány helyen tette ezt.) A választópolgárok ma tudják, hogy az igazolással való szavazást számítógéppel ellenőrzik, ennek ellenére 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban is voltak, akik kétszer vagy többször szavaztak. A technikai feltételek azonban lehetővé tették az ilyen esetek kiszűrését és a büntetőeljárások lefolytatását.

·         Hasonló, bár nagyságrendileg kisebb lehetőséget teremthet a mozgóurnás szavazás is. Ez akkor veszélyes, ha a szavazatszámláló bizottságnak nincs annyi tagja, hogy az állampolgár lakására legalább két ellentétes érdekű jelölt képviselője mehessen ki. A mozgóurnás szavazás azért is veszélyes, mert az azt kérő állampolgárok általában időskorúak vagy betegek, akik bár képesek akaratuk kinyilvánítására, de az átlagosnál könnyebben befolyásolhatók. Az elhárítás egyetlen hatékony módszere az, hogy az ellenérdekű pártok képviselői közösen vigyék a mozgóurnát. Kérdés, hogy ez esetben megmarad-e a megfelelő ellenőrzés a szavazókörben.

3. A közvetett csalások a szavazás előtt történnek. Olyan cselekmények tartoznak ide, amelynek hatására egyes személyek elesnek a jelöltté válástól, vagy amelyek révén az emberektől elveszik a független döntés lehetőségét.

a.       Ismeretes választási csalás az ajánlószelvényekkel való visszaélés. A jelölt abban az esetben kerül fel a szavazólapra, ha ezt meghatározott számú választópolgár aláírásával támogatja. Az aláírások hamisíthatók. Ezért az ajánlószelvénynek kell tartalmaznia egy olyan azonosítót, amely nagymértékben megnehezíti a választási csalás elkövetését. Ilyen lehet az adószám, a taj-szám, vagy a személyi szám. Ezen azonosítók tömegesen nehezen hozzáférhetőek az ajánlószelvény-gyűjtők számára, így a hamisítás lehetősége is kisebb. Könnyebb helyzetben vannak az azonosítók törvényellenes beszerzésében azon foglalkozású személyek, akik hivatalból férnek hozzá személyi azonosítókhoz (ügyvédek, orvosok, hivatalnokok).

b.       Csalás az országgyűlési választáson az is, ha valaki aláírásával egynél több jelöltet támogat.

c.       Külön gondot jelent az ajánlószelvények tiltott helyen való gyűjtésére vonatkozó szabályok betartása. (Tiltott helyek: egészségügyi intézmények, munkahelyek, tömegközlekedési eszközök.) A törvénynek e rendelkezéssel az a célja, hogy az akaratnyilvánításukban korlátozott polgárokat megóvja a „rámenős” pártaktivistáktól. A törvény e szabály megsértését úgy szankcionálja, hogy az ily módon összegyűjtött ajánlások érvénytelenek, ha bizonyíthatók.

d.       Nyilvánvaló választási csalás az ajánlószelvények pénzért való gyűjtése. Jogsértő ha a pénzt az ajánlásért a választópolgár kapja, míg ha a pénzt annak adják, aki gyűjt, az nem tekinthető választási csalásnak.

e.       Aki mást a szavazásban megakadályoz, az választási csalást követ el. Az akadályozás sokfajta magatartással megvalósítható: pl. kényszer, fenyegetés. Kérdéses azonban, hogy jó- vagy rosszhiszemű tájékoztatással – aminek eredménye, hogy a választópolgár nem szavazhat – elkövethető-e a választási bűncselekmény (pl. nem ebben a szavazókörben kell szavazni, hanem másikban stb.).

f.       A befolyásolás hagyományos módja az „etetés, itatás”. (Jókai Mór mint kormánypárti képviselő, megírta: mi is etettünk, itattunk.) Ugyanakkor a polgármester-választások alkalmával, de az országgyűlésin is felvetődő kifogás az „etetés, itatás”, amely még kiegészül azzal, hogy a jelölt esetenként anyagi (szociálissegély) támogatással kecsegteti választóit. Ismeretesek a névnapi, születésnapi összejövetelnek kikiáltott kampánygyűlések, esetenként a kampánycsend idején is.

