2003. október 12. vasárnap 22:08
Egy Olvasónk küldte:
Vízhordó edények
Kínában
egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén
lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a
másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a
házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény
vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a
teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép
szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak
félannyit tudott teljesíteni? A két év keserűség után, egyik nap megszólította
a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve szedem le ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak.
Némelyikünk töröttebb, mint a többiek.