g.       Külön problémát jelent a hazug elemekre támaszkodó negatív kampány.  (A jelölt vagy hozzátartozóinak magánéletére vonatkozó adatok felhasználása a kampányban; más jelölt vagy párt nevében – annak tudta nélkül – közlemény kiadása; más jelölt vagy párt nevének, szimbólumainak megtévesztő felhasználása; más párt plakátjainak leragasztása, átfestése, nevetségessé tétele.) Egyes országokban törvény tiltja a negatív kampányt, de ezekben az országokban sem szankcionálják a negatív kampány folytatását. Magyarországon a negatív kampány nincs tiltva - hívja fel a figyelmet Tóth Zoltán.

h.       A magyar választási törvény kampánycsendet rendel el a választást megelőző napra. E szabály megsértését a választási szervek és a bírósági gyakorlat nagyon enyhén ítéli meg. A választási szerveknek, illetőleg a bíróságoknak szigorítani kellene gyakorlatukat, ha a kampánycsend megsértése tömeges és alkalma s a választói akarat befolyásolására.

 ***

Ezek a Tóth Zoltán féle tanulmány legfontosabb elemei.  Ha végig gondoljuk elkövetésük és kivésésük módját, arra következtethetünk, hogy a megfogyatkozó erkölcs helyét a büntetőjog nehezen veheti át.  A választási csalásoknak sok fajtáját ismertük meg a cikkből, de Demecser, illetve a 2002. évi választások nyomán a listát még ki is kell egészítenünk. Ilyen a szavazók szervezett mozgósítása. Ezt a törvény tiltja. Természetesen az sem megengedett, hogy a szavazókörökből kijuttassák a még nem szavazottak névsorát, hogy őket a párt megbízottjai szavazásra késztessék. Vannak országok, amelyekben a szervezett mozgósítás megengedett kampányeszköz, nálunk nem. 

A bal-liberális erők a demecseri polgármester választáson ugyanazokat az eszközöket alkalmazták, mint amit 2002-ben az országgyűlésin. Mivel e cselekményeknek nemcsak a tényét ismerték el (választási bizottság), hanem azokat az eredmény megmásítására is alkalmasnak találták (bíróság), a kormány erkölcsi értelemben nem tekinthető törvényesnek. Jogilag más a helyzet: a „pénztártól való távozás” már bekövetkezett.

A demecseri eset még valamire rámutat. Tavaly tavasszal a polgári oldal látta ugyan a csalásokat, de nem volt felkészülve azok megfelelő jegyzőkönyvezésére és a tiltakozás jogilag sikeres véghezvitelére. Most ez is megtörtént, és a bíróság meg is hozta a kérdést eldöntő ítéletét.

Jogi értelemben talán nem választási csalás, de ide kívánkozik annak a megemlítése, hogy a kampány esetenként az ellenfél megtévesztésére törekszik. 2002-ben a szocialisták azt akarták, hogy a Fidesz biztonságban érezze magát. Bizalmi embereik márciusban hirtelen dicsérni kezdték – legalábbis a polgári beállítottságúak előtt – a Fidesz politikáját és jelöltjeit. Nem büntethető, de tisztességtelen eszköz.

Arra aligha számíthatunk, hogy a következő választásokig a közerkölcs jelentősen megjavul. A csalások ellen két módon kell fellépnünk.  (1) A választásokra a kormánypárt(ok) és a parlamenti ellenzék között - ha lehet - politikai konszenzust kell kialakítani, amely olyan szabályokban, szilárd garanciarendszerekben testesül meg, hogy a csalás ne befolyásolhassa a választás eredményét. Ezek ismét Tóth Zoltán gondolatai. (2) A szavazókörökben olyan embereknek kell jelen lenniük, akik tisztában vannak a csalások lehetséges módszereivel, képesek azokat észlelni, és ha bekövetkeznek, a megfelelő jogi lépéseket megtenni.

A választási csalások akkor igazán veszélyesek, ha a pártok (koalíciók) választási eredményei kiegyenlítettek, kb. 45-55% közé esnek.  Erre pedig – amint az elmúlt évek mutatták, - bármikor lehet számítani. Amint arra is, hogy a győzelem érdekében ellenfeleink nem válogatnak az eszközökben.

Készülni kell, hét hónap múlva választások lesznek.

 dr. Surján László

 

Vissza a kezdőlapra